Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-17 / 18. szám
2. oldal 1912. április 17 üjJmitnm vádolóan gyónhatjuk meg itthon, hogy szerte az országban egész járások vannak, ahol kétnapi járó földöfl nincsen egyetlen egy orvos és egyetlen iskola sem olyan, a melybe nyugodt lelkiismerettel lehetne elküldeni a nép gyermekeit, anélkül, hogy a tuberkulózis veszedelmének ne tennék ki a serdülő ifjúságot. Dohos, hideg, fütetlen és levegőtlen ólakban tanítják a jövő generációt. Barmaival együtt nyolc- tiz ember lakik egy-egy vályogfalu, kéménynélkül ólban. Máiét és sült tököt eszik valamennyi. Hazug, Potemkint — falvai a magyar kultúrának a magyar városok. Hiába égnek Budapest körutain a márványos, modern paloták előtt a villamos fényszóró lámpák, ha az a nép, melynek verejtékes munkája árán gyújtották a magyar kultúra Bábelének a világosságot, ilyen roppant sötétségben és nyomorban sínylődik. Miért csak az a botrány, ha a városban elakad a villanyos, vagy felmondja a szolgálatot a vízvezeték ? Miért csak akkor zudul fel az ország, ha Budapesten a mentők tiz embert nem tudnak idején megmenteni? Miért nem kulturbotrány ebben az országban az is, ha a parasztnak se vize, se levegője, se iskolája, se lakása, se kenyere? Itt egy szatmármegyei falu, ahol a gyermekek nem járnak iskolába, ott egy másik, ahol meddő q. kör- orvosi pályázat, mert diplomás emhonnan a tömeg elvonult, Marczel megállóit. bér nem akar a vidéki községek rettenetes állapotaiba temetkezni, ott egy harmadik, amelynek lakói nem tudnak kimozdulni a sár miatt még az udvarukról sem. Mi más ez, mint a legkiáltóbb kulturbotrány ?! BARTHA JÓZSEF D± TANÓDY ENDRE ügyvéddel társulván, ügyvédi irodáját Rákóci-u. 7. szám alá (a ref. egyház házában) helyezte át. ivasi jogélet. Leleplezett tanuszerzés. Tanuk, akik igazat olcsóbban vallanak, mint hamisat. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 16. Jóelőre kijelentjük, hogy nem sablonos, pálinkaszagu, véres avasi verekedésről, gyilkosságról van szó, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy az eddigi hírforrások megölettek már elrémitő híreikkel minden avasi oláht. Ha valaki összehasonlítaná az Avas népszámlálási adatait azokkal a gyilkossági hírekkel, amelyek az Avasról megjelentek, kiderülne, hogy a hírforrások szerint ott eddig már sokkal több embert öltek meg, mint amennyi a népszámlálás szerint egyáltalában volt. Az avasi oláhok elfogytak, kipuszti- tották őket az ujságszenzációk. Ha pedig mégis élne még egy-kettő, az jogtalanul él, az nem számit, mert igazság szerint régen meggyilkolták. Szóval alább nem lesz szó gyilkosságról, se véres szenzációról, hanem ennél sokkal érdekesebb dologról, amely éppen olyan jellemző az avasi erkölcsökre, mint az ott meg és meg nem történt összes gyilkosságok. Ezúttal aki dr. Verécy Ernő utján kétrendbeli pert tett Freimann ellen folyamatba. Az egyik perben 1000 koronát, a másikban 460 koronát követelt s a bíróság Freimannt el is marasztalta mindkét kereset értelmében. A követelések meg voltak ugyan Ítélve Kollár javára Freimann ellen, de mikor végrehajtásra került a sor, Kollár nem tudta az 1460 koronát behajtani. Ebből az ügyből kifolyólag támadt tehát Kollárnak az a gondolata, hogy Kösztenbanmot valamiképpen belekeveri a már befejezett perbe s bosszút áll a 80 koronáért. Be is adta a keresetet Kösztenbaum ellen 1460 korona