Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-24 / 24. szám
2. oldal 1912. április 24 üjJmtm valevőleg az ingóságaiban éppen olyan nagy kárt tett a viz, mint az ingatlanaik állagában, szóval éppen a kölcsön szokásos fedezetét mosta el. A kegyelmes miniszter tehát hajlandó lenne beugratni a pa- nyoliakat, hogy azok, akik nem károsodtak az árviz által, akiknek még van betevő falatjuk, adják oda ezt a betevő falatot a többieknek: vegyenek fel kölcsönt a saját vagyonukra és fizessenek a sajátjukból, hogy ők is bennt legyenek a miniszter kegyelméből a vízben, amely egyébként megkímélte tőle. Az állam nem hitelez az árvízkárosultaknak, mert nem bírja a kasszája. Hitelezzen nekik maga a község. Panyola bizonyára jobban elbírja, mint Magyarország. És mi panaszkodunk a lelketlen uzsorások ellen! ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház középső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyezem át. Dr. ROSENFELD JÓZSEF ügyvéd. CflßA IC fogsorok, ■ w wrVj arany koronák, csapos fogak, ‘amerikai hídmunkák, melyek rágásra alkalmasak, a legjutányosabb árban, jótállás mellett készülnek T1Á VTFI íhFfcíilVl' fogászati műtermében V iU mr'tztvy SZATMÁR, Lévay-ház, Törvényszékkel szemben. Hileiz Biioiis ái (sSSr, Holló Sándor órás és ékszerésznél. Szatmár, április 22. A Máv. uj tarifái. A magyar királyi államvasutak igazgatósága körrendeletét bocsátott ki, amelynek értelmében lényeges változás áll be a menetdijtáblázatban í. évi julius hó elsejétől. Ez pedig megszünteti az eddig uralkodó zónarendszert s helyette az úgynevezett kilométerrendszer fog életbe lépni, ami a jegyárak lényeges drágulását jelenti. Hogy ne legyen olyan váratlanul meglepő ez a változás és hogy némileg még a vasutigazgatóság értesítése előtt tájékoztassuk a nagyközönséget, leköz- lünk egy pár jellegzetes változási adatot. A szerdánként berukkoló zsadányi honfitársunk egy picula helyett ezentúl 24 fillért lesz kénytelen leszámolni a vasúti pénztárnál, ami oda- és visszautazásnál egy pakli négyes dohány árát jelentené eo ipso: drágább lesz a tojás, Ha valakinek itt Szatmáron az a vágy nyugtalanítaná keblét, hogy vajha megtekinthetné vármegyénk székhelyét Nagykárolyt, nem elég csupán két kroncsit betudni útiköltségül, mert julius 1-től 2.60 koronába fog kerülni ennek a vágynak a kielégítése, sőt aki nem tesz le arról az úri passzióról, hogy második osztályban utazzék csekély 4 kor. 20 fillért kell szánnia e nemes célra. A híres, sőt hirös debreceni vásárokra való átrándulás meg azt a leverő casus nexust hozza magával, hogy le kell mondani itthon maradottainknak a vásárfia kecsegtető reményéről, mert az egy korona árkülömbözet nem engedi meg az eíéle kedveskedéseket. Budapestre julius 1-ig harmadik osztályon 9 kor.-ért, második osztályban 14 k.-ért fel lehett rán- dulni, azontúl már 10‘30 és 16’50 koronákat kell kiizzadni ezért a kirándulásért, sőt gyorsvonaton 18 korona helyett 22 k. 70 fillért. Hogy mennyire drágultak a jegyek, illetve fognak drágulni julius elsejétől, arról legtisztább képet adhat az a körülmény, hogy mig eddig a legdrágább jegy a Máv. vonalain 45 koronába került, ezután 40 k.