Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-08 / 35. szám

4. oldat UjMtttm 1912. május 8 színné és mi HPI HÍREK * Bakó László — opera-énekes. A kolozsvári nemzeti színházban kedden és csütörtökön igen érdekes vendégszerep­lés volt. A Nemzeti Színház drámai szí­nésze a szatmári származású Bakó László ki Bakó Ignácnak fivére, lépett fel, még pedig opera-szerepekben. Bakó László évek óta készül komoly becsvágygyal az énekes szerepekre, elsőrangú mesterek­től tanul énekeim, ezen a télen a fővá­rosban önálló hangversenyt is rendezett s mostani kolozsvári kísérletét nagy siker koronázta. Első este a Rigoletto címsze­repét, második este pedig a Traviata Germonját énekelte, a közönség nagy és lelkes tetszése mellett. A kolozsvári sajtó szerint szépen és teljes erejében érvé­nyesült tömör baritonja. Érces, drámai színezetű orgánumát Germont György teljes mértékében élvezhette a közönség, mert az ének hatását, mint az első este, nem zavarta és törte meg a drámai akció és szenvedély karakterizálására való túl­ságos törekvés. Határozottan értékes éne­kes anyag Bakó, akit nem lehet a szín­pad előkelőbb metierjében parvenünek tekinteni. Intonálása is sokkal biztosabb volt és ha néhol, — bár nem kirívó — ingadozást tapasztaltunk is, azt az ele­gendő zenekari próbák hiányára vezet­hetjük vissza. Sikere szép és őszinte volt, második felvonásbeli nagy áriája után, melyet megható szenvedélylyel énekelt, a közönség nyílt színen ünnepelte. Ez a meleg fogadtatás ösztönözze Bakó Lász­lót komoly és odaadó tanulásra, mert ér­tékes qualitását eddig is kár volt parla­gon hevertetni. Mi angol üalapoft, iefiérngiwy snitt­Ragályi­nál ÉTM fogsorok, ® ^ arany koro­nák, csapos fogak, amerikai hídmunkák, melyek rágásra al­kalmasak, a legjutánvosabb ár­ban, jótállás mellett készülnek 11SP DÁVID ÖDÖN, fogászati műtermében Törvényszékkel szemben.------r Megjelen naponta délután 4 órakor F6s zerkesztő(: Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN : VIDÉKRE: Egész évre . . K 12-— Egész évre . . K 10-— Félévre . . . K 6’— Félévvé . . . K 8.— Negyedévre . . K 3-— Negyedévre . . K 4’— Egy hónapra . K l-— Egy hónapra . K 1.50 Egyes szám ára 4 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZ;ATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 Méltóságos és Főtiszte- letii Püspök Ur! Méltóságos Püspök Ur, áldja meg az Isten, álljon meg egy szóra. Álljon meg, ha a szavunk utoléri még áldásos utjának valamelyik stációján. Nem lehet még messze, méltóságos ur, hiszen a szeretet, amelyet terjeszteni apostolként jár, a melegség, amelyet egyéniségével, eszméivel áraszt, — még itt van közöt­tünk. Ittjártának emléke még nem hült ki a szatmáriak szivében és annak az ünnepségnek a fénye, amelynek közép­pontjában Méltóságod állott a szeretet felséges eszméjével, még itt lobog, itt lángol a szivünkben.', Méltóságos Püspök Ur! Álljon meg egy szóra. Három apró, rongyos árva- kölykök, bizonyos Kondor Zsigmond ne­vű senkifia csavargónak három ár­tatlan kölykei könyörgünk: álljon meg és hallgassa meg a mi vékonyan siró hangunk. Hát nagyon szép volt, istenem, is­tenem, nagyon szép lehetett az az ün­nepség, amit a lelkészek árváinak ügyé­ben rendeztek Szatmáron. És mennyi szeretetet, mennyi melegséget vitt bele Szatmár városának vezetősége, micsoda áldozatokat hozott, hogy impozánssá tegye azt az ünnepet, hogy olyannak tüntesse fel, mintha Szatmáron csaku­gyan szeretettel vagdalnák egymást fejbe az emberek, mintha itt mindenki csak azért imádkoznék, hogy az Úristen ár­vának teremtse és Szatmár város atyai gondjaira bízza. Csupa véletlen dolog, hogy ugyan­azon a napon, amikor Méltóságod atyai szivének teljes melegével agitált a