iránt azon a jogalapon, hogy * Kösztenbaum a közvetítés aikaimával kezességet vállalt Frei- mann fizetési kötelezettségeiért. Kösztenbaum rendkívül meg volt lepve, mikor a keresetet megkapta és azzal az utasítással adta át azt ügyvédjének, hogy a tárgyaláson tagadja meg a kereseti állításokat, minthogy ő semmiféle kezességet Freimánnért el nem vállalt. A tárgyaláson igy is történt. Ekkor azonban Kollár előállott azzal, hogy neki tanúi vannak arra, hogy Kösztenbaum mint közvetítő elvállalta a kezességet az általa ajánlott vevőért. A tanukat Millián Gyula és Herschko- vits Áron szatmári lakosok személyében jelentette be. Kösztenbaum még most is nyugodtan nézett a per kimenetele elé, mert biztos volt abban, hogy a tanuk, akiket nem is ösmert, nem vallhatnak ellene semmit. A tanuhallgatás hétfőre, április 15-re volt kitűzve. Aline, igaza van. Van olyan roncs, amely évek múlva kerül elő. Ez a broche volt az első ajándék, amit neki vettem, Talizmánjának hívta. Párisban kapta tőlem. S most . . . — Most ne mondja, hogy semmi megindulást nem érez — mondta gyöngéden Aline ... Ne mondja azt . . . Azt hiszi a kezén tartja a múltat, de bent van az mélyen rettenetesen. Sohasem leszek más, mint barátnője s ne akarja másként. Gtf- berte jobb lesz igy. Az ékszer az enyém nekem adja. Senki sem viselheti többet, tiszteletből a halott iránt s tiszteletből a rettenetes múlt iránt. Fejezze be szomorú utazását. Szent akarat az, amelylyel belevetem a folyóba. — így. Én . . . A karjára támaszkodott s úgy maradt ott, mozdulatlanul. A férfi látta a válla görcsös rángatásáról, hogy sir. Megfogta a kezét s olyan volt az, minta jég. S Aline lassan visszavonta: — Láthatja, — mondta zokogva, — sohasem beszélünk többet erről. Láthatja, hogy nem lehet ... C. M. hamfs tanuzáisról vasi szó, amelynek föbii- nöse egy vagyonos avasi fatermel« % Kollár János. A minden fázisában érdekes ügy részletei a következők. Kösztenbaum Béla szatmári fakereskedő pár év előtt nagyobb mennyiségű tűzifát közvetített Koilár Jánostól Frei- mann Henrik szatmári lakos részére. A közvetítésért Kösztenbaumnak járt 80 korona. Ezt azonban Kollár nem akarta megfizetni, mire Kösztenbaum ügyvédje, dr. Schvartz Jenő utján pert indított Kollár ellen. A bíróság meg is Ítélte a 80 koronát Kösztenbaumnak és Kollár kifizette a követelést költségekkel együtt. A pervesztes alperesnek azonban nagyon fájt ez a veszteség és bosszút forralt Kösztenbaum ellen. A bosszúra rövidesen meg is érkezett az alkalom. A vevő, akit Köszten- ! baum közvetített, adósa maradt Kollárnak, A tanuhallgatás előtt pár nappal Miilián Gyula és Herskovits Áron megjelentek dr. Schwartz Jenő irodájában és i ott gzt a szenzációs vallomást tették, hogy Kollár fejenként lOO koronát Ígért nekik, ka a perben Kösztenbaum eilen vallanak. Ugyanezzel keresték fel Köszten- baumot is. — De mi becsületes emberek vagyunk, í mondották a derék tanuk Kösztenbaumnak, hajlandók vagyunk megmondani az igazat, ha Kösztenbaum ur ad nekünk 50—50 koronát. — Mi Kollártól 100 koronát kapnánk, mondták, és azt az ur sem kívánhatja, hogy mi elessünk ettől a jövedelemtől az igazság kedvéért. Kösztenbaum látszólag bele is ment az üzletbe, mert látta, hogy Kollár csala- i fintaságát csak hasonló csalafintasággal ! lehet viszonozni. II Deák-térre költöztetem buiorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA
