Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-14 / 16. szám

2. oldal üjMmm 1912. április 14 tikai meggyőződés Szent Hegyére kivándorolt tisztviselőknek, hogy visszatérítse őket a politikai já­romba. Bármennyire hátramaradtak is azonban azon az oldalon az idő­számításban, a Krisztust megelőző ötödik századba nehéz visszataszí­tani a világot. A karoknak, lábaknak a nyo­morhoz való viszonyáról szóló frappáns mese ma már hatástalan, naiv mese marad és nem meg­győző érv. A lábak és karok nem akarnak puszta eszközök lenni ahhoz, hogy a gyomor boldoguljon az ő munká­juk, az ő támogatásuk révén csak azért, mert nagyon szépen korog felfelé. Ma már nem a kivándorlott végtagok sinylik meg a politikai sztrájkot, hanem az általuk táplált potentátok válnak impotentátokká, ha a végtagok megszűnnek őket szolgálni. Nem hisszük, hogy Me- nenius Agrippa sikerrel járna a Szent Hegyen. Meg vagyunk győződve, hogy Szatmár város tisztviselői sokkal alaposabban megfontolták ezt a lépést, sokkal komolyabbnak, sok­kal szentebbnek tartják elhatározá­sukat, semhogy voksokért esengő, reszkető szavak megingatnák őket Semmit sem tettek, amiben megbánni valójuk lenne. Semmit sem követtek el, amit nem szabad, csupán azt jelentették ki, hogy ter­mészetes és törvényes jogaikat ez­után függetlenül akarják gyakorolni. Ez pedig olyan magától értetődő dolog, hogy szinte fölöslegesnek látszik még beszélni is róla. A tisztviselői kar ellen intézett sértésnek tekintenők, ha attól kel­lene vagy akarnók őket félteni, hogy máról-holnapra leváltanék vagy meggyőződéseiket és ezzel egyszer és mindenkorra kirántanék maguk alól a komolyság látszatának talaját. Szatmár város közönsége sze- retná ezt a kivándorlást befeje­zettnek tartani és szeretné látni szabad, független tisztviselői akár­melyik politikai táborban is, de mindenképpen ott, ahova a saját legjobb meggyőződésük vonzza őket. * Ennyit a dolog érdeméről. A munka­párt hivatalos közlönye mai cikkének az Uj Szatmárra vonatkozó téves kijelenté­seire pe<^g annyit, hogy mi nem irtunk a dologróleddig semmit, tehát nem irhattunk olyan dolgot sem, ami „nem fedi a való­ságot.“ Tegnapi vezércikkünk a tisztvi­selői kar kiküldött bizottságának volt a nyilatkozata. Ennek pedig fednie kell a valóságot, mert a tisztviselők bizonyára legjobban tudják, hogy miért léptek ki a munkapártból. Dl BARTHA JÓZSEF Dl .TANÓDY ENDRE ügyvéddel társulván, ügyvédi Irodáját Rákóci-u. 7. szám. alá (a ref. egyház házában) helyezte át. Szatmár, április 13. Fekete tavasz. Ez a tavasz, mely most bontogatja szárnyait, egy nagy ve­szedelemmel terhes: a nyomasztó pénz­ügyi válság, mely hónapok óta érezhető a gazdasági körökben s mely eddig is sok áldozatot szedett a magyar pénzpiacon, a legközelebbi hetekben fog teljes erejével kitörni. Beavatott pénzügyi körök április vé­gére, májusra jósolják a nagy „krach“ kitörését és szerintük a magyar piacon igen sok áldozata lesz. A nagy feszültség és a pénzpiac válsága mostanában egész Európán végig­vonuló tünet. Kezdődött az olasz-török háborúval és a nyomában egész Közép- európában megmutatkozott háborús nyug­talansággal és betetőződött az angol szén­bányászok Sztrájkjával. Ezek az események sok milliárdot vontak el a pénzpiactól, még pedig nagy­részt olyan milliárdokat, amelyek nem térülnek meg. Az állami bankok mindenütt meg­szorították a pénzt és a példát követték a nagybankok, aminek hatása a nagy pénzforrásokkal összekötött mindennemű közgazdasági szervnél elmaradhatatlan volt. Esztendők óta nem volt olyan fe­szültség a nemzetközi pénzpiacon, mint az utóbbi hetekben. Természetes, hogy ezek a körülmé­nyek legelső sorban és legsúlyosabban a gazdasági életnek azokat a területeit érintik, amelyek konszolidáltsága nem állja meg az ilyenkor kettőzötten szigorú