Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-12 / 39. szám

4. oldal UjMtttm 1912. május 12------ Megjelen naponta délután 4 órakor ------­Fő szerkesztój: Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN : VIDÉKRE: Egész évre . . K 12-— Egész évre . . K 16 — Félévre . . . K 6'— Félévre < . . K 8.— Negyedévre . . K 3— Negyedévre . . K 4-— Egy hónapra . K 1— Egy hónapra . K 1.50 Egyes szám ára 4 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 Í1RPI HÍREK A hétről. ern szeretünk, már igazán nem szere­tünk a szomorú pénzpiacról imi. Hiszen belátjuk, hogy ez a kérdés — bár­mennyire át meg átfonja is lelket kiszo­rító, ölelő karjaival társadalmi és gazda­sági életünket — mégis unalmas. Aztán meg mindenkinek megvan evvel a pénz­ügyi helyzettel a maga baja, minek arról még imi is. Nem is szeretünk imi róla. Csak éppen annyit szeretünk imi róla, hogy nem szeretünk róla imi. Annyit mi úgysem Írhatunk, ameny- nyit bennünket megelözöteg beszélnek az emberek. És a pénzügyek istene őrizzen meg tőle, hogy azt a sok mindenféle hirt, amit most beszélnek, pletykálnak a pénz­piacon, meg merészeljük imi. Nem ma­radna érintetlen Szatmárnak csak az a kereskedője, akit azért nem fenyeget in- zolvencia, mert nincs neki, hogy mivel bukjék. Az inzolvencia-hírek illetve álhi- rek, ezek uralják most a pletykapiacot. Az újságoknak pedig a fizetésképtelensé­gekről szóló rovata a legolvasottabb és valljuk be: a legtartalmasabb is. Azok­ban, akik Szatmár minden boltján — talán még az égboltján is — szeretnék kitűzve látni az inzolvencia fekete lobo­góját, keserű csalódásokat hoz ez a rovat. Nincs benne szatmári fizetésképtelenség. Holottan ha ez a rovat rátenné telefon- kagylóját a szatmári hírekre, akkor olyan inzolvencia híreket kapna onnan, ame­lyektől fennakadna szeme-szkja. Örömmel konstatáljuk azonban, hogy ezek a hírek, amelyek fekete lelkek mé­lyén termettek és már majd minden szat­mári kereskedőt meg környékeztek, — mint mondani szokás: — légből kapott, alap­talan koholmányok. A szatmári üzleteket nem fenyegeti ezidöszerínt nagy és komoly veszedelem, csak a piac felett károgó fekete varjak, akik Jnzol Venceleket látnak már kiírva minden cégtáblára, csak ezek károgják a kupiét, amint Írva vagyon: . . . fiiszer, festék, lakk és kence, fenyeget az inzolvencze . . . agadhatatlan azonban, hogy az üzleti életben okoz némi pangást a pénzpiac szorult helyzete. Leülepedtek a nagy sef- telések. Nem adnak, nem vesznek se tel­ket, se részvényt, még lélegzetet is csak nagyon takarékosan. S a kufárok, akik­nél exisztenciális kérdés az értékek adás­vétele, tétlenül ülnek karba tett kézzel és lesik-várják a jobb híreket, amelyek ta­vasszal kizöldülnek talán a pénzmezökön. Addig spekulálnak, hogy mivel lehetne spekulálni. Ilyenkor aztán találékonyak is az emberek. Az egyik vérbeli seft-ember pél­dául kisütötte, hogy van olyan értékpa­pír most is, amivel lehet kiváló jó üzle­tet csinálni. Junius elsején ugyanis életbelép az uj államvasuti díjszabás, amikor drá­gábbak lesznek a vasúti jegyek. Tiszta és teljesen józan spekuláció, hogy az ember összevásárolja most az olcsó vasúti je­gyeket és a megdrágult tarifa idején eladja. Már-már hozzá is fogott a találékony spekuláns terve keresztülviteléhez, mikor egész számítását áthúzta egy igen lénye­ges körülmény : ezekre az értékpapírokra nem lehet lomb ar dkö lesönt kapni. Már pedig Szatmáron nem forgalmi cikk az, amire nem adnak lombardot. em marad más hátra, mint rágódni az elmúlt szép idők kellemes emlé­kein. Mikor még egy pikkoló feketekávé mellett, 10—20 és még többezrek fordul­tak meg a nagy üzleteken — in effigie. Most már természetesen csak az emlékük van meg az utcán heverő nagy pénzmeny- nyiségeknek és megmaradt — akinél meg­maradt — a vesztesség is ezzel az emlékkel. Ezekkel az emlékekkel volt elfoglalva a napokban egy családapa, akinek a fia most készül a gymnázium évvégi vizsgá­ira. A fiú éppen fizikát tanult s Archi- medes azon tantételénél tartott, hogy „a vízben minden test amyit vészit súlyából, amennyi az általa kiszorított víznek a súlya.“ Az atya, aki a beállott pénz-de- rut folytán nagyon lenne talált maradni a lebonyolítatlan üéetek vizében, melan­kolikusan döngte a riu után: körülbelül annyit vesztettem én is, amennyi az álta­lam lászoritott viznéc a súlya. Tlyenformán aztán takarékoskodni kell * vagy amint közn/elven mondják azok, akik nem űznek irolalmat : összébb kell huzni a bagariát. Sprol mindenki s van ember, aki bubándában félrecsapja a kalapját: ne mondjlk, hogy ebben a szűk időben nem tesz \é Ir e semmit. A Pannóniában ül egy ur — közis­mert a takarékosságól — evikker van az orrán és az egyik szmét behunyva tartja, úgy olvassa a lapot —- Spórolni kel — feleli azoknak, akik megkérdezik tői, kogy miért teszi ezt — elég ha a evikernek egyik üvege kopik ebben a drági világban. (a). fiprá szenzáció!:. Kirakatverseny. Rólad zeng a versem. Ó kirakat-verseny! S kijelentem szárazon, nyersen én, Hogy nem veszek részt a Luna Kirakatvers eny én. Pedig van egy ötletem, Mellyel a vasat üthetem, Ügy hatna ez, mint a bomba S a dijat nekem Ítélnék nyomba. Kirakatban ül a lunátikus Hamlet, (Háta mögött lunai kulissza) És Luna vizét tétován issza, De hogy egy korty torkán lecsuszamlett, Orrt fintorít s így szól: — Hah, ugye, nem mondám hiába: Valami bűzlik Dániába. Kevés a bába, Szatmármegyében kevés a bába, így olvasom ezt az Uj Szatmárba, Szatmármegye oly szegény, oly árva, Szegényebb, mint Trencsén meg Árva, Mert ha jönne is a gyermek, kit várnak-várva, Abszolút nem jöhet, ki van zárva, Ha kettő helyett négy vón’ is a lába, Mert Szatmármegyében kevés a bába. De ezen én itt tovább nem kesergek, Még a szegény szülők elpityergnek, Vagy eljönnek s szépen agyonvernek, Mert ily szörnyű vészliireket termek, Ámbár hogy itt kevés bába termett, Ezen a té szülők sokat nyernek, Mert kevés bába közt nem vész el a gyermek. Karc. — Dr. Kelemen Samu beszéde. Ma kaptuk meg az Országgyűlési Tudósítónak azt a számát, amely dr. Kelemen Samu­nak, Szatmár város orsz. képviselőjének minapi beszédét teljes szövegében közli. A beszéd, amely jóformán rögtönzés volt, annyira szabatos, elmés és mélyen járó s oly hiven tükrözi vissza Kelemen Samu álláspontját a mai politikai helyzetben, hogy lapunk hétfői számában teljes szö­vegében le fogjuk közölni. — Az evang. egyház estélye. A szatmárnémeti evangélikus egyház a jövő hónap első napjaiban a színházban zene- és felolvasó estélyt rendez templom alapja javára. Szereplőkul Szendi Árpád orsz. zeneakadémiai tanárt és Zempléni Árpád irót, a Petőfi és Kisfaludi társaságok tag­ját is sikerült megnyerni. Az estély iránt a legszélesebb érdeklődés indult meg. Az időpontot és a teljes programmot rö­videsen közölni fogja a rendezőség. — A káptalani telek. A város gazda­sági szakbizottsága tudomásul vette a ta­nács jelentését, mely szerint a róm. kath. székeskáptalan telkéért a város nevében 75,300 koronát ajánlott s azt javasolja a közgyűlésnek, hogy ezt az ajánlatot hagyja jóvá. Érdeklődtünk a város ez ujabbi te­lekvétele iránt s ugymondták a szakér­tők: nem rossz vétel. A városnak ugyan hirtelenében sok minden egyéb másra lenne szüksége, nem olyan telkekre, ame­lyekkel egyelőre semmi célja nincs, csak az, hogy a zenede szomszédos telkének értékét emelje vele. De az ár nem tul- magas és egy olyan jól szituált és min­den egyébbel immár bőven ellátott város­ban, mint Szatmár, be lehet fektetni 75,300 koronát olyan telekvételbe, amelynek nincs Vasgerendák minden méretben, fekete és horganyozott lég'szeszes©- vek állandó nagy raktára. vaskereskedése Árpád- és Széchényi-u. sarok. jóra» ós hasaló

Next

/
Thumbnails
Contents