Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-20 / 21. szám
» lljMmái 1912. április 20 2. oldal helyben kevesebb baleset történik, mint a gőzpörölyök és óriási kazánok mellett. De a technikának őrültségik menő versenye ezzel nem lesz kisebb. A jéghegyek által széttördelt Titanic helyébe uj, hasonló hajóóriást épitenek és erőtlen az a föltevés, mintha ez a katasztrófa hosszú időre csökkenteni fogja az óceáni utazáshoz való kedvet és merészséget. És nemcsak a födélközi utasok szállnak a veszedelmes hajóra, akiket nem a szórakozás, hanem a kenyér után való utazás visz a tengerre, hanem a multimilliomosok is, akik azért féltik jobban az életüket, mert több módjuk és alkalmuk van arra vigyázni. Újra fizetnek tizenkétezer koronát, hogy hamarabb és puhább kényelemmel juthassanak Amerikából Európa, vagy vissza — a teljesen soha el nem szigetelhető halálveszedelemnek örvényéi mellett járva. A megdöbbenésben, amely a világot a Titanic hatalmas katasztrófája fölött elfogja, ez az egy érzés fölülemelkedik. Ez a mozzanat különbözteti meg az elsülyedt hajót az egyéb katasztrófáktól. Me- szinában egy csomó szegény olasz esett a romokba, Ököritón háromszáz parasztember égett össze, a| courriéresi katasztrófa szenet túrói bányamunkásokkal esett meg és j itt a legújabb katasztrófa, amelynek gyilkos ökle többnyire gazdagokra, közöttük nehány világhires milliár-i dósra csapott le. Az emberi sors| egyformaságának borzalmas bi- í hagyni a gyökereit. Meg se mozdult. Mi baj, mi baj ? Felpakkolták, vitték haza, otthon magához tért az oláh és ordítozott j szörnyen, hogy kitörött a lába, soha nem lesz már belőle többé ember, vele volna meg az Isten, aki kitalálta a katonáskodást ! — Azonnal kórházba! Vitték tovább. — Mi a bajod? — Eltört a lábam. — Próbálj csak ráállani! Hát állt is, de az egyiken ujjhegyen. A sarka nem érte a íöldet, a jobb térde szög alatt behajolt, igy tett lépéseket, azonban igen kínosan és nagyokat nyög- décselve. — Ereszd le a talpad a padlóra. — Jaj, az nem megy 1 Az orvosok összeálltak tanakodásra és megállapították, hogy ilyen csoda-veszedelemmel még nem találkoztak. Hát jól van, jól, előfordul ez a baj, de már születéstől kezdve és nem gyakorlatozás-! közben kapja az ember. — Mi ebből a tanulság? — Az, hogy Mókán Györgye szimulál. — Kinint neki! adta be a garast a legöregebb doktor ts az oláh szedte attól kezdve a kinint. zonysága esett meg az Óceánon, Southampton és Newyork között. Szatmár, április 19. A vagyon bukottak. Az üzleti életből mindannyian ösmerjük a tömbrendszerre felszerelt üzleti cégtáblákat, amelyek már jóelőre úgy vannak berendezve, hogy a cégtulajdonos bukása esetén egy lap letéphető legyen s már készen álljon az uj firmaavagyonbukottné nevével, amelynek cégére alatt tovább lehet árulni a vagyonbukott csődtömegében visszamaradt corpus delictiket. A feleség után a cég fia, azután a cég fia utóda stb., mig a cégfőnök a pult alatt megszedi magát a sok bukáson keresztül vagyonnal. Ezek a vagyonbukásokon hizó kereskedelmi kullancsok jutnak eszünkbe most, hogy a Héderváry kormány végleg megbukván becsukta a boltot. Héderváry már csak amolyan harmadik firmája volt az üzletnek, amely Tisza István, majd a koalíció és végül Khuen-Héderváry cége alatt vette igénybe az országtól a hitelt. Összeharácsoltak mindent, amit lehetett, Ígéreteket tettek, hogy majd fizetnek a választói joggal, de mikor fizetésre került a sor, akkor moratóriumot kértek, amig be nem ütött az inzolvencia. Az ország, a türelmes jó hitelező, a nemzet várt, mígnem elfogyott a türelme és követelte azt, ami