Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-19 / 44. szám
10. oldai 1912. május 19 lamelyest, a Virág mindkét szemére vak. A Virág szomorúbbnak is látszik, fejét annyira lehorgasztja, hogy szinte szükségét érzi az ember, hogy egy jótékony abrakoszsákkai alátámassza. Évek óta dolgozik lenn a bányában s csak éjszakára, amikor künn is sötét van, kerül ki az istállóba. Ahogy igy elnézem ezt a vak bányalovat, eszembe jut Zolának egy ragyogóan művészi regénye, amely először mutatta nekem a bányát a maga döbbenetes pompájában, érdes, fojtogató és könnybelábbadó reálizmusával. A Germinal öreg és , vak bányalovát látom, amely tiz évig dolgozik lenn a bányában, egykedvűen szomorúan s egyszer, amikor egy fiatal kartársat hoznak le hozzá — körülszaglássza a jövevényt, megérzi rajta a mezők frisseséget, az üde fü szagát, a napfényt, a szabadságot, s a vak, szelid gebe nagyot, fájdalmasat horkant és vadul rugdalózik . . . * A lovakkal érző altruizmusomat a lift jelző harangja szakította meg. Lehet indulni. Vezetőnk ismételten figyelmeztet bennünket, hogy még meggondolhatjuk a dolgot. S ha félünk a lifttől, létrákon is lejuthatunk. De ebben az esetben kilencvenöt három-négyméteres létrát kellene megmásznunk s ez ha nincs gyakorlatunk benne, három-négy óráig is eltarthat. Azonfelül szörnyen kényelmetlen is. Nem gondoltuk meg, hanem beálltunk a liftbe s görcsösen belekapaszkodtunk a fejünk fölött lógó vasfogantyuba. A gépezet megindult s a szabad űrben szabályos ritmusban esett lefelé. Időnként egy pislogásnyira fel-íelbukkant előttünk egy- egy akna, titokzatos folyosóival tovarohanó mécseseivel s a víznek folytonos locsogó és zümmögő morajával. Nemtudom, hányadik aknánál állottunk meg. Vezetőnk szerint hetven méternyire voltunk itt a tenger felszíne alatt. Gyalog száltunk. Vezetőnk ment előre a méccsel’s harsányan figyelmeztetett bennünket a szűk aknautcában, mikor kell jobbra hajlani, mikor balra. Aszerint, melyik oldalon szögellett ' ki egy szikla. Olyik helyen csakis erősen meggörnyedve lehetett járni és ez, eltekintve, hogy párszor jóérzékenyen beleütöttük fejünket a kiálló gerendákba, meglehetősen fárasztó volt. Utunkban csak egyetlen aknasikátor volt tágasabb. Csucsivbe szaladtak itt a falak s a tetőzet templomhajószerüen kitágult. Ez a hely itt lent a hegy külső csúcsát jelzi. A falakról egyre zuhogott a viz. Itt már párás a légkör s dacára, hogy az aknák emeletjeit egymással légjáró folyosó-átlók kötik össze, mellre fekszik a bánya meleg, sürü levegője. A görnyesztő járás se valami mulatságos s a homlokom lassanként kövér verejtékcseppeket termel. Velünkjjszemben talicskát toló félmeztelen bányamunkások jönnek rohanva. Közelünkbe érve, meglassulnak s illedelmes alázattal kívánnak: jó Szerencset. Itt már kopácsolást is hallani. Az aknafolyósok végein lyukasztják a falat. Hárbm-négy lyukon két-három munkás eldolgozik egy fél napig. Ha a lyukak készen vannak, dinamitot fojtanak beléjük s a selyemzsinórvezetéket meggyujtják. — Hopp! hopp! ég! — hangzott közelünkben háromszor a harsány jeladás. Vezetőnk intésére a közeli folyosóba lljJmimm futottunk s pár perc alatt négy tompa bömböléstől reszkettek meg a kemény trahitfalak. Mire visszatértünk nehéz, fojtó füst kavargóit a levegőben s vagy két- három négyszögméternyi kőtörmelék hevert a földön. Két övig meztelen, fehér, szinte hullaszerii testii, kipróbált izmu bányász kocsira rakta a törmeléket. Ez igy, magunkfajtáju földönélö embernek meglehetősen kemény feladatnak látszik, a bányász azonban látszólag föl se veszi. Volt egy óriási sziklatömb, amely testvérek között is meglehetett vagy hét méter- mázsa. A két embervakond alájafeküdt a kőnek s puszta mellel hamarosan reásegi- tették a kis kocsira. Mindez csöndben, úgyszólván minden zaj nélkül történt. Csak egyik helyen hallottunk káromkodást, ahol a kocsitoló csaknem ráhajtotta jármüvét az egyik dolgozó bányászra: — A csillagodat!. — lármázott, — nem tudsz vigyázni ? Még káromkodásban is csak az éjszaka világát aposztrofálja a bánya munkása. A nappal, a világosság csak halo- vány álomkép ezek tudatában. — Sokáig elél a bányász ? — kérdeztem az egyiktől, ki idősebb lehetett s a munkát vezette. — A régiek közül, aki még megvan, az bizony elég soká él, a maiak azonban nem oly hosszú életűek, — hangzott a tréfás felelet. — No hiszen ma — szóltam — még az ügyvédek sem élnek soká. — Az ügyvédek, nem —felelte acsá- kány egyszerű gyermeke — azok annyian vannak, hogy egymást nem hagyják élni. Aztán elbeszélte, hogy hajdanán kitűnő dolga volt a bányásznak, mert nem napszámra, hanem haszonbérbe dolgozott s a bor meg a cigány olcsó volt. Lement; egy napra, bányászott magának egy ta- j risznyára való ezüstöt,feljött, értékesítette,; egy liter bor kilenc krajcár volt, adott á i cigánynak egy pengőt s egy hétig tartott a mulatozás. Lehet, hogy ez is csak amolyan só-1 hajtozás a régi jó idők után. Egy tarisznya i ezüst mégis csak nagyotmondás. Hogy egy í kevés statisztikával dolgozzam: egy mé-| termázsa érc 0-0020 gramm ezüstös aranyat tartalmaz, ebben mindössze 002 százalék az arany s a kereszthegyi aranybánya, amely körülbelül háromszáz munkást foglalkoztat, zuzóstul, kohóstul, (a fernezelyi kohót gondolom) az elmúlt évben mindössze 159 kilogramm aranyat és 549 kilogramm ezüstöt termelt. i: Feljönni már sokkal kedvesebb dolog. A lift rántja az -embert fel a magasba s lassan-lassan eltünedeznek az aknák, a mécsek, az emberek s a viz locsogása is halkul. A tárnafolyosón már vár bennünket a kocsi, a mécs, a fiuk neki gyür- kőznek s a kis vicinális vidáman repül a kijáró felé. A folyosó hideg léghuzatja lehűt s vígan nézem, hogy a két szaladó kocsitoló gyerek százfelégyürött kalapja milyen • furcsa lihegő árnyék-figurákat fest a folyosó zordon falára. Előttünk messzire két egyre nagyobbodó fehéren izzó folt ragyog, s azt hisszük két acetilén-lámpa, ennek oly fehéres a fénye. Közelebb érve látjuk, hogy ez a napfény, ami az ajtók alsó hasadé- kán beszűrődik. Vezetőnk megadja a jelt s az egyik gyerek megrántja a falmentén húzódó kötelet. Künn megszólal a csengő, a tárna ajtaja sietve kinyílik s pár perc múlva kint vagyunk, a szabadban. Mennyei világosság árad idekünn. Milyen szép és szagos itt minden. Mennyi vigasság, mennyi frisseség, mennyi tavasz, mennyi finom májusi hangulat! Pedig mintha még ugyanazok a szürke fellegek lógnának a levegőben. De mégis, mennyire megszépült ez a világ, mig odalent voltam. Kaczér Ignác. 1 Valódi amerikai | Panamáft Raplpál Látogassunk el at olcsóságáról előnyösen ismert Fischer Antal selyem, kelme és csipkeáruházába Szatmár, a Pannónia. mellett, ahol a tavaszi és nyári újdonságok a IS lifeiÜ lifiUÜ. a Marquisett, batiszthimzés és csipke különlegességek. Figyelemre méltók az újonnan megérkezett changen selymek. IÍ2Í2ÍPSÍ1!21|PÍS2ÍH Női feliérnemüek és keztyük. [3 Napernyő újdonságok. 0 E Q Tessék meggyőződni I iüSfía iOfli•12 Mgij fálasÉDti kaphatók Deák-tér. Május 1-től a Gindl-cukráztla kapuja alá helvezi üzletét. Legolcsóbb építkezés! anyagok- Senféf"!: mán cement, gipsz, kőpor. elszigetelő és fedél-lemez. stakaturnád, kétszer mosott kovácsszén biikkfaszén kapható nagyban és kicsinyasnna« OCn 1 GOLDENBERG IZSÁKNÁL Szatmár, Kazinci-u. 22. sz. a. Telefon 301.
