Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-15 / 41. szám
\ 2. oldal UjJmitnm 1912. május 15 zálását, a másik ennek az ellenkezője, amely szocialistáknak és forradalmároknak mondja a tisztviselőket, mert kiléptek abból a pártból, amely úgy viseli magát, mintha ő adná a kenyeret Magyar- országnak, holott talán mégis csak megforditva áll a dolog. Az a bizottsági tag, aki tegnap elég őszinte, bátor és becsületes volt megszólaltatni az igazi munkapárti hangot, és vállalni volt hajlandó a felszólalása nyomán támadt felháborodást, az a bizottsági tag nagy szolgálatot tett az eszmék tisztázásának. Ez az igazi munkapárti hang. A fegyelmi, az engedelmesség, a íelsőbbség tisztelete, a többségi pártban való életfogytiglani politikai szabadságvesztés hü kitöltése, és főként hallgatás, örökös hallgatás — ezek a mungóhit alapvető ágazatai, amiket tegnap hirdetett ki egy szabadszáju munkapárti vezér. A munkapárthoz hasonlóan gondolkodó — vagy nem gondolkodó elemekkel szemben ott van a közgyűlésnek egy alkotmányosan gondolkodó, liberális és polgáribb felfogású része, amely ösztönszerü visszatetszéssol utasit vissza minden olyan közéleti nézetrendszert, amelynek az elnyomatás, a tekintély, a fegyelmi és az erőszak a napjai, amely napok körül a természet törvényei szerint az apró, hátmegetti jutalmak és előnyök halvány reménycsillagai bolyganak. Lehetetlen, hogy a közgyűlésnek ez a homlokegyenest ellentett két iránya eredményesen alkothassa össze a törvényhatóság bizottságát. A már létező két iránynak két pártban kell bevonulni a közgyűlésbe, mert a tegnapi nap és az előzményei megmutatták, hogy enél- kül külső politikai pártok önérdekei szerint biráltatnak el olyan közéleti kérdések, amelyek messze, magosán messze fölötte állanak a napi politika mai szintvonalának. A közgyűlésnek kell, hogy pártjai legyenek, mert különben a közgyűlés lesz a pártoké, aminthogy most is a munkapárti vezetőség igyekezett a közgyűlést hatalmába keriteni. Ez nem sikerült egyrészt azért, mert a főispán egyéni lojálitása nem engedi a párt túlkapásait, másrészt azért, mert a Farkas Antal őszintesége és temperamentuma elárulta, hogy a párt urai hogy gondolkoznak egymás között közéleti kérdésekről és igy lehetetlen volt olyan színezetet adni a dolognak, mintha a munkapárt politikai kárát a közgyűlés megtérítette volna. De a merénylet állandó a közgyűlés ellen és ezért kell gondolkodni a közgyűlési pártok megalakításán. kellett nála megfizetni. Elleneseiben a szavának súlyával, egyéniségének előtérbe tolulásával rögtön kész volt az erkölcsi halottak felravatalozásával. Miután pedig a türelem rózsát terem, a türelmes emberek hosszú időkig eltűrték ennek a mágvirágnak a grasszálását. De utóvégre mégis csak akadt ember, aki borközi állásban és kávéházban kimondta a szentenciát. Lelketlen zsarolónak pénzért mindenre kapható iéhütőnek nevezte Könyökit. Miután ezt az egész borozó intelligencia hallotta, elküldte Könyöki azonnal segédeit Szóbbi Tamáshoz, a középmocsolyási szabadgondolkodóhoz. — Szóbbi szintén megnevezte a segédeit, akik — tekintettel a tekintendőkre — becsületbirőságot indítványoztak azonnal. A becsületbiróság tárgyalásának a napját megelőzőleg Könyöki szükségét látta annak, hogy reputációja a szokottnál fényesebben tündököljön. Erre a nemes célra ötven koronát szánt. Cselekedte ezt pedig úgy, hogy egy ötven- koronás bankjegyet elhelyezett egy gyűrött borítékba, azt a promonádon diszkréten eldobta, aztán járókelő szemtanuk szemeláttára felemelte és mint „becsületes“ megtaláló jelentkezett a rendőrkapitányságon, ahol az esetet jegyzőkönyvbe vették és még az nap kidobol- tatták. Másnap összeült a becsületbiróság. A várható diffemáió vádak ellenében Kö- uyöki