megilleti. Ez előtt pedig be kellelt adni a kulcsot. A vagyonbukott üzlet csődtömegében talált portékát most uj tulajdonos vette át. Nem hisszük, hogy a régi cégtulajdonosok családtagja, nem hisszük, hogy a neve a cégtábla tömbjén előre ki lenne festve. De egy bizonyos: hogy a nemzet okult az eddigi könnyelmű hitelezés következményein és most már nem hitelez addig senkinek, amig a régi cég- tulajdonosok adóssága — a választói jog — kifizetve nincs. Szatmár, április 19. Gombamódra vannak elszaporodva Szatmár és Ugocsa megyében azok az emberek, akik a szegény, tudatlan falusi nép helyzetét a maguk javára kihasználják, s előbb, akit lehet mindenéből kiforgatnak s azután a már mindenéből kiforgatott népet az uj hazába, Amerikába csábítják. Ezek az emberek, akik ezzel Üzletszerűen foglalkoznak egyik másik hajós- társaság szolgálatában állanak, akiktől azután minden kiszállított emberért 100—200 koronát kapnak. A szatmári kir. vizsgálóbíró Morvay Károly, aki ezekben a kivándorlásra való csábítási ügyekben a vizsgálatot vezeti, több ezer kivándorlásra csábitó körlevelet foglalt le. A körlevelek egyrésze Fáik és társa, a másik része a Karlsberg hamburgi hajóstársaságé. A két hajós társaság hangzatos reklámokat bocsájtott ki, amelyben dicsérik az uj hazát, ahol jobb és biztosabb a megélhetés. A körlevelekhez egy litografált levél van csatolva, amelyben azt írják, hogy útlevél nélkül is könnyen lehet Amerikába utazni az ő utasításuk szerint. Az utasítás ára 200 korona. A pénzt előre kell beküldeni és egyúttal helyet rendelni a hajóra. A inspekciósok azonban kieszeltek mást is. A mi eszünkön nem jár túl, majd kipróbáljuk. És valóban, este, mikor elcs'öndese- dett az egész garnizonspitál, jött óvatosan az egyik doktor és megállt Györgye ágya előtt. — Alszik, konstatálta magában. Aztán nekifogott a kísérletnek, hátha alvás közben kiegyenesedik az a láb s megfogják a legényt. Már én biz nem tudom, hogy csakugyan aludt-e Mókán, vagy tette magát itt is, elég az hozzá, hogy a lába egyenesedett egy darabig, de a rendes beszöge- lésnél megállt és nem ment tovább. Ha erőszakolta, akkor nagyot rúgott az oláh, ordított is egyet hozzá, fölébredvén álmából. — Jaj, domnyule doktor, mingyárt meghalok. Megtették ezt vagy két hétig, többször is egymásután, — de hasztalanul. Ha szimulált a legény, hát akkor nem is aludt azalatt semmit, mert sosem tudhatta, melyik pillanatban törnek reá és lepik meg. — Mégis bosszantó, mondta egy napon a főtörzsorvos, hegy valaki ennyire kitudhassa játszani az orvosi tudományt. Végtére is, urak, tanultunk valamit, nem vagyunk mai csirkék, ezt nem tűrhetjük. Tanácskozásra gyűltek össze a kantinban, oda jöttek a tiszt urak is (mert nagy Ilire ment már akkor Mókán Györgye esetének) és vidám poharazás mellett sütötték a tervet. Mit főztek ki, mit nem? az majd kiderül.. Itt folytatom, hogy másnap a napos káplár fon tos ábrázattal jelent meg Györgye ágyánál és azt mondta: — így, Györgye, baj van. — Mi az, te Vazul. — Meg kell, hogy mondjam neked, még ha föl is akasztanak, hiszen egy falubeliek vagyunk, atyafiságban is volnánk, vagy mi. Oh, én elmondom. — Pakkold ki már. Válasz helyett Vazul odanyujtotta a napiparancsot, amely ilyenféleként szólt: Minthogy Mókán György közlegény állapota olyan súlyos, hogy emberi ész és tudomány nem képes rajta segíteni, ezennel elrendelem, hogy belébocsáttassék a nagy ördög (maré draku) hátha az kihajtja belőle a bajt. Sopánkodásra idő sem maradt, mert jöttek már a doktorok és Vazul gyorsan elillant. # v Uzsora és a Hivándorlás SzalMli — Saját tudósítónktól —