-val lesz drágább, azaz csékely 85 korona. Ugyanilyen arányban drágul a pod- gyász, expressáru sőt kutyaszállitás is. Ezt a nem annyira hőn óhajtott, sem nem várva várt rendeletet néhány hét múlva az utazóközönséggel is közölni fogja az igazgatóság. Dr. BORGIDA ENDRE ügyvéd irodáját május 1-töl az uj városi bérpalotába (A. épület I. emelet) helyezi át. A pálinka Megölték a kutyamosót. — Saját tudósítónk távirata. — Mátészalka, ápr. 23. A pálinka ismét gyilkolt, összeuszi- tott két itókázó legényt, akik azért ültek le koccintgatni, hogy kibéküljenek régi haragjukból. A békülésből újabb veszekedés kerekedett és a békepoharozás gyilkossággal ért véget. Egy életerős, fiatal, 20 esztendős legénynek a szivét járta át a revolver golyója, egy nagyvagyonu fiatal, 28 éves gazdaemberre fiatal feleségének, két apró gyermekének kétségbeesett jajveszékelése közben ráverték a bilincset. A véres esetről tudósitónk a következőket táviratozza: Kovács (Nyitrai) László 20 éves mátészalkai legény, aki önként állott be katonának, a trebinjei 5. vártüzérezrednél szolgált, ahol tisztisztiszolgának volt beosztva Szedlacsek Dezső hadnagy mellé. A hadnagy két hónapi szabadságra — Figyelmeztetlek, — szólt Gribiche egy napon — hogy az első sor könyvek háta mögött egy-egy második sor igen furcsa könyv van. Az orvos gyűjtötte azokat. A kis Fére megvetéssel tiltakozott. Ő gyűlölte a pornográfiát. — Vén kéjenc — mormogta elitélő- leg, az orvosra gondolva. *— Oh, ne beszéljen igy róia — kérte őt Gribiche. — Még egy hónapig ki keli tartanom mellette. Egyszer valamin összevesztek s csaknem szakítottak egymással. De aztán Fére mégis visszatért, Gribiche követelte, hogy bocsánatot kérjen tőle. — Szeretném, ha már vége volna ennek a gyásznak — szólt Fére. Gribiche a naptárt a kezébe vette, még mindig három hét volt hátra. Egy este igy szólt: — Örüljünk! Holnap megtörténik. — Annál jobb — felelte Fére — már kezdtem unni a vén szamarat; Gribiche nem tiltakozott a kifejezés ellen. Arra gondolt, hogy huszonnégy óra múltán megszűnik íchampionja lenni az öregnek. Fére reggel a Gribiche lakásán ébredt fel, a mint ez néha szokása volt. A szobalány behozta a reggeli csokoládét, Gribiche»a kedvese fülébe súgta: — Ha akarsz, mától fogva tegez- 1 hetsz a szobalányom előtt is. Fére elképedt. Furcsa megnyilatkozása volt ez a felszabadulásnak! Dadogva szólt: — Én tegezzelek ? Hallja, szobalány? Én őt tegezem . . . Gribiche nevetett. Minha valami belső láng világított volna a szeméből. Fére megértette, hogy most felszabadult egészen, s jobban, igazabban a magáénak érezte. — Igen, tegezlek — tette hozzá megelégedetten. A szobalány kiment. Főre úgy érezte, hogy neki most mondani kell valamit. Frázisokat. Akármit. A pillanat elragadó és mégis ünnepélyes volt. Ügyvédbojtársága a végét járta. Már be kell rendeznie az ügyvédi irodát. Ez volt a jogos következmény. — Igen boldog vagyok, kis Gribiche — mondta komoly hangon. — Elmúlt életednek utolsó emléke is eltűnt. . . Végre igazán a barátod vagyok. Most már helyet foglalsz az életemben. Nem vagy kölcsönvett jószág. Barátaimhoz tartozol. Ha nem fejezem ki eléggé jól magamat, tudd be azt meghatottságomnak, kis Gribiche . . . Pedig nem volt meghatva, de nem tudta mit mondjon. Csak nézte Gribichet. Gribiche mosolygott. Boldog volt. Arra gondolt: Vége van. Ezentúl úgy élhetek, mint a többi asszony; levehetem a krepp-ruhát s pezsgőszin selyemruhát rendelhetek magamnak. Hermelindiszes kalapot csináltatok hozzá. Aztán meztelenül fogok táncolni és szeretőket tartok magamnak. A kis Fére már e közben édes fáradtságban elszundikált, de ekko’* belépett a szobalány. — A házmester a félévi házbérért jött, Dagysága . . . Gribiche fensőbbségesen, de nagy egyszerűséggel felelte : — Majd ha az ur felébred. Ez az ő dolga . . . ü Deák-térre költöztetem bntorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA
