Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-15 / 41. szám

1912. májas 15 3. oldal üjMmm un r ... ...... 1 ni szterelnök tetszetős jelmezében lépett föl és éppen ő feledkezik meg a demok­ratikus társadalom fészkeiről — a váro­sokról. A hiba megtörtént. Nos, a reparáció sem maradt el. Jakabffy államtitkár kijelentette, hogy a miniszterelnök nem szándékosan hagy­ta ki beszédéből a városok csalétkeit, a városfejlesztő és a rendőrség államosítá­sára vonatkozó törvényjavaslatok beigé- rését, hanem azokról egyszerűen megfe­ledkezett. Nem keressük, hogy a miniszterel­nök milyen hőfok alatt rajonghat a váro­sok jobbléteért és mennyire intenzív le­het e reformok keresztülvitelében a szán­déka, ha azok még csak a kortes jelen­tőségű programmból is kifelejtődtek. Lukács László, a demokratikus, a liberális miniszterelnök — bárhogyan is van — nagyon korán feledékeny . . . Ralódi »erikái Panamák Ragályinál ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház kö­zépső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyeztem át. Dr. ROSENFELD JÓZSEF ügyvéd. n pénzögiigazgatdság. — Az Uj Szatmár fővárosi tudósítójától. — Budapest, május 14. A nemes vetélkedésben, amelyet Szatmár és Nagykároly városa folytatnak egymással, egy idő óta beállott a jóté­kony csöndesség. Bizonyára itt is, ott is forszírozzák a dolgot a két város érdekében, de ennek zaja nem halatszik túl a kulisszákon. Nagykároly részéről mindössze annyi van most nyilvánosságon, hogy a minisz­térium kiküldöttei lennjártak és megte­kintették a város által a pénzügyigazga­tóság épülete céljára felajánlott telkeket. Minthogy azonban mindkét város kö­zönségét méltán érdekli a pénzügyigaz­gatóság dolga, megbíztuk fővárosi tudó­sítónkat, hogy az ügy állásáról hiteles és beható információt szerezzen be. Tudósítónk eljárt az ügyben a mi­nisztériumban, ahol a következő felvilá­gosítást kapta: — A pénzügyigazgatóság elhelye­zésének kérdésében érdemi döntés a közel jövőben nem várható. — A minisztériumban olyan ideig­lenes megoldás létesítését tervezik, amely a végleges érdemi döntésnek nem prejudikálna. — Annyi azonban biztosra vehető, hogy a kormány nem fog belemenni abba, hogy Nagykároly városa bármelyik telkén is felépítse a pézügyipalotát, mert ezzel az elhelyezés kérdése véglegesen el lenne döntve. Meghagyják egyelőre a pénzügyigazgatóságota régi épületben és addig, mig a tervbe vett ideiglenes meg­oldás, vagy az azt követő végleges dön­tés be nem következik, marad minden a régiben. — Hogy mi lesz az ideiglenes meg­oldás, azt még a minisztériumban sem tudták. Annál kevésbbé mondhatnak pozitivet a végleges döntésről. A világ legjobb poudere a híres: „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Brünn Sándor gyógyszertárá­ban a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15. szám. n politikai meggyőződés fegyelmi elbírálás alá esik A város közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. május 14. ■A városi közgyűlésről szóló tegnapi tudósításunkban már előre jeleztük, hogy a gyűlést megelőző hírekben ott lógott egy felszólalás, amely — nem tudni előre, ki részéről — szóvá teszi majd a városi tisztviselőknek a munkapártból való ki­lépését. A jóslat beteljesedett, az ominózus felszólalás dr. Farkas Antal nevéhez fű­ződik. Kommentárt nem füzünk itt az e tárgyban elhangzott beszédekhez, mivel a kérdéssel lapunk vezető helyén foglal­kozunk. Közöljük a száraz tudósítást a köz­gyűlés folytatásáról, amint tudósítónk je­lenti. