Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-07 / 34. szám
1912. máfus 7 2. oldal tartozunk annak a konstatálásával, hogy amíg Szatmár város polgársága felekezeti külömbség nélkül meleg szívvel együtt ünnepelte ezt a felségesen szép ünnepet, addig ezen polgárság egyrészének lelki „vezérei“: a katholikus papság feltűnően visszatartotta magát a részvételtől. Katholikus középületen — püspöki palotán, plébánián, gymnásiumon — nem lengett ünnepi zászló és a vendégpüspök előtt tisztelgő felekezetek sorából egyedül a római katholikus hiányzott. Ugyancsak itt rá kell mutatnunk a kirívó ellentét kedvéért arra, hogy Baltazár püspök nyomban megérkezése után levizitelt a püspöki palotában, ahol azonban a püspököt nem találta otthon. Részletes tudósításunk az ünnepélyről a következő: Szombat este. hét órakor érkezett Baltazár Dezső dr. püspök Szatmárra. A pályaudvar jóval a vonat érkezése előtt megtelt előkelő közönségggel. Ott volt a város tisztikara, a tanintézetek tanári karának testületé, a református egyház képviselői. A perronon a református tanitónőképző fehérruhás növendékei és a református főgimnázium tanulói állottak sorfalat. * Pont hét óra volt, amikor befutott dr, Baltazár Dezső püspök vonata a Szatmári állomásra. Lelkes éljenzés zudult fel, amikor a püspök megjelent egyik el- osztályu kocsi lépcsőjén. Kíséretében voltak: Dégenfeld József gróf, Haypál Benő budai ref. pap, Kovács Gyula hajduvármegye alispánja, egyházmegyei gondnok, Lencz Géza teológiai dékán, Hajdú Zsigmond püspöki titkár és még számos előkelőség. A püspököt elsőnek a polgármester üdvözölte. Majd Görcs Erzsiké, a református tanitónőképző önképzőkörének elnöke mondott üdvözlő beszédet, amelynek befejezése után a növendékek nevében szép fehér csokrot nyújtott át. Dr. Baltazár Dezső püspök meghatva mondott köszönetét a szives és bensőséges fogadtatásért. Beszédében utalt arra, hogy a jelen esetben nem hivatalos minőségben lépi át a város küszöbét, hanem mint a református egyház egyszerű tagja, hogy kivegye részét abból a munkából, amely az elhagyott özvegyek és árvák istápolását, könnyeik felszáritását tűzte ki célul. A fogadtatás után a vendégek szállásaikra mentek.. Baltazár püspök Hel- meczy József országgyűlési képviselőnél szállott meg. Helmeczy este a püspök tiszteletére vacsorát adott. Este kilenc órakor a város polgársága lámpionos *áklyás menettel vonult a püspök szállása elé, ahol a szatmári és németii iparosok egyesitett dalkörei adtak szerenádot az előkelő vendégnek. A szerenád után ifj. Hérmán István, a tímárok ipartársulatának elnöke, Szatmár város polgárságának nevében mondott tartalmas beszédet. * A tulajdonképpeni kálvineum ünnepség, amely nemcsak a szatmári református egyház ünnepsége, hanem egész Szatmár város ünnepe volt, vasárnap folyt le. Az ünnepség első pontja az ünnepi istentisztelet, amely délelőtt 10 órára volt jelezve a szatmári rejormátus templomban. UjJmtmái Még kilenc óra sem volt, amikor a református templom környékén gyülekezni kezdettek. Tiz óra felé már több ezer ember tolongott a láncostemplom«előtt, de ezeknek csak egy része juthatott be a templomba. ‘ Az ünnepi isteni tisztelet 10 órakor kezdődött. Nagy csend, ájtatos figyelem közepette kezdte meg dr. Baltazár az ünnepi imát. Ennek végeztével Haypál Benő budai lelkész prédikált, majd a szatmári és németii egyesitett dalárda énekelt. Az isteni tiszteiét után a püspök és kísérete a városháza tanácstermébe vonult, itt fogadta a különféle vallásíele- kezetüek és testületek küldüttségéit. Elsőnek a polgármester tisztelgett a városi törvényhatósági bizottság nevében. Utána Biki Károly esperes, a nagykárolyi, nagybányai, máramarosszigeti és szatmári református egyházmegyék nevében mondott beszédet, Az ág. h. ev. egyház nevében Du- szik Lajos beszélt. Szavait hév, lelkesség s a tárgyba mélyedő mélységes szeretet öntötte el nemes páthosszal. Szép és minden tekintetben tartalmas beszédje a következő : Méltóságos és főtiszteiendö püspök ur! Az igazi nagyság hódolatra biró varázsa kapja meg lelkemet, midőn egyházapi küldöttsége élén megállók Méltóságod előtt, hogy a szatmárnémetii evangéliumi egyház igaz, nagy tisztele- letét tolmácsoljam. A magyarországi két protestáns egyházat testvéregyháznak nevezik: testvérré avatta őket annak a négyszáz esztendőnek fénye és dicsősége, köny- nye és^gyásza. közdelme és szenvedése, melyet a reformációval megnyitott történelmi korszak ölel fel. Együtt szenvedtünk: a megtépett Lutherköppenyt s a foszlány os Kálvin-palástot egymás mellett