Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-28 / 28. szám
4. oldal üjhabnm 1912. április 28 A osztályok politikai uralmának kizárólagosságából. Tíz év után végre eljutottunk a Lukács-féle forradalomhoz, amelyben nagyon sok halvér fog hullani a népszabadság áldozati oltárán. Tíz év után, mikor minden ürügyből kifogyva szemben találták magukat a választói jog véres rémével — tiz év után elő kellett venni a hidegeszü, okosfejü Lukács Lászlót, hogy mentse meg, ami még megmenthető a számukra. És ami már nem menthető meg nekik, az marad nekünk. Hogy mennyi lesz az, még nem tudni. De valami lesz. Ha több nem, száz városi kerület, amelyekről mégsem tételezhető fel, hogy tiz év keservei után mégegyszer a reakció örvényébe dobják magukat. Tiz év után elértünk oda, hogy ez a tiz év elmúlt, és kezdődik másik tiz esztendő, amelyben merényletet merénylet fog követni a választójog ellen, de az ellen a választójog ellen, amely ma már itt van, hacsak öklömnyi csecsemő képében is. Tiz év után itt fekszik abban a jászolban, amelyből olyan jól esett békésen ropogtatni az ország termését, és kérődzni számtalanszor lenyelt jelszavak agyonnyálazott gömböcskéin az ország urainak. Tiz év után, majd további tiz év után, meglátják, mivé nő ez a csecsemő, amely egyelőre a Lukács László borzasztóan száraz dajkasá- gára van bízva. Tiz év után, a Lukács László miniszterelnöksége alatt még mindig azzal biztatják magukat, hogy nem baj, Khuen megbukott, de nincs rendszerváltozás. Ez azt jelenti, hogy a politika kitartottjai megmaradnak a kenyerükben, az utolsó vidéki kis kortestől fel a miniszterig. Hát persze, hogy nincs rendszerváltozás. Csak a változás lett rendszeres. Egy láthatatlan, hatalmas erőktől hajtott világrendszer törvényeit iktatja a corpus juris avuló lapjai közé az a változás, amely először ülteti el a választójog csiráit. A nyugati evolúció századok által szentesített törvényének rendszere okozta ezt a változást, amelyben a kis munkapártiak rendszerváltozást nem látnak. Tiz év után sem látnak. Vezetik egymást, mint a vak a világtalant. A demokráciának félve derengő pirkadását nem látják. Nem látják nyugatról kelő napját egy uj Magyarország polgári életszakának; bámulnak vakon kelet felé, sötét éjszakájába a barbár elnyomatásnak, amelyben nincs rendszer és nincs változás. . . . Szatmár, április 27. Fizessünk adót! A polgármester hirdetményi utón hivja fel a város polgárság hogy miután a folyó évi második negyed második havába léptünk, mindenki fizesse be úgy az állami, mint a községi adó és útadójának második negyedrészét folyó évi május hó 15-ig a városi pénztárba annál is inkább, mivel ezen időn túl a folyó évi adók után késedelmi kamat fog számíttatni és junius első napjától a végrehajtási eljárás fog alkalmaztatni. Egyúttal értesíti a közönséget, hogy úgy az állami, mint a községi adóhátralékokat valamint az útadó, iparkamarai illeték, hadmentességi dij, jog- és bélyegilleték, ipartanodái tandíj, illeték egyen- érték, mügyalogjárda, kereskedelmi iskolai tandíj, betegápolási adó, villany, vagy bármi néven nevezendő hátralékot 8 nap alatt annál is inkább fizesse be, mivel ezen idő letelte után a városi pénztár ezen követeléseit végrehajtás utján fogja behajtani. Boncolóház a kórházban. A kórházi bizottság legutóbbi ülésén elhatározta, hogy 3000 korona költséggel boncolóház építését javasolja a törvényhatóságnak. A boncolóházat tekintettel arra, hogy az uj kórház építése miatt csak ideiglenes jellegű lesz, aerolitból fogják építeni. A pénzpiac enyhülése. Bécsi tudósítónk jelenti: A pénzpiac helyzete pár nap óta ismét javult, a mit különösen a párisi pénzajánlatokra vezetnek