Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-24 / 48. szám
2. sklal äjMtttm 1312. inájiis 24 Ezek előtt az emberek előtt uraim, le a kalappal! De hamar, mig a fejről le nem íitődik!! Ne érzelegjenek, ne sajnálják őket épen azok, akik utálják és kiszipolyozzák a népet. Csak csitit- sák le azt a bolondos, jó szivüket, amely most egyszerre olyan hőn dobog a népért és amely olyan különösen tudott gondolkozni mindig, mikor a demokrácia letöréséről volt szó. Ne féltsétek a népet a vezetőitől és ne osztogassanak tanácsokat, hogy kiket, hogyan és milyen sorrendben küldjenek a halálba. Nem a mások halála, a saját politikai élete érdekli a Tisza gárdáját. Tudják, hogy csak addig élnek, mig a nemzet halott és talán azt kérdi az a nagy kérdőjel, hogy a magyar nép maradjon-e életben, vagy Tisza István gróf? Budapest, május 23., délután 3 óra. Ma reggel óriási embertömeg hullámzik a parlament felé. Az utcákat elállja a katonaság, rendőrség és huszárság. Az első honvéd gyalogezred teljes létszámban kivonult. A Szemere és Alkotmány utcák sarkán 3000 főnyi tömeg ellen a katonaság és rendőrség rohamot vezényel. 168 ember súlyosan megsebesült. A tömeg 150 lövést tesz a rendőrség leié. Égy Somlyó József nevű 10 éves inasgyereknek egy rendőr levágta a fejét. Három uriasszonyt a rendőrök összekaszaboltak. A szociálista munkások lelőttek egy szervezetlen munkást, aki magánosán dolgozott egy négyemeletes ház tetején. A tömeg bárom rendőrt agyonlőtt. Dr. Székely Aladár képviselő, az igazságyminiszter fia be akart menni a parlamentbe, a rendőrök nem ismerik, véresre verik. A Nicholson gyárnál a nép lövöldöz, a rendőrök szuronyt szegezve nekimennek a népnek, egy Holub «József nevű embert agy onsz urnák. Naszády rehdőrkapitány súlyosan, két rendőr életveszélyesen megsérül. Egy lovas rendőrt lehúznak lováról s félig agyonverik. A Váci-köruton feltépik a kövezetei, az ablakokat beverik. A Muzeum-köruton felforditot- tak egy villanyoskocsit, s keresztbe fektetik az utcán. A közlekedés megakadt. A Teréz-körúton feltépik a síneket, barrikádokat emelnek belőle. A Szabadság-téri City kávéházból a rendőrség kiverte a vendégeket. A Markó-utcán a tüntetők agyonlőttek egy • lovas- rendőrt. Fél tizenkettőkor Boda kéri az egész helyőrség mozgósítását, ami meg is történik. A képviselőház ülése. Budapest, május 23. Tisza István megnyitja az ülést. Barabás kezd beszélni a tegnapi erőszakoskodásokról, mire Tisza megvonja tőle a szót. Apponyi tiltakozik az erőszak ellen. E percben érkezik a Házba __________________•._________________________ Po lónyi Géza és magából kikelve orditja: az utcán folyik a vér, gyü- kolják az embereket és mi itt tanácskozunk! Kovács Gyula: kéri az elnököt, fügeszsze fel az ülést. Gr. Tisza elnök: Az ülést még akkor sem függesztem fel, ha a vérontás bejön a képviselőházba. Lovászy és Ráth Endre kérik a tanácskozás felfüggesztését. Tisza megtagadja, mire az ellenzék zárt ülést kér. A zárt ülésen Kossuth Ferenc szenzációs beszédet mond: — 1848. óta a nép nem kapott jogokat. A kormánynak kötelessége azonnal beterjeszteni §a választói jogról szóló javaslatot, hogy a vérengzés megszűnjék. Kovács Gyula beszélni kezd, mire a munkapárti képviselők gúnyosan nevetve kivonultak a teremből. Zboray: Hallatlan cinizmus, hogy röhögnek, mikor az utcán gyilkolják a népet. Kun Béla: A népképviselőknek a nép között kellene most lenni, hogy megakadályozzák a vérontást. A Ház folyosójára megérkezik Fényes László hirlapiró és felháborodással meséli az utcai vérengzést. Angyal József háznagy Fényest ki akarja vezettetni a folyosóról, mire Zboray Miklós veszi védelmébe: — Kikérem — úgymond — hogy hírlapírókat ki merjen vezettetni. Békekisérlet. Budapest, május 23. Délben miniszteri tanácskozás volt, amelyen Boda Dezső főkapitány is résztvett. Bz 10 SZITUI tárcája Fái gráf halála. Irta: Lengyel Géza. Tengerre nyíló szobákat adtak Pál grófnak és a szálló-igazgató meg az orvos együtt bizonygatták neki, hogy itt meg fog gyógyulni. A gróf lement a partra és beleült egy nagy fonott székbe. Aranyosan ömlött a nap, csillogtak a homokszemek és a tenger olyan meleg, olyan barátságosan piszkos-zöld volt, akár otthon a Duna. A beteg férfi mellett csipkébe, selyembe és illatszer gőzökbe burkolt nők sétáltak. Pál gróf nagyot aludt éjszaka és reggelre kisimultak kissé hosszúkás, megnyúlt arcának redői. Borbély, masszőr, fürdőszolga, manikűr és főképen Gyurka, a derék, belső vadász versenyt dolgoztak, hogy valami emberhez hasonlót csináljanak belőle. Az igyekezet a körülményekhez képest sikerrel jár. — Fiatal vagyok — örvendezett a gróf és minden baj nélkül botorkált le déltájban tengerparti karosszékéhez. Már egyáltalán nem a tengert nézte, hanem az előtte ellebegő csipkéket. Aztán jött | a doktor és részletes felvilágosítás/ adott a csipkék, selymek és parfümök tulajdonosairól, a nőkről. A gróf egészen felvillanyozva érkezett az ebédhez és útközben elhatározta: — Sürgönyózni fogok Rózának. A távirat'csakugyan elment délután. Negyednapra mégérkezett Róza. Kerek- képű szőke assszony, rendes, finom és gömbölyű. Pál gróf boldpgan simogatta a kezét, meg a haját és némi keserűséggel szólt: — Tíz évvel vagyok idősebb magánál, édes Rózám. Ez a kis kórkülömbség nem is számit. Tizenöt év óta tart a barátságunk csendben, simán. Maga bele- hizott, beléegészségesedett. Én beteg ember vagyok és azt mondják a doktorok, a szerelem öl meg. — A doktorok buták — felelt Róza mély meggyőződéssel és szemét vastag arany karperecére sütötte le. A gróf azonban jelentékenyen rosz- szabbul lett és Róza a kis kápolnában buzgón imádkozott Szent Antalhoz. Azt kérte a könyörületes, szenttől, tartsa meg a pártfogóját és bocsássa meg mind. a kettőjük bűnét. Azután felment a^ szállóba, megkötötte Pál nyakkendőjét, végig csiklandozta az arcát vörösen csillogó hajpihéivel. Ettől az érintéstől lázba jött Pál és felsóhajtott : — Ez a láz megint egy fél évet emészt meg az életemből. * — Gróf ur, akar-e meggyógyulni ? — kérdezte a doktor. — Tudja az Isten, — felelte a gróf. — Ezen,, még nem gondolkodtam. Úgy hiszeín, ez a maguk kötelessége, hogy ilyeneken törjék a fejüket. — Igaza van gróf ur. Én teljesíteni akarom a kötelességemet, hát hallgasson reám. Minden izgalom halál. Küldje haza Rózát és menjen lejjebb,, délre, ahol nincsenek nők, csak tenger és nap és kúra, A szerelemről hosszú időre le kell mondania. - * Nem megyek délre, — felelte a gróf. — Ma le kell mondani a szerelemről, akkor haza megyek. H za, a feleségemhez. Róza gondosan bepakkolta előkelő barátját, átvett egy egészen csinos bankutalványt, azután rábízta Pál grófot Gyurkára, a kitűnő belső vadászra. — Maga még marad? kérdezte a gróf. — Igen, egy-két hétig, — felelte Róza.