lobogtatta a nápolyi gályákat továbbröpitő szél . . . A testvéri szeretetnek szent melegével üdvözöljük: Áldott, aki jött az Ur nevében! Most látszólag nyugodtabb hullám- verésü vizeken evez a két egyház hajója, de ezek a szeiid hullámok zúgni, hánykolódni fognak, ha beléjük kap a viharos. szél s lesz, ismét zivatar. De i nem félek, mert az alvó Krisztus — mint egykor Genezáret taván a viharban — felébred1 a szivekben s a két egyház lelkét egybeöleli. Ennek a szeretetnek, ennek az alvó Krisztusnak most is fel kell ébrednie, hogy a szenvedés kereszttüzében egyesitett két egyházat előbbre vezesse a jövő fejlődést megalapozó munkában. Elvégre a protestantizmusnak nem lehet az önvédelem egyetlen szerepe, életnyilvánulása. Elpusztul az a növény, amelyik a jövő fejlődés magvait nem tudja megszülni. Nekünk ebben az at- heizmus felé hajló korban szerepünk van! Nekünk, mint demokratikus és gondolatszabadságot, lelkiismereti szabadságot követő, hirdető és védelmező egyházaknak korunk szivén kell tartanunk a kezünket* s ezt a nyugtalankodó, ezer szociális sebből vérező szivet be kell kötöznünk az evangéliumi szeretet szent kötelékével. így szerezzük meg a létjogot, a megbecsülést, a szalvusz konduktuszt. Nekünk bele kell helyezkednünk a modern kor miljőjébe s meggyőzni korunknak templomok rombolására induló lelkét, hogy a keresztyén- ség más, mint ami ellen harcolnak: annak szava van korunk nagy kérdéseire. Méltóságodban olyan uj, az idők lelkét megértő püspököt van szerencsénk üdvözölni, ki székfoglaló beszédében mert olyan elveket vallani, amelyekhez férfias, sőt több: reformátori lélekerő és meg nem ingatható bizalom kell. Méltóságodban látjuk a nemes, istenes szocializmus püspökét, aki ide is egy nagy, krisztusi szociális terv megvalósítására jött. Legyen ezen a munkáján Isten áldása. Akik az Urban bíznak, azoknak erejük megújul, szárnyakat nevelnek mint a saskeselyük. Futnak és nem fáradnak el, repülnek és nem lankadnak meg! . . . Ezek voltak Méltóságos és Főíisz- teletü püspök ur székfoglaló beszédének alapigéi. Ezekkel köszöntőm. Repüljön, fusson lelke előre ; mi áldással kisérjük, A kik az Urban bíznak, azoknak „erejük megújul“ ... Isten adjon Méltóságodnak diadal- mat! . . . A gör. kath. egyház nevében Hubán Lajos lelkész mondott üdvözlő beszédeit. Hubán beszédében kifejtette, hogy a kálvineum ünnepsége nemcsak a református papok ünnepe*hanem ünnepe minden nős, családos lelkésznek. Vörös fonálként húzódik át a lelkészek lelkén az a gondolat, hogy mi lesz a feleségükből, gyermekeiből haláluk után. És most jött egy ember, aki feláldozta vasárnapi nyugodalmát otthagyta családját és elment agitálni a lelkész árvák érdekében. Minden bizalomgerjesztő szavával egy könycseppet töröl le a lelkészek feleségeinek szeméről. Talán sehol a világon nem élnek oly békességben a különféle vallásfelekezetek, mint Szat- máron. S ha az egyik legkisebb egyháznak, a gör. kath. egyháznak támogatásra volt szüksége a református egyház sohasem zárkózott el az erkölcsi támogatás elől. Zugó éljenzés követte Hubán Lajos beszédét. Ezután Franki Mihály az orthodox izraelita hitközség nevében a következő szavakkal üdvözölte a püspököt: Méltóságos és fötisztelendö Püspök ur! Midőn a szatmári aut. orthodox izr. hitközség képviseletében Méltóságodnál tiszteletünket bemutatjuk, látszólag csak egy régóta szokásos udvariasság követelményeinek teszünk eleget. A valóság szerint azonban ezúttal nemcsak a tiszántúli egyházkerület püspökét óhajtjuk üdvözölni városunk falai között, hanem annak személyében, Méltóságodban az igazi papot, a lánglelkü és nagyszivü egyházi férfiút, azt aki vallásának fölkent apostola létére, a más hitet vallók számára is tud helyet adni nemes lelkében és akit a kis emberek iránt érzett szeretete emelt a valódi nagy emberek magas polcára. Ebben a szomorú jelenkorban, a melynek sötétségében a felekezetek közötti villongás ádáz lángjai csapnak az ég felé jámbor imák helyett, felemelő vigasztaló, biztató és boldogító nekünk a tudat, hogy akad még főpap, aki a bibliát maga ősi szentségében értelmezve, válogatás nélkül szereti minden emberben az egy Isten gyermekét. Fogadja ezért Méltóságod hitközségünk nevében hódoló üdvözletünk mellett szívből fakadó óhajtásunkat, hogy magasztos hivatása teljesítésében a mindnyájunk Istene soká, igen soká éltesse. A tisztelgések további sorrendje a következő volt: , A statusquo ante izr. hitközség nevében dr. Jordán Sándor főrabbi, a ref. középiskolák tanári testületének s a felsőbb leányiskola, a tanítónő képző névé-