kritikát. Magyarországon pedig nemcsak, hogy a közgazdasági viszonyok nem eléggé megerősödöttek a szigorú, talán tulszigoru külföldi cenzúra számára, hanem politikai viszonyaink válságos és bizonytalan volta Is nagyban hozzájárul, hogy a nemzet­közi pénzforrások kettőzött fukarsággal bánnak el a felmerülő pénzügyi igények­kel. Az esztendős parlamenti krízis, a most lezajlott kormányválság és a mon­archia legfontosabb kérdéseiben is fölme­rült bizonytalanság, mind közrejátszott abban, hogy az európai pénzválságot tálán éppen Magyarország érezte meg leg­jobban. A külföldről egyre nagyobb, az utolsó napokban már valósággal ijesztő mérték­ben özönlöttek vissza a magyar zálogle­velek, amelyek felvevése már a legna­gyobb bankjaink erejét is próbára teszi. Mindjárt az európai feszültség kezdetén cgy-két középbankunk bukott meg, nagy fizetésképtelenségek álltak be — mind egy-egy ijesztő puskalövésként hatott a feszült csendben, most, a mikor a kül­föld a közgazdaság berkeiben még a le- vélzörrenésre is idegesen figyelj Ezek a magyarázó körülményei an­TÁRCA A hétről. Irta: Dénes Sándor. A z elmúlt hétnek legkiemelkedőbb ese- -*■*- ménye kétségtelenül a városi tiszt­viselőknek a munkapártból való kilépése volt. Minden bekövetkezhető rossz szó­játéknak elejét veendő kijelentjük, <hogy meg vagyunk győződve: a tisztviselők nem a komoly munka pártjától állottak el, hanem a nem komoly párt munkáját elégelték meg. Az ügygyei egyébként lapunk vezető helyén foglalkozunk, itt csak egy fázisát kapjuk ki az összeütközésnek. Nyilt kér­dés intézteiéit ugyanis a polgármester­hez : feleljen rá, tud-e arról, hogy a tiszt­viselők a városházán politizálnak. Nem vagyunk bizonyosak, fog-e a polgármes­ter válaszolni erre a kérdésre, de affelől egészen bizonyosak vagyunk, hogy a pol­---------•-------------------------------------------------------­gá rmesternek igenis van tudomása a tisztviselők politizásáról. A legutóbb lefolyt képviselőválasz­tás idején szerzett erről igen alapos tu­domást. T rilágraszóló szenzációja az orvosi tu- ’ dománynak, hogy a hülyeség gyó­gyítását felfedezték. A haladás világában, amikor az emberek túlnyomó része prog- ressivista — paralysis progressivista — óriási jelentősége van ennek a felfede­zésnek. És ki hinné, ki hinné, hogy a gyógyítás akként történik, hogy a beteg agyrészt kiveszik és behelyettesítik egy bárány agyvelejével. Nem hisszük, högy a bárányok társadalmában nagy szimpát- hiával fogadják ezt az újítást és az állat­védő egyesületek bizonyára tiltakozni is fognak az ellen, hogy a gyógyítás csere utján történjék. Abba még csak belenyug­szanak, hogy a bárány agyvelejét bele­tegyék az emberek fejébe, de mit csinál­nának szegény bárányok az emberi agy­velőkkel. Bizony rosszul járnának vele szegények. De nem bízunk a hülyeségnek ez utón való sikeres gyógyításában sem, Hiszen aki az operáció után a bárány agyá­val fog gondolkozni, annak a természete fogja magával hozni, hogy kezes legyen. Már pedig operáció ide és operáció oda, aki a mai veszedelmes pénzviszonyok között még kezes akar lenni, — arra ne mondja senki, hogy azt sikerült kigyógyi- tani a hülyeségből. ■Oankrablások történnek mindenfelé. Hol külföldön, hol Budapesten. A rablók mindenütt a modern haladás leg­újabb eszközével: automobillal járnak, valószínűleg azért, hogy nagyobb legyen a hitelük a bankok előtt. A rablások hírére az egész országot elárasztották a biztositó vigécek, akik váltig noszogatják a bankokat, hogy a rémhinek hatása alatt biztosítsák pénz­tárukat rablás, betörés ellen. Szatmárra is eljöttek a betörés elleni Az összes művésznők és művészek megegyeztek abban, hogy ezentúl CIPŐSZÜKSÉGLETÜKET MOSKOVITS Cipőgyár R.-T. ! «II ali "il ■!( «II ■! fióküzletében szerzik be. Talpbavésett szabott ár

Next

/
Thumbnails
Contents