bejelentette ellentanunak a főkapitányt, aki az igazgatósághoz híven vallotta, hogy -Könyöki ötven koronát adott át neki, mint talált pénzt. A becsületbiróság meghatva fogadta a szép cselekedet bejelentését. A felek azután kivonultak és a becsületbiróság tanácskozott. Fél óráig tartó tanácskozás után ismét becsöngették a feleket és akkor Noszlu- hácz József bácsi, a középmocsolyási kaszinó elnöke halotti csendben kihirdette az ítéletet. Könyökihez fordulva, ünnepélyes hangon mondotta ki a határozatot: — A becsületbiróság meghallgatván a feleket és a tanukat, szótöbbséggel azt határozta, hogy ön Könyöki Alfréd ur, majdnem becsületes embernek és igy párbajképesnek is nyilvánittatik. Sebesülés nem történt. A felek kezet fogva, kibéküléssel távoztak. Este banket is volt számtalan pohárköszöntővel. Szatmár, május 14. A városi szolgák fizetésrendezése. A városi törvényhatóság tegnapi közgyűlésén a polgármester azt a kijelentést tette, hogy mindig jóakarója volt tisztviselőtársainak, egyiknek sem igyekezett kárára, hanem mindig csak hasznára válni. Ezen szivet-lelket emelő kijelentés alkalmából tisztelettel ajánljuk a polgár- mester ur figyelmébe a városi szolgák iizetésrendezésének ügyét, igaz, hogy a szolgák csak szegény szolgák, toprongyos, roskatag konstáblerek, akik nem tarthatnak arra számot, hogy a polgármester ur őket is tisztviselőtársaiként tekintse, de azért azt az egyet nem lehet tőlük elvitatni, hogy — ha szolgák is — a végeredményben mégis csak emberek. Becsületesen dolgozó, tisztességes, nagyon szegény emberek, akiknek a fizetésrendezése időtlen idők óta ok nélkül húzódik. A múlt havi közgyűlés végre elintézte az ügyüket és azt hitték szegények, hogy most már megfogták a fizetésrendezést a lábánál. Várták, éhesen, izgatottan lesték, hogy mikor kapják meg már azt a nyomorult kis éhbért, amit oly régóta várnak és amig ők várnak, addig a városnál felháborító lassúsággal intézik a dolgukat. A múlt közgyűlésben meghozott határozat még mindig , hever a városnál, holott annak jóváhagyás ^céljából való fel- terjesztése a minisztériumhoz kötelező. Beláthatatlan idő telik még abba. amig ez a határozat megjárja a minisztériumot, ezt a városnak siettetni lenne kötelessége, nem pedig ilyen lelketlen indolenciával késteltetni. Vagy azt várják, amig úgy járnak a városi szolgák, mint az egyszeri cigány lova, amelyik addig gyakorolta magát az éhezésben, mig megszokta. De mire megszokta, belépusztult. Igaz, hogy a városi szolgák nem léphetnek ki a munkapártból, de abból a tegnap hangoztatott jóindulatból annyi juthatna rájuk, hogy a betevő falatjuk ügyét ha nem is egészen szabályszerű gyorsasággal, de legalább valamivel lelkiismeretesebben intézzék el. Lukács és a városok. A miniszter- elnök munkaprogrammjában egy szóval sem tett említést a városfejlesztő törvény- javaslatról, valamint a rendőrség fejlesztéséről, amelyeknek az előterjesztését pedig Khuen-Héderváry gróf határozottan megígérte. Olyan sokszor áltatták már a kormányok a városokat az ígéretekkel s olyan sokszor emlékeztek már meg programújukban a városokról, hogy a megnyugvás érzetét azzal sem sikerült volna a városokban fölkelteni, ha a miniszter- elnök a már beígért törvényjavaslatokat befoglalta volna is bemutatkozó beszédébe. Az a körülmény azonban, hogy a hosszú huza-vona és Ígérgetés után egy uj miniszterelnök, aki hozzá még a belügyminiszteri tárcát is ellátja, még csak emlitést se tegyen a városokról, ezekről a fontos közigazgatási ^faktorokról, valóban érthető feltűnést és visszatetszést keltett. Ezt a visszatetszést még csak fo- | kozta az, hogy Lukács, a demokrata miR Deák-térre költöztetem twtorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA «árig ü. leilnae Pelii 8