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után hat minis^eri leiratot terjesz- jesztett be a tanács, a melyek között volt a Lukács László leirata is az uj kormány kinevezésiéről. Jelentette a tanács, hogy az uj kor­mányt a saját hatáskörében üdvözölte. A polgármester jónak látta a köz­gyűlés előtt bejelenteni, hogy a tanács üdvözlése csak udvariassági aktus volt és nincs semmi politikai jelentősége. (Mintha bizony a mindenkori kormány mindenkori üdvözlésének vagy akár a közgyűlés politikai deklarációinak is len­ne politikai jelentősége). A közgyűlés a bejelentés fölött — ezúttal az obiigát kormány üdvözlés nél­kül — napirendre tért. Ez után következett a közgyűlési tárgysorozat legviharosabb pontja: a polgármesteri jelen­tés arról, hogy a fő­ispán a városi főszám­vevőt és főszámvevő­helyettest kinevez! e. A jelentés kapcsán elsőnek az elnök­lő Csaba Adorján főispán szólalt fel. — Nem haladhat el szónélkül e kér­dés mellett — úgymond — tekintettel ar­ra, hogy a tisztviselői kar jónak látta a kinevezéseket politikai diskusszió tár­gyává tenni s úgy tüntetem fel, mintha a kinevezések által a tisztviselői karon sé­relem esett volna. Ennek folytán határo­zatot hoztak a tisztviselők, hogy kilép­nek a munkapártból, mivel nem része­sültek kellő támogatásban a párt részéről. Mindenki tudja — folytatta a főis­pán — hogy a tisztviselők politikai párt­állását nem szokta sohasem számonkérni, nem kutatja; melyik tisztviselő milyen pártállásu, mert ez szabad egyéni meg­győződés dolga. (Általános éljenzés.) Nem hagyhatja azonban szó nélkül az indoko­lást, amelylyel a tisztviselők kilépésüket kisérték, mert ez a helytelen indokolás olyan színezetet ad a kilépésnek, mintha az nem egyéni meggyőződésből kifolyó­lag, hanem más mellékkörülmény által befolyásoltan történt volna. Szemére vetik a tisztviselők a munkapártnak, hogy az ő támogatásuk jól esett a pártnak, amely cserbenhagyta őket. — Nem tagadom, igenis jól esett, hogy a tisztviselők támogatták a pártot, amelynek szolgálatában állok, de sajná­lattal kell kijelentenem, hogy igy nem reflektálok a támogatásukra. — Én a főszámvevő kinevezésénél csak a város érdekét tekintettem s ebben semmiféle terrorisztikus felfogást nem honorálok. Kinevezhettem volna olyan tisztviselőt, akinek összeköttetései, rokon­sága révén regardra számíthatok e párt- politikában, de én ezzel nem törődtem. — Elösmerem, hogy Szatmár város tisztviselői egytől-egyig szorgalmas, tisz­tességes, korrekt tisztviselők, de saját jogaim gyakorlásában terrorisztikus cél­zattal nem hagyom magam akadályoztatni. Általános éljenzés követte a főispán beszédét, amely után dr. Kelemen Samu emelkedett szó­lásra. — Mindenki tudhatja rólam — ezzel kezdte beszédét — hogy nemcsak itt, de ott is megőrzőm tárgyilagosságomat, ahol a pártpolitika hullámai erősebben szoktak összecsapni. Konstatálnia kell, hogy a fő­ispán felszólalásának egyik része félre­értésen alapul, a másik része pedig nem ide, hanem a munkapárt közgyűlése elé tartozik. Józan ésszel senki se terrorizál­hatja a főispánt kinevezési jogának gya­korlásában. De azt megérthetőnek találom, hogy a köznek és a főispánnak teljes megengedésére működő tisztviselőknek fáj az, hogyha munkálkodásukat nem ve­szik figyeíembe. A jelenlegi rossz köz- igazgatási rendszer mellett — nem a szatmári közigazgatást, hanem az orszá­gosat értem — a tisztviselő nem igen számíthat arra, hogy idegen területen haladhasson elő, másutt érvényesüljön. Röghöz van kötve. S ha ilyen körülmé­nyek között a mellőzés nyomán felhang­zik az érvényesülés, előhaladás iránti kí­vánság, azt még nem lehet terrornak minősíteni. — A főispán urnák a többi nézeteit osztom és óhajtandónak tartom magam is, hogy tartsa be mindkét párt azt, hogy ne kutassuk soha senkinek a politikai ér­Pünkösdi női-kalap vásár macska3AU" KALAP-SZALÖNJABAN. .................................. Kereskedelmi Bank-palota I. emelet.

Next

/
Thumbnails
Contents