Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-25 / 25. szám
■ vitel ufiianu LU «yV4UlVflU( 2. oldal % K * } * Gyulával. — Katonát kell adnia a királynak és nem jogot a népnek. Hát majd megválik hamarosan hogy pozitiv politikus-e Lukács László, akitől — ha szégyenére válik, ha dicsőségére — minden kitelik, olyan okos ember. Az okosságában bízunk, mikor azt várjuk tőle, hogy a liberalizmus és a demokrácia friss fuvalmaira bízza a léghajóját. Repülni fölfelé a tiszta kék magasba csak igy léhet. Ha Tiszáékhoz köti magát, mint Khuen, vagyis a reakcióhoz, a jog megtagadásához, a demokráciagyülölet- hez, úgy fog elpusztulni, mint Khuen. Mint a gályarab, aki egy rothadt hullával van összeláncolva. Szatmár, április 24. A gazdasági egyesületek segítése. A íöldmivelésügyi kormány a vármegyei 'gazdasági egyesületek adminisztracionális kiadásainak fedezésére 10 évre szóló évenkénti állami segitséget álltpitott meg, amelyet az egyesületek működési területeire, eddigi tevékenységükre és anyagi erejükre való tekintettel 7—5—3 és 2000 koronás összegekben állapított meg. Ennek értelmében a szatmárme- gyei gazdasági egyesület segélyét 7000 koronában állapította meg. A kilátásba helyezett évi segítségekkel szemben tett azon általános kikötésen kívül, hogy az egyesületek a foldmivelés- ügyi minisztériumnak a vármegyék gazdasági érdekeinek előmozdítására irányuló mindennemű tevékénységét előmozdítani és e célból a minisztérium közegeinek működését hathatósan támogatni, továbbá a választmányi ülésekre az illetékes gazdasági fölügyelőségeket mindenkor meg hívni, tartoznak kötelességévé tette a miniszter az egyesületnek azt is, hogy a közgyűlési jegyzőkönyveiket, zárszámadásaikat és költségelőirányzataikat esetrőlesetre a gazdasági -egyesületek országos szövetségéhez terjesszék föl, számadásaikat a szövetség által megállapítandó minta szerint vezessék és könyveikbe úgy a minisztérium, valamint a szövetség kiküldötteinek bármikor betekintést engedjenek. Fővárosi tudósítónk most azt jelenti, hogy a íöldmivelésügyi kormány állami támogatását több gazdasági egyesület visszautasította, mert az adminisztrácio- nális kiadások fedezésére szánt összeg- ellenében olyan kikötéseket tesz a kormány, amely kikötések által az egyesületek veszélyeztetve, látják autonómiájukat és inkább visszautasítják a felajánlott állami támogatást, semhogy ennek ellenében önállóságukatés függetlenségüket teljesen feláldozzák az állami beavatkozásnak. Ezzel szemben a szatmárvármegyei gazdasági egyesület kérdésünkre oda nyilatkozott, hogy a felajánlott állami segitséget elfogadja, mert a gazdasági felügyelő eddig is tagja volt az egyesület igazgató választmányának és külömbenis az egyesületnek nincs miért féltenie autonómiáját, mert az állami beavatkozásnak semmiféle jelentősége nincs. A segédjegyzők, nyugalmazott jegyzők s a jegyzők családtagjainak féláru vasúti jegye. A községi és közjegyzők országos egyesülete feliratban kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a rendszerisitett állásban lévő segédjegyzők s a nyugalmozott jegyzők részére is rendelje el a féláru vasúti jegyek váltására jogosító arcképes igazolványok kiadását, továbbá, hogy úgy ezek. mint a hivatalban lévő jegyzők családtagjai kaphassanak egy-egy útra szóló, féláru menetjegy váltására jogosító, szelvényes igazolványt. A feliratban el van mondva, hogy a hivatalban lévő jegyzők négy éve élvezik a vasúti féljegy válthatásának kedvezményét s ez a négy esztendő igazolta, hogy a kedvezmény megadása nem vezetett a vasutak bevételeinek csökkenésére, de nem is okozott torlódást a személyszállításban. Panaszolja azonban az egyesület, hogy a segédjegyzők, a nyugalmazott jegyzők s a jegyzők családtagjai nem részesültek a kedvezményben. A vasúti alkalmazottak, az állami és megyei tisztviselők, altisztek és nyugdíjas, állapotukban és családtagjaikat illetőleg is élvezik ezt a kedvezményt. Nem igazságos, hogy ezekből a községi tisztviselői kar egy része teljesen ki van zárva. Az állami és megyei tisztviselők, altisztek és szolgák nagyobbára városban laknak, ahol gyermekeiket neveltethetik, szükségleteiket beszerezhetik. Nekik tehát kevesebbet kell utazniok, mint a jegyzőknek, akik otthon csak az elemi iskolába járathatják gyermekeiket és szükségleteik beszerzése végett a városba kénytelenek utazni. A segédjegyző és a nyugdíjas jegyző még inkább rá van szorulva a féláru vasúti jegy válthatásának kedvezményére, mint az állásban lévő jegyző, mert javadalma kisebb, mint emezé, Óriási tűz Nagybányán. II kincstári aranybányák pusztulása. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Nagybánya, április 24. Tegnap, kedden este 10 órakor a vészharang rémes kongása verte fel álmaikból a Nagybányaiakat. A vészharang hosszantartó jelzésére nagy veszedelmet sejtett a lakosság, ijedten futott mindenki az utcára, ahol vörös lángnyelvek festették pirosra az égboltozatot. Hamar hire terjedt, hogy a tűz a kincstári aranybányában pusztít. A rémes veszedelem úgy keletkezett, hogy a kincstári épületek körül elterülő avar kigyuladt és ennek tüze belekapott a bánya épületeibe, amelyek szintén a lángok áldozatául estek. A kivonult tűzoltóság a tűzzel szemben tehetetlen volt, mert elegendő viz nem állott rendelkezésükre és felszerelésük is hiányos. Le^tkőzött, összehúzta ágya körül a moskvitó-hálót és csakhamar elaludt. Ezalatt odakünn megeredt az eső. Erősen zuhogott már, mikor egy szélroham csörömpölve vágta be az ablakot és kioltotta a lámpát. Miller felébredt. A szive őrülten kalapált és az az érzése volt, hogy valaki jík a szobában. A lélegzetét is visszafojtva hallgatózott, hogy megtudja különböztetni az eső zuhogásától a lépések neszét. Most újra recsegett a padló. Miller kiugrott az ágyából és a kandalló felé igyekezett, hogy a gyújtót megtalálja. Tapogatózva jutott előre a szobában, mikor a háta mögött újból neszt hallott. Hátrafordult és a vak sötétségben két zöldes villogó pont tűnik feléje. Mozdulatlanul, macskaszemével állhatatosan szembe nézve vele, ott állót a tigris. Miller borzadva nézett vele farkasszemet. A gondolatai őrült gyorsan száguldottak. A puskájára gondolt, de nyomban eszébe jutott, hogy úgy sincs megtöltve. Az ágy alá bújni hiába való volna. Talán a kandallóba! Kétségbeesésében az is jó menekvésnek tetszett. Sarkon fordult és beugrott a kandalló nyílásába. Az óriási kéményben reszkető lábakkal kúszott feljebb 'és egy kiálló téglára helyezte a lábait. Dobogó szívvel hallgatózott. A tigris nyugodtan járt fel-le a kandalló előtt, mint az egeret leső macska. Egészen biztos volt a zsákmányában. Miller ezalatt a másik eshetőségre gondolt. Rettegve találgatta, ki jön először be reggel, Jen- tings, vagy a szolga? Akármelyik lesz, nem kerülheti ki sorsát, a tigris egy ugrással végez vele. Kiabálni kezdett, hogy figyelmeztesse ókét a veszélyre. De a hangja elveszett a kéményben és a korom mindig jobban fojtogatta. Már megbánta, hogy kiáltozott, mert a kandalló előtt újra járkálni kezdett a tigris. Ha nem hívja fel magára figyelmét, talán vissza is megy a vadonba. Közben lassan-iassan mindjobban úrrá lett felette az álmosság. Teljes akaratával küzdött ellene, mert hiszen majd ha a nap felkel, Jennings bejön, felkölti őt a tigris vadászatra. És neki figyelmeztetni kell őt a veszélyre. Nem szabad aludnia! Várnji és figyelni kell a tigris minden mozdulatára. Figyelni és várni, ismételgette magában gépiesen, mig végre elaludt. Mikor felébredt, ijedten kezdett hallgatózni. Semmit sem hallott. Fojtó, nehéz csend ült a házon. Millernek elszorult a szive. Talán már megtörtént az, amitő] félt? Vájjon melyik volt az áldozat, a szolga-e vagy Jennings? Lassan lecsúszott e kandallóból és látta, hogy szürkül. Az ablakhoz lépett és ekkor ismét recsegő hang ütötte meg a fülét. Az ágy mellett feküdt a tigris, lábait nyalogatva, mint a macska. Miller a rémülettől megdermedve állt meg egy pillanatra, majd az ajtó felé igyekszik. A tigris azonban egy ugrással ott terem mellette és mint a játékos macska, gyengén ráült.. Miller a földre esik eltört karral. A vér ömlik a sebéből. Pár pillanatig eszméletlenül fekszik, addig a tigris is mozdulatlanul áll,*a farkát csóválva. Miller most az ajtófelé kúszik. A tigris csak ezt várja, rácsap irtózatos erővel. Most, hogy újra elkábult az áldozata, vérszomjasán körülszaglássza. Majd megragadta hatalmas szájával és egy ugrással kint termelt a szobából. Pár perc múlva elnyelte őket a rengeteg. Ragyogó fényözönt árasztva a nap . . .
