Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-08 / 35. szám
4. oldat UjMtttm 1912. május 8 színné és mi HPI HÍREK * Bakó László — opera-énekes. A kolozsvári nemzeti színházban kedden és csütörtökön igen érdekes vendégszereplés volt. A Nemzeti Színház drámai színésze a szatmári származású Bakó László ki Bakó Ignácnak fivére, lépett fel, még pedig opera-szerepekben. Bakó László évek óta készül komoly becsvágygyal az énekes szerepekre, elsőrangú mesterektől tanul énekeim, ezen a télen a fővárosban önálló hangversenyt is rendezett s mostani kolozsvári kísérletét nagy siker koronázta. Első este a Rigoletto címszerepét, második este pedig a Traviata Germonját énekelte, a közönség nagy és lelkes tetszése mellett. A kolozsvári sajtó szerint szépen és teljes erejében érvényesült tömör baritonja. Érces, drámai színezetű orgánumát Germont György teljes mértékében élvezhette a közönség, mert az ének hatását, mint az első este, nem zavarta és törte meg a drámai akció és szenvedély karakterizálására való túlságos törekvés. Határozottan értékes énekes anyag Bakó, akit nem lehet a színpad előkelőbb metierjében parvenünek tekinteni. Intonálása is sokkal biztosabb volt és ha néhol, — bár nem kirívó — ingadozást tapasztaltunk is, azt az elegendő zenekari próbák hiányára vezethetjük vissza. Sikere szép és őszinte volt, második felvonásbeli nagy áriája után, melyet megható szenvedélylyel énekelt, a közönség nyílt színen ünnepelte. Ez a meleg fogadtatás ösztönözze Bakó Lászlót komoly és odaadó tanulásra, mert értékes qualitását eddig is kár volt parlagon hevertetni. Mi angol üalapoft, iefiérngiwy snittRagályinál ÉTM fogsorok, ® ^ arany koronák, csapos fogak, amerikai hídmunkák, melyek rágásra alkalmasak, a legjutánvosabb árban, jótállás mellett készülnek 11SP DÁVID ÖDÖN, fogászati műtermében Törvényszékkel szemben.------r Megjelen naponta délután 4 órakor F6s zerkesztő(: Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN : VIDÉKRE: Egész évre . . K 12-— Egész évre . . K 10-— Félévre . . . K 6’— Félévvé . . . K 8.— Negyedévre . . K 3-— Negyedévre . . K 4’— Egy hónapra . K l-— Egy hónapra . K 1.50 Egyes szám ára 4 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZ;ATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 Méltóságos és Főtiszte- letii Püspök Ur! Méltóságos Püspök Ur, áldja meg az Isten, álljon meg egy szóra. Álljon meg, ha a szavunk utoléri még áldásos utjának valamelyik stációján. Nem lehet még messze, méltóságos ur, hiszen a szeretet, amelyet terjeszteni apostolként jár, a melegség, amelyet egyéniségével, eszméivel áraszt, — még itt van közöttünk. Ittjártának emléke még nem hült ki a szatmáriak szivében és annak az ünnepségnek a fénye, amelynek középpontjában Méltóságod állott a szeretet felséges eszméjével, még itt lobog, itt lángol a szivünkben.', Méltóságos Püspök Ur! Álljon meg egy szóra. Három apró, rongyos árva- kölykök, bizonyos Kondor Zsigmond nevű senkifia csavargónak három ártatlan kölykei könyörgünk: álljon meg és hallgassa meg a mi vékonyan siró hangunk. Hát nagyon szép volt, istenem, istenem, nagyon szép lehetett az az ünnepség, amit a lelkészek árváinak ügyében rendeztek Szatmáron. És mennyi szeretetet, mennyi melegséget vitt bele Szatmár városának vezetősége, micsoda áldozatokat hozott, hogy impozánssá tegye azt az ünnepet, hogy olyannak tüntesse fel, mintha Szatmáron csakugyan szeretettel vagdalnák egymást fejbe az emberek, mintha itt mindenki csak azért imádkoznék, hogy az Úristen árvának teremtse és Szatmár város atyai gondjaira bízza. Csupa véletlen dolog, hogy ugyanazon a napon, amikor Méltóságod atyai szivének teljes melegével agitált a lelkészárvák érdekében, amikor Szatmár város vezetősége erős fogadalmakat tett az árvák pártfogása érdekében, csupa véletlen, hogy ugyanakkor kezdődlek el Szatmáron a Gyermekvédő Ligai napjai is, ugyanazon a napon kerültek ki a fórumra ennek az urnái is. És az is csupa véletlen, hogy ugyanakkor a mostoha sors minket, a három rongyos Kondor-pulyákat beutalóit ebbe az urnába, ebbe az ünnepségbe — engedelemmel legyen mondva — pökni. Ne tessen haragudni, de mi már csak úgy tudjuk kifejezni gondolatainkat, ahogy azt a mi társaságunkban megtanultuk. És ha már benne vagyunk, hát ne tessen megharagudni ránk, ártatlan kis rongyosokra, ha gyermeki természetünkből kifolyólag egy kis őszinte igazságot vegyitünk a szép ünnepségbe, amely ünnepségen a szeretet, a melegség, az atyai gondosság, a jóság állandóan programmon és étlapon szerepelt. De miért ne tudja meg a világ, amely nekünk apró gyermekeknek úgyis mindig azt prédikálja, hogy nem illik, nem szabad hazudni, — miért ne tudja I meg, hogy mi a külömbség Szatmáron a város beszéde és város tettei között. Úgy történt az eset, Méltóságos és Fötisztelendö Püspök Uv, hogy Kondor Zsigmondné édesanyánkra rátette a kézit a törvény. Ott üli valahol Nagyszöl- lősön vagy Máramarosszigeten a töm- löcöt. Az apánk megunta velünk hármunkkal a bajlódást — két fiú vagyunk meg egy leány, a leyidösebb van vagy hat esztendős közöttünk — hát megunt bennünket és elhagyott. Nem jött haza se egy nap, se két nap és mi már majd meghaltunk éhen, mikor a csendörurak pártunkat fogták, bevittek a rendőrségre. Most azután bizony istent mondunk rá. hogy nem hazudunk, tessék megkérdeni a mentőket meg a csendőröket: mit csináljanak velünk, hova tegyenek, betettek bennünket, három kicsi, ártatlan kölyköket, bevetettek a tömlőébe. Jaj istenem, mit vétettünk, nem voltunk mi rossz, hát mi nem tehetünk róla, hogy az anyánk nem solymári erénynö, hogy az apánknak nincs lelke, hát miért csuktak be minket, mint a kutyát, mint a tolvajt, minket három ártatlan apró kölyköket. — Azért, azt mondta a katona — mentő volt vagy csendőr — azért, mert a város nem adhat minden rongyos fattyunák külön szobát a Pannóniában, nagyon szép tőle, hogy nem hágy bennünket az utszélen éhenpusztulni. A mentöbácsik finomak is voltak hozzánk, Julist betették a nem dohányzóba, a női tömlöcbe, a két fiukat meg a férfi börtönbe. És bizony merjük mondani, hogy a női fogdában nem alapítványi hölgyek szoknak bezárva lenni, a férfiak meg szombaton éjszaka nem csokoládé- kávét ittak a Pannóniában, hanem pálinkát az utszéli lebujokban. És mikor Legszebben ment a szóbeszéd a Kálvineum ünnepségen, mikor legforróban folyt az árvák pártolása, amikor könnyekig megható borokat ittak az árvák érdekében a banketten, mikor szivet-lelket nemesítő pecsenyéket ettek az árvák otthona jövőjének érdekében, akkor Szatmár város vezetősége nem tudott három nyomorult kis árvának 24 órára menedéket adni, másutt csak a tömlőében. Szombat éjszaka nyakra-főre hozták be mellénk az úgynevezett részeg disznókat, a női fogdába az utca szemetének nőnemű virágait, akikiöl olyan oktatásokat kaptunk mi, három szegény árvák, amelyeket nem fogunk egyhamar elfeledni. Ha az apánk zárt volna be ilyen helyre bennünket, akkor a városnak kellett vön’ intézkedni, hogy szabaduljunk onnan és szeretett atyánk méltóan megbünhödött volna, — de a város, a város az hivatalosan betesz ártatlan, apró gyermekeket, akik semmit sem vétettek, a tömlöcbe. Ez a szomorú illusztrációja, mélVasgerendák minden méretben, íekete és horganyozott légsseszcsö- vek állandó nagy raktára. vaskereskedése Árpád- és Széchényi-u. sarok. Eraun és László
