Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-03 / 31. szám
2. oldal 1312. május 3 UjJmtmm le. Úgy látszik, hogy a kibontakozás munkája csak ezután kezdődik. A becsületes harcra és a becsületes munkára való felkészülődéssel várjuk ezt az időt. Néhány nap és elválik a vese a májtól, megtudja a világ, hogy Lukács, amikor radikálisnak mondja a maga programmját és ezzel megnyugtatni igyekszik a közvéleményt, úgy gondolta-e a szavait, amint mondta. Ettől függ minden. ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház középső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyezem át. Dr. ROSENFELD JÓZSEF ügyvéd. Szatmár, május 2. A munka ünnepe. Mintegy ezer pár munkáskéz tette le a szerdai nagyvásár napján a kenyérkereső szerszámot, hogy kivonuljon az utcára május elsejét ünnepelni. Körülbelül ezer ember gyűlt össze az Istvántéren, ahonnan a legnagyobb rendben vonultak fel a Kossuthkerti kioszk háta mögötti térségre. Útközben harsányan hangzottak fel a szociáldemokrata párt jogot követelő jelszavai, a munkapártra és az általános választói jog ellenségeire vonatkozó abcug. A Kossuth-kertben megtartott gyűlésen elsőnek dr. Tanód}) Endre ügyvéd, az Uj Szatmár főszerkesztője beszélt az általános, egyenlő, titkos és községenként való választói jogról.. Köszönetét mondja pártvezetőségnek, hogy mint a pártszervezeten kivül álló egyén, a munkásünnepen az aktuális politikáról nyilatkozhatik a munkásság szives meghívása folytán. Azután kifejti, hogy a polgárságnak a munkássággal való politikai egyetértése teszi lehetővé a választójog kiküzdését. Ennek a politikai megértésnek az alapja a közös szegénység. Minden politikai programra hazug és hamisított, csak a szegénység programmja igaz őszinte, szomorú valóság. Sajnálatos, hogy a kispolgárság rétegei az uralkodó osztályok pártjába tévednek, mert szégyenkeznek a szegénységükkel, holott megtanulhatnák a munkásságtól, hogy a szegénységgel önérzetesen tüntetni keli, mert csak ez lehet a szegénység eredményes politikája. Ezután cáfolja a demokratikus törekvések ellen felhozni szokott érveket. A magyar alkotmányt félti a demokráciától és Andrássy Gyula könyvet irt arról, hogy a magyar demokrácia már 1222-ben készen volt az Arany bullában. Úgy látszik igaz, hogy a magyar alkotmány a legtökéletesebb és legelienálóbb, mert hétszáz éven át semmit sem változott és a magyar demokrácia ma is ott tart, ahol hétszáz év előtt volt. (Nagy derültség és úgy van! igaz! felkiáltások.) Változás csak annyi, hogy sikerült elhitetni a polgárság éretlenebb ' rétegeivel, hogy a nép jogai már megvannak a magyar szabadságok törvénytárában, holott az uralkodóosztályok maguk kénytelenek elismerni a fennálló politikai rend visz- száságát. Azt mondják, a hogy választójogi reform után sem lesz jobb a kormányzás, hogy ennek a mozgalomnak vezetői is csak érvényesülni akarnak és a közállapotok még korruptabbak lesznek. Ez igaz annyiban, hogy ezután is mindenféle érdekek fognak érvényesülni, sőt egy érdekkel még több: az eddig jogtalan osztályok és a polgárság érdekeivel is kénytelen lesz a kormányzás számolni. Ennyiben fog emelkedni a korrupció (Derültség és éljenzés). Egyébként pedig a kormányzás tisztasága nem függ össze -a politikai vezetők egyéni - jellemének szeplőtlenségével.' Senki sem mondja, hogy az az uralom, amelynek megdöntésére ez a küzdelem folyik, egyénileg nem kiváló emberek kezében van. De mert csak az országnak számbelileg elenyésző része bir bér folyással a közéletben, a tömegek eddig nem/ tudták kikényszeríteni érdekeik intézményes biztosítását. A Justh-párt a választójog melletti kitartó küzdelemmel jóvátette mindazt, amit a koalíció kebelében és a koalíció felelősségére a nemzeti haladás ellen vétett. (Úgy van! Éljen Justh Gyula). A küzdelemnek ez eredményétől eltekintve is az a nagyjelentősége vsn, hogy egy hatalmas, beláthatatlan fejlődést Ígérő gondolatban egyesiti az összes demokratikus elemeket. A munkásság érdekei itt találkoznak a polgári társadalom elnyomott rétegeinek érdekeivel és ez égy verhetetlen szövetség kialakulásának a kezdete. ,.!