Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-05 / 33. szám

Baltazár Dezső Ma estétől holnap estig a város’ falai között időzik a tiszántúli egy­házkerület püs­pöke. Nincs ma szé­les Magyarorszá­gon olvasni tudó kálvinista ember, aki ne tudná: ki az a dr. Baltazár Dezső ? — Egy évvel ezelőtt ag országban a leg­fiatalabb református esperes és ma a hatalmas tiszántúli egyházkerület népszerű és közszeretetben álló püspöke; az egyetlen az összes hitíelekezetek püspökei közül, aki­nek főpásztorsága alá egy millió 200,000 ezer lélek tartozik, — aki mind szinmagyar. — Hogyan érhette őt e nagy megtisztel és ilyen fiata­lon ? Hogyan volt az lehetséges ép­pen az önkormányzati jogot élvező i. évi. 33, $z. Szatmárnémeti 1912 május 5 Vásáriiap r-éíoríMtus egyházban ? — „Szere­teted hitet sugárzott a hajlék, mely­ben bölcsőm ringott“, mondja dr. Baltazár szüleinek házáról s mintha e vallomása válasz volna a fenti kérdésre. Valóban az is! A szeretet és a hit Baltazár püspök boldogitó családi örökségei s ezért a komoly, boncoló jogászi elme és a mélyen érző szív szerencsésen egyesülnek egyéniségében. Fényes tehetsége, óriási munkabírása előtt meghajol, férfias komolyságáért s főleg sze­rető jó szivéért megszereti őt mjn- dem ismerője. Pályája a sikerek láncolata. 1900 dec. 23~án lett szoboszlai lelkész, 1901-ben egyházmegyei jegyző; 1903-ban a tiszántúli gyülekezetek zsinati képviselővé választják s a zsinaton hü bajtársával, Kiss Fe­renccel együtt sok harcot viv meg a liberális és radikális szellem ér­vényesítéséért. A ref. tanítók és ta­nároknak képviseletet követel az összes egyházi fórumokon; hive a birtok aránylagos egyházi adózás­nak, mert szereti a népet s bátran kel védelmére. — 1904-ben már es­peressé, majd szülőföldjén, Hajdú­böszörményben egyhangúlag lel- készszé választják, — ahol egyik alkotása a városi virágzó dalárda is. Mint zeneértő a ref. egyházi énekeskönyv ügyében kiküldött bi­zottság előadói tisztét nyeri el; 1907. szept. 18-án pedig az alakuló Országos Református Lelkész-Egye­sület elnökévé választja s reá bízza lapjának a „Lelkészegyesület“-nek szerkesztését. E lap hasábjain küzd az erős ellenáramlattal szemben fent és lent az Egyesület alapsza­bályainak megerősítéséért s lelkes agitációjával csakhamar ezerhétszáz lelkészt toboroz az O. R. L. E. zász­laja alá. Ekkor szocialista hírét költik, hogy az 1908-ban megürült tiszán­túli püspöki székbe leendő megvá­lasztását megakadályozzák. Erősen foglalkozott a magyar nép gazda­sági helyzetének javításával s igy űz U9Símé tárcája Csókos föld. Van az érsemjéni határban, közel Ér-Tarcsához egy düllő föld, amelynek emberemlékezet óta csókos föld a neve. Kevesen tudják nagyon, hogy ez a kö­zönséges szántó darab honnan és mikor kapta ezt a szép, poétikus elnevezést. Régen, sok évtizeddel ezelőtt fiatal legény koromban hallottam elmesélni a csókos föld történetét a nagyapámtól, elmondom úgy, ahogy előadta. * — Látod, ott azt a friss szántásu dül- lőföldet, kérdezte tőlem nagyapám olyan jelentőségteljesen, amiből bátran lehetett következtetni, hogy annak a földnek va­lami érdekes története van. — Furcsa história fűződik ahoz a darab földhöz — folytatta az öreg ur — olyan történet, amilyen ma már nem igen történik. Elmondom, hadd tudd meg, hogy milyenek voltak a régi bihari fiatal emberek: Kerekiben volt Csanády uramnak a birtoka, ott volt fényes kastélya is és úgy ez a kastély, mint a gazdája, messze föl­dön híres volt a vendégszeretetéről, a fé­nyes vadászlakomákról és egyéb mulat­ságokról. De leghíresebb volt a kereki kastély Csanády uram szemefényéről, a gyönyörűséges Luiza leányasszonyról, akinek a kezéért ugyancsak versenyeztek a daliás bihari ifjak. De hiábavaló volt a verseny: a szép Luiza egymásután kosa­razta ki a kérőit, úgy, hogy a csalódot­tak száma már egész légiót tett ki. Volt a kikosarazott kérők között kettő. Az egyik Tárcsára való volt s annyira szivére vette a dolgot, hogy majd sírba vitte a csalódott szerelme, de né­hány jó mulatság után mégis csak meg­vigasztalódott. A másik kikosarozott kérő Marjáról való volt — ha jól emlékszem Dobozynak hívták. Büszke volt a fiatal­ságára, daliás termetére s büszkeségét roppantul bántotta a kosár. Szóval a kikosarazott kérő közül ez a kettő nagyon szivére vette a dolgot s várta az alkalmat mindkettő, hogy magát megbosszulhassa. Erre aztán elérkezett­nek látták az időt, a midőn hire ment, hogy a szép Csanády Lujza jegyet váltott egy nógrádmegyei fiatal földbirtokossal, legendái Radványi Istvánnal, aki egy-két hét alatt el is veszi. Rögtön cigány futár ment el Kerekibe, hogy megtudja az es- küvő^pontos idejét. A cigány vissza is jött az értesítéssel s az esküvő napján a marjei határban a göröngyös utón vára­kozott Dobozy, a büszkeségében megsér­tett, a kikosarazott kérő. Sáros volt az ut nagyon, a melyen a régi módi bárkának beillő nagy üveges hintóbán Radványi vitte haza Nográdme- gyébe az ö szépséges Luizáját. Különö­sen a marjai határban alig tudtak kocogni a lovak a nagy határral. Egy fordulónál aztán ott termett lóháton Dobozy a hintó mellett s annak leeresztett ablakán egy papírlapot dobott be és elzágtatott. A fia­tal férj fölvette a papirost arról a követ­kezőket olvasta: Nem tudom nevedet, Nem tudom hazádat, Szép lányt viszel el, így s úgy ... az apádat! Radványi nem törődött a dologgal. Mosolygott és hizeigett neki, hogy irigy- lik tőle a feleségét. Haladt tovább az Csakis elismert ' *• * % '■ • . elsőrendű gyapjuszöveteket árnsit Szalmái", Deák-tér 21. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjú­szövet gyárosnak egyedüli raktára. Hői kostüsis szävslkü’öiilegessigeli. íllEiSZ Hí

Next

/
Thumbnails
Contents