vissza- Ezeknek következtében a külföldi váltók árfolyama is gyengül. A magánkamatláb tegnap 4%% volt Bécsben, ami még meglehetősen magas, viszont ultimóra egy nyolcad százalékkél olcsóbb lett a pénz. TÁRCA bénél a izmi biltilez. Irta: Dénes Sándor. Ilyenkor, tavasz táján, mikor már kihajt a kondás, a levélhordó valami buja ösztöntől kergetve elkezd levelezni. Szép, zöld leveleket hoz, jobb sorsra érdemes, ártatlan kópertákba dugva és mikor a szövetkezet felszólító levelének poezisét vélnéd előbukkani belőle, gorombán ar- culcsap egy tavaszi vers. rideg realizmusa. És a derék, becstelen tavaszi vers elkezd arcátlanul hazudni, miként egy utolsó riporter és elkezdi mondani, hogy ilyen szép, olyan szép a tavasz, ilyen ózon, olyan ózon, igy kikelet úgy kikelet, holott az egész kikeletben a helyesírási hiba az igaz, mert azt igy írják: ki kellett váltani a télikabátott olyan hidegek járnak. Egyáltalában nem normális, nem reális és nem takarékos emberek ezek a tavaszi költők. Képesek egy tizenkét stró- fás és általuk versnek nevezett sortömkeleget üzembe helyezni csak azért, hogy a végén kisüssék, hogy: a fák rügyeznek. Holott a poetica licentia mégsem terjedhet annyira, hogy a szavak értelmét igy felforgassa, mert aki az Uj Szatmári olvassa, azt mindenki tudja, hogy ezidén egyezség jött létre a fák és rügyek között, amelynek értelmében — mivelhogy a fák eddig eleget rügyeztek — most a rügyek ráznak. A másik kutyafúlü tavaszi versbetyár! arra a fizikai felfedezésre bazirozza versének egész cxistenciáját, hogy teli a tüdő és ő szívja az utcán a levegőt, a mely — mit Respekt zu sagen — ózondus. Először is: ha teli a tüdő, mi a fittyfülemülének kell abba még többet szívni? Elégedjék meg minden költő azzal, ami a tele tüdejében van április idején, ráér majd őszi nagytakarításkor kiengedni belőle és újat szívni helyette télire. De a második és ennél sokkal súlyosabb biine az fenntnem-nevezett szerzőnek hogy botrányosan rosszak, hátramaradottak a helyi ösmeretei. Tudnia kellene, hogy Szatmáron az ózon — mint elem — egészen uj formájában fordul elő, vagy amint költői körökben szokták mondani: uj minőségben adja elő magát, nevezetesen por alakjában és úgy szívjuk belé teli tüdőnkbe. Az ózon ilyetén formájában aztán fészket rak a tüdőben és idővel fütyülni, danolni kezd, miként tavaszszal madárka az ágon és ebből lesz idővel a tüdővész, költői nyelven i^heptika. Azt mondja a másik, hogy az utcasarkon ibolyásieányka ibolyácskát árul. ügy éljen meg a tavaszi költő a versétől, minthogy az ibolyásiányka nem íake- reskedőcskének van öltözve és nem tüzi- fácskát árui drága nehéz pénzecskén. Éppen ilyen humbug az is, hogy a fák már nagyban elősegítik a postaforgalmat azzal, hogy leveleznek. A költő bizonyára összetéveszti a derék fákat azon a réven, hogy ez eknek is van tőkéjük, a bankokkal. No mert ezidősze- rint más növény alig levelezik, mint a pénzügyek ez átkos kinövénye: a bank, amely 10—20—25—50 százalékos törlesztésre hivja fel azokat, akik nem verseket költenek. Az igazságot kedvelő minden ember láthatja tehát, hogy hiába dideregik, da- dorogják a költők, hogy itt a tavasz, itt a kikelet meg az ózonos ibolyásiányka, — az egész nem egyéb, mint a hideg légből kapott alávaló koholmány. Nem lehet azonban letagadni, hogy a tavaszi versáradat mégis nyújt némi poe- tikus élvezetet az embernek, amint szakértő füllel hallgatom, hogy milyen pompásan pattognak a rímek, mikor beledobom őket a 'kályha tavaszi meleget árasztó tüzébe. R Deák-térre költöztetem butorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél Is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR. HÁM JÁNOS-UTCA
