Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-27 / 27. szám
2. Qidai 1332. április 27 megadnak mindent, amit megadni módjukban van és kötelességük. Ha Lukács László azt mondja, hogy ennyit adok, többet nem adhatok, akkor megszakítjuk vele az üzleti összeköttetést, de bizonyos respektust tanúsítunk az üzleti tisztessége iránt még a szakításban is. Ha azomban azt látjuk, hogy Lukács nem azért jött, hogy népjogokkal kifizessen bennünket, hanem azért, hogy amit lehet, lealkudjék, elhúzzon tőlünk, ez az ur nem kundsaft nekünk, az ilyen vevőben nincs bizodalmunk. A politikai tisztesség azt hozná magával, hogy: itt a bugyelláris, ennyi telik belőle, ennyit tettek bele Bécsben, többet nem adhatok. Ez az utolsó szavam. De lenyomni, leszorítani, amit lehet, kérkedni azzal, hogy tudok én még többet is adni, de nem akarok, próbálok lealkudni valamit — ez nagyon is ócskasori tempó. Ez azt bizonyítja, hogy a kiadósnak nézett vevő smucig vevő, aki összetéveszti a politikát — az ócskasorral. ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház középső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyezem át. Dr. ROSENFELD JÓZSEF ügyvéd. logsorok, I I Q3> PA IrVj arany koro- „ ,-jr=r^g»iga S nák, csapos fogak, ^amerikai äHraSfln I hídmunkák, melyek rágásra al- li&Tise jAl j kaimasak. a legjuiányosabb ár- : bán, jótállás mellett készülnek DÁVID ÖDÖN, SÍVmíR"‘X‘-S." Törvényszékkel szemben. illSíl’lIl iiilílll darabonként 2 K 40 I.-ért kaphatók : : Holló Sándor órás és ékszerésznél. — Nézd csak, mi ez? Bolond özvegye. így áll a táblán. A két férfi nevetett s ez a durvaság nagyon fájt nekem. Együtt éreztem a sértést az „özvegygyei“. De a következő napon már ott diszlett a táblán a kijavított „d“ betű. Ekkor uj barátom akadt. Minthogy abban a házban lakott, amelyen a nagy cégtábla diszlett, gyakrabban felkerestem. A negyedik emeleten lakott, ahová vaslépcsők vezettek. Télen megfagyott rajtuk a viz, amit a cselédek kiöntötték s ilyenkor borzasztóan síkosak voltak. — Holnap a hegymászó bottal jövünk hozzád ! — mondta egyik osztálytársunk a barátomnak. Elővette az apja szekrényéből ennek hegymászó botját, kötelét és pápaszemét és velem hármasban felszállást rendezett a „Gruber bőid özvegye“ házára. Úgy kötöttük egymáshoz magunkat, ahogyan képeken láttuk és olvastuk. Az első a bot segítségével ment lépcsőröl-lépcsőre, a másik kést tartott a kezében és én mint harmadik a pápaszemet raktam az orromra. Az első emeletet szerencsésen meg- másztuk. Egyszerre felpattant egy ajtó, ttjäaimm Szatmár, április 26. Csupa vér, csupa borzalom sikoltozik hetek óta az újságok fehér papirjá- ról. Pokol kavarog előttünk, amilyenről Dante nem álmodott. Egyik nap a hono- rácior-gonosztevőké, a másik a bestiáké, akiknek se lelkűk, se értelmük, mint az eredeti vadnak. A vérben és tűzben úszó alakok járnak haláltáncot a fekete betűkben.- Hamiskártyás főtisztviselők, hitvesgyilkos mérnökök, gyermekrontó papok után következnek a pszichopathologia szexuális megelevenedett fejezetei. För- telmek, melyeknek szégyenletében nem adott nevet az anyanyelv, hátborzongató bűnök, melyek idegen szavak ruhájában bujkálnak. Kétszáz rendőr túrta a napokban a földet a budapesti ördögárok környékén. Egy kicsi hullátkerestek, akinek vérét vette a mesebeli ijesztő, a rémregények vámpírja. Kerestek egy alig kibimbózott embervirágot, akit legázolt egy eszelős kentaur. Keresték a büntető igazság nevében, aki csak büntetni tud, de javítani nem — és ezalatt a világváros büntanyáin, szennyes odúkban és szőnyeges, bársonyos csarnokokban ó, de sok emberbarom ölti ki a nyelvét az igazságra, amelyik csak akkor nyitja ki a szemét, ha vért locsolnak közé. Hegy mi köze nenek a helynek, a mely tükre a nap krónikájának, ezekhez a pribékekhez és szörnyetegekhez? — Igeniß, van köze hozzájuk. Mem az egyénekhez, se a tettekhez, hanem ami tünet bennük, az úri betörőben és az apacsban egyformán. Egy buborékkal több a társadalmi mocsár tükrén: ezt kell meglátni bennük. Az ingoványnak öldöklő pára a lehellete s ha a szinén támadt buborékok vékony hártyája felpattan, kiárad belőlük a dögletés gőz, mely a halál csiráival hinti tele