lel­készárvák érdekében, amikor Szatmár város vezetősége erős fogadalmakat tett az árvák pártfogása érdekében, csupa véletlen, hogy ugyanakkor kezdődlek el Szatmáron a Gyermekvédő Ligai napjai is, ugyanazon a napon kerültek ki a fórumra ennek az urnái is. És az is csupa véletlen, hogy ugyanakkor a mostoha sors minket, a három rongyos Kondor-pulyákat be­utalóit ebbe az urnába, ebbe az ün­nepségbe — engedelemmel legyen mond­va — pökni. Ne tessen haragudni, de mi már csak úgy tudjuk kifejezni gon­dolatainkat, ahogy azt a mi társaság­unkban megtanultuk. És ha már benne vagyunk, hát ne tessen megharagudni ránk, ártatlan kis rongyosokra, ha gyermeki természetünk­ből kifolyólag egy kis őszinte igazságot vegyitünk a szép ünnepségbe, amely ünnepségen a szeretet, a melegség, az atyai gondosság, a jóság állandóan programmon és étlapon szerepelt. De miért ne tudja meg a világ, amely nekünk apró gyermekeknek úgyis mindig azt prédikálja, hogy nem illik, nem szabad hazudni, — miért ne tudja I meg, hogy mi a külömbség Szatmáron a város beszéde és város tettei között. Úgy történt az eset, Méltóságos és Fötisztelendö Püspök Uv, hogy Kondor Zsigmondné édesanyánkra rátette a ké­zit a törvény. Ott üli valahol Nagyszöl- lősön vagy Máramarosszigeten a töm- löcöt. Az apánk megunta velünk hár­munkkal a bajlódást — két fiú va­gyunk meg egy leány, a leyidösebb van vagy hat esztendős közöttünk — hát megunt bennünket és elhagyott. Nem jött haza se egy nap, se két nap és mi már majd meghaltunk éhen, mikor a csendörurak pártunkat fogták, bevittek a rendőrségre. Most azután bizony istent mondunk rá. hogy nem hazudunk, tessék megkér­deni a mentőket meg a csendőröket: mit csináljanak velünk, hova tegyenek, betettek bennünket, három kicsi, ártat­lan kölyköket, bevetettek a töm­lőébe. Jaj istenem, mit vétettünk, nem voltunk mi rossz, hát mi nem tehetünk róla, hogy az anyánk nem solymári erénynö, hogy az apánknak nincs lelke, hát miért csuktak be minket, mint a kutyát, mint a tolvajt, minket három ártatlan apró kölyköket. — Azért, azt mondta a katona — mentő volt vagy csendőr — azért, mert a város nem adhat minden rongyos fattyunák külön szobát a Pannóniában, nagyon szép tőle, hogy nem hágy ben­nünket az utszélen éhenpusztulni. A mentöbácsik finomak is voltak hozzánk, Julist betették a nem dohány­zóba, a női tömlöcbe, a két fiukat meg a férfi börtönbe. És bizony merjük mondani, hogy a női fogdában nem alapítványi höl­gyek szoknak bezárva lenni, a férfiak meg szombaton éjszaka nem csokoládé- kávét ittak a Pannóniában, hanem pá­linkát az utszéli lebujokban. És mikor Legszebben ment a szó­beszéd a Kálvineum ünnepségen, mi­kor legforróban folyt az árvák párto­lása, amikor könnyekig megható bo­rokat ittak az árvák érdekében a ban­ketten, mikor szivet-lelket nemesítő pe­csenyéket ettek az árvák otthona jövő­jének érdekében, akkor Szatmár város vezetősége nem tudott három nyomorult kis árvának 24 órára menedéket adni, másutt csak a tömlőében. Szombat éjszaka nyakra-főre hoz­ták be mellénk az úgynevezett részeg disznókat, a női fogdába az utca szeme­tének nőnemű virágait, akikiöl olyan oktatásokat kaptunk mi, három szegény árvák, amelyeket nem fogunk egyhamar elfeledni. Ha az apánk zárt volna be ilyen helyre bennünket, akkor a városnak kellett vön’ intézkedni, hogy szabadul­junk onnan és szeretett atyánk méltóan megbünhödött volna, — de a város, a város az hivatalosan betesz ártatlan, apró gyermekeket, akik semmit sem vé­tettek, a tömlöcbe. Ez a szomorú illusztrációja, mél­Vasgerendák minden méretben, íekete és horganyozott légsseszcsö- vek állandó nagy raktára. vaskereskedése Árpád- és Széchényi-u. sarok. Eraun és László

Next

/
Thumbnails
Contents