\1int az egész világon, Magyarországon is győznie kell a munkásságnak, amely tisztelet- teméltó küzdelmével győzelemre fogja vinni a polgári demokrácia törekvéseit, a polgársággal együtt, ha lehet, de az áldemokraták ellenére is, ha kell.“ {Hosszas éljenzés és taps.) A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Labanc György, a debreceni pártszervezet kiküldöttje hatalmas beszédben ^zóiott asajtóról. Kétprograrnmon kívüli felszólalás után a népgyüiés munkásdalokat énekelve teljes rendben feloszlott. A nagy számmal kivezényelt csendőrségnek és rendőrségnek semmi más dolga nem akadt, mint kisérni proietártestvéreiket és beszivni magukba a hallott és látott szocialista tanokat. Este az Ősbudavár-kávéházban kedélyes összejövetel volt, amelyen a munkásokból alakult kabaré tartotta állandó derültségben a közönséget. Szatmár város fejlődésének — ezt mindenki megállapítja, aki egyszer végigmegy az utcáinkon — borzalmasan lassú az előrehaladása. Maga a város legalább vajmi keveset tesz ennek az előhalaüásnak az érdekében. Annyit megyünk, amennyit az üzleti érdekek megkívánnak : építkeznek a magánosok illetve építkeztek, míg volt miből, a város hagy- I ta őket építkezni és ezt a passzív tevékenységet elnevezték városfejlesztési i politikának. De egy-egy szerdai hetivásár hogy nem látod viszont azt a teremtést ... Esküdj meg s én nyugodtan, boldogan csukom le szemem az utolsó álomra . . . Gregorio némán és elégségesen nézett rá. Ekkor az asszony magánkívül, fenyegetően rikácsolta: — Ah, te tétovázol, te hallgatsz! Ju- dás! Hamar, hamar jöjjön be mindenki! Hallgassanak ide, nem vagyok őrült . . . A férjem megmérgezett és az ő bűntársa. Gregorio halotthalványan, vörös karikákkal a szemei előtt vetette magát a haldoklóra s merev ujjaival gyömöszölte, fogta a száját. A fej megingott, hátrahanyatiott, be- leverődötí az ágy fájába s- olyan hangot adott, mint egy üres korsó falai, a kiálló szemgolyók megmerevedtek, borzalommai teltek meg, kétségbeeséssel, rémülettel.. És a gyilkos kinyitotta az ajtót, tiszteletteljesen meghajlott a pap előtt, aki a szentséget hozta s felkiáltott: — Carmona márkiné lelke megtért az Úrhoz! Imádkozzunk érette. szabadit . . . Mit ér nékem az élet, miután te teljesen elfordultál tőlem, mert te megtagadsz amiatt az idegen miatt, ha ő az erősebb s azt teszi veled, amit akar! Oh, szegény szerelmem rettenetes agóniája gyötrőbb kin a pokol tiizénél is, nehezebb az örök kárhozatnál és már tizenegy hónap óta 'tart, kegyelem nélkül, remény és szélcsend nélkül, folytonosan! Halálosan szerettelek téged, Gregorio, megbocsátottam szeszélyeidet, szemrehányást tettem magamnak, hogy megzavarom örömeidet, a»t hittem, a szivem mégis az enyém maradt. A csalódásért, a hűtlenségedért nem haragudtam reád, mert azt képzeltem, hogy szeretőid is kegyetlenül bűnhődni fognak, hogy boldogságuk rövid életű lesz s nem lesznek képesek sem elfelejteni, sem visszahódítani téged ... De ez ... ez ... az egy . . . Kiitta az éjjeli szekrényén álló narancsvizet. — Miért nem engedelmeskedtem el- sőelőérzetemnek ? Miért tartottam meg szolgálatomban, miért nem vettem észre hogy tetszik neked, hogy megbabonáz ? Oh, az ő fiatalsága, pz ő nagy fiatalsága . . . Zokogás szaggatta a mellét. — Meg akartam nyugtatni önmaga mát. így szóltam: Ezzel a kicsikével is csak úgy lesz, mint a többivel mind, és annyira szerettelek, hogy szinte haragudtam reá, a miért 'Szenvedtél miatta, a miért nem adta meg magát neked, a miért ellentállt, visszautasított, a miért becsületes maradt . . . Valaki kopogott az ajtón s harangzúgás, csengetés és lábbelisurlódás között gyászos hangon beszólt, hogy a lelkész már jön felfelé a lépcsőkön. Dona Pilar felkiáltott: — Ne még, ne nyisd ki! Hadd várjanak ; Hála Istennek, még nem haldoklóm! Még megvan az egész józan eszem! És kimerültén újra kezdte: — Gregorio . . . Gregorio . . . kész í vagyok neked mindent megbocsájtani. . . még ezt a gyűlöletes és gaz bűntettet is< ... de egy feltétel alatt . . . Esküdj meg az örök üdvösségre, á földi becsületszavadra, hogy nem fogod feleségül venni, Alkalmi sirkővásár költözködés miatt, a vasút melletti sirkőüzletben.