a levegőt. Az erkölcsi rothadás mocsarassá tette a magyar társadalom talaját s a kriminálsta tisztika minden egyes esete egy-egy bu- boréka a fejlődő mocsárgázaak. Lépten-nyomon az elaijasodás szomorú folyamatával találkozunk ebben az kirohant egy dühöngő asszony, olyan széles, mint a kétajtós szekrény és mint a lavina ránk rohant. A középső turistánk felismerte a veszélyt, maga mögött hamar elvágta a kötelet és az elsővel felrohantak a lépcsőkön. Az orromon levő pápaszem volt az oka, hogy nem latiam át a helyzet komolyságát. A dühöngő lavina megragadott engem, alaposan pofonvágott, hogy a pápaszem a lépcsőkre esett s darabokra tört és rámkiáltott: — Te haszontalan csirkefogó, te nagy kamasz«! Majd megtanitlak, hogy kell idegen házban viselkedni. Te gazember, te csirkefogó, te ! . . . A megmenekültek nevettek a felső emeleten. Hát ez borzasztó volt. Még az is hozzá; hogy ettől kezdve nagy kamasznak csúfoltak az iskolában. — Ki az a boszorkány az első emeleten ? — kérdeztem a barátomtól. — Az, az Gruber asszony volt. Tudod az, akinek szállitóüz . . . — Ki ? A boldogult özvegy ? Borzasztó kiábrándulás volt ez. Az a furia, aki elrakott engem, volt az a boldogult képzelt alak, akit évek óta belevarázsoltam a Cégtáblába? Ettől kezdve országban, ahol a hóhér fizetésemelést kér azon a címen, hogy nagyon megszaporodott a dolga. Elvsóváfgás és haszonlesés, az érzékek és a zseb önzése az a két bálvány, amely a kor oltárán az ösz- szetört eszmények helyét bitorolja. — A családi életből gyönyörhajhászó ledérség szorította ki a hűséget és becsületet. A törvényhozás maga is ott íetreng az üzérkedés és szolgaiság Sárában. A becsület elvesztette gyakorlati értékét s hitvány cicoma lett, amivel csak naiv bolondok ékítik magukat. Elvi következetesség? Azt ma csökönyöé maradiságnak csúfolják. Az önzetlenséget szánandó együgyüségnek hívja az uralkodó morál. Vannak eszményeid?^» bolond, ki ad egy üveg pezsgőt értük. Hajthatatlan büszkeséged értéknk tartod ? Própáld meg, akad-e, aki lombardba veszi a kincset. Fel vagy vértezve erős meggyőződésekkel ? Tanuld meg bamba, hogy legtartósabb vért a köpönyeg, amit forgatni lehet. Árboc akarsz lenni? Légy inkább szélkakas. Tiszteld a törvényt, ha Isten keze irta, ha emberé ? Oktatlan vagy. Meg kell tanulnod, hogy a törvény rossz dolog, mert ha törvény nem volna, nem volnának bűnök. Azt mondod, ez szofizma ? Szofizmák üdvözítenek ma, nem az igazságok. Ilyen kór-morál a kor morálja. Ennek a betege egész életünk, a politikai is, a mindennapi is. Egymás után pattantak fel a mocsár szinén a buborékok, egyre íojtóbb lesz az ingovány dögletes leheleté. A társadalom mélységében csak úgy, mint a felső tízezrek magaslatán az erkölcsi romlás nyavalyája dívik. Szörnyű pestis ez s nem tudja senki a szérumát. dFbártha József Dh TANÓDY ENDRE ügyvéddel társulván, ügyvédi irodájátRákóci-u. 7. szám alá (a re!, egyház házában) helyezte át. A legközkedveltebb fénykép manapság az nnnnnnn Eíiyvesllát s a acaaű Fényképlevelezőlap, D mert elmés, célszerű és olcsó. I KLEIN SÁNDOR, fényképész Szatmár, Kazinci-u tizennégy napig következetesen elfordultam a cégtáblától. Úgy bántam vele, mint a hűtlen leánynyal, akit nagyon szerettünk. Akkoriban kezdett bennem derengeni az a nyelvtani lehetőség, hogy a boldogult jelző tulajdonképpen hátra került és voltaképpen Gruber úrhoz tartozik. Gruber ur lett a boldogult, aki akkor kapta meg ezt a tulajdonságot, amikor az ég elválasztotta élete párjától. Avagy talán nem is volt az égben ? A szállítóknak az égbe való jutását megakadályozzák azok a szállítási többletek, amelyeket jogtalanul szedtek megbízóiktól. Mindinkább titokzatosabbá lett előttem a cégtáblán levő boldogult állapot. Egy napon azután kiderült a cégtábla tulajdonképpeni értelme. Ez már náhány év múlva történt, amikor táncolni tanultam. Három héttel a tanfolyam kezdete után történt. A höigye- ket és urakat, akik áddig külön-külön tanulták a táncművészet alapjait, ekkor egymásra uszították, mint nagybátyám találóan megjegyezte. Ki nem ismeri a félénkség és elfogultság e borzalmas perceit? Szerencsém volt. A táncosnőm nagyon szép és kedves leány volt. És mint
