Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-19 / 20. szám
1912. április 19 3. oldal üjMmát Kollár ugyanis, amint tudósításunkban megírtuk— mikor 80 koronás pőrét elvesztette Kösztenbaummal szemben, újabb port indított Kösztenbaum ellen azon a jogalapon, hogy ez jótállást vállalt az általa közvetített vevőért, akin egy 1460 koronás követelés nem hajtható be. Kösztenbaum tagadásával szemben Kollár két tanúra: Herschkovis Áronra és Miilián Gyulára hivatkozott. A két tanú azonban felkereste dr. Schwartz Jenőt, Kösztenbaum ügyvédjét, aki előtt elmondták, hogy nekik Kollár 100—100 koronát Ígért, ha terhelő vallomást tesznek Kösztenbaum ellen. Ugyanezt elmondták Kösztenbaum- nak is azzal a toldással, hogy viszont 50 koronáért hajlandók az igazat megmondani. Kösztenbaum elhívta Herschkovicsot és Miiliánt a lakására, itt mégegyszer elmondatta velük az egész dolgot s átadott egy-egy 50 koronás váltót úgy, hogy az egész ügyet végignézte és végighallgatta Kösztenbaumnak a szomszéd szobában elbújtatott két barátja. Az ügy ilyenformán a csendőrség elé került. Az eljárás Kollár János ellen hamis tanuzásra való csábítás miatt indult meg. A csendőrség azonnal megindította a nyomozást. Elsősorban is Herschkovits Áront és Miilián Gyulát hallgatták ki, akik azt a meglepő vallomást tették, hogy ők Kollár Jánossal sohasem beszéltek, Kollár nem kérte őket hamis tasrazásra, hanem egy Klein Antal nevű szatmári szatóes. A két vallomásra dr. Márkus Árpád ügyvéd Kösztenbaum nevében kérte, hogy terjesszék ki az eljárást Klein Antal ellen is. Grünfeld és Tóth detektívek mentek el Kleinnak Bercsényi-utca 41. szám alatti lakására, ahol Klein Antalnak fa- és szénüzlete és szatócsboltja van. Klein Antal vacsoránál ült családjával, mikor a detektívek beléptek. — Ön Klein Antal ? fordultak hozzá a detektívek. — Igen, hebegte sápadtan Klein, aki az Uj Szatmár közlése nyomán már tudta, hogy a csendőrség nyomoz az ügyben és előbb-utóbb rákerül a sor ő reá is. — Akkor a. törvény nevében letartóztatjuk és felszólítjuk, hogy kövessen bennünket. Klein sírva búcsúzott el családjától, folyton azt hangoztatta, hogy ő nem tud semmit az egész ügyről, ő ártatlan. A csendőrségen rögtön vallatóra fogták Kleint, aki itt is állhatatosan tagadta, hogy neki része lenne a tanuszerzésben. A csendőrök erre előállították Miiliánt és Herschkovitsot, szembesítették őket Kleinnal. Ezek szemébe mondták Kleinnak, hogy ő csábította őket hamistanu- zásra. A csendőrség ennek folytán Klein Aulait tegnap éjjel letartóztatta. A csendőrség még tegnap délután sürgönyt küldött Kollár Jánosnak is Avas- felsőfaluba. A táviratot Klein Antal nevében adták fel ezzel a szöveggel: „Azonnal jöjjön, baj van, Klein“. Kollár ma reggel be is jött, és amint a szentvéri állomáson leszállóit a kisvasúiról, két csendőr fogadta, akik bevitték a laktanyára. Kollár kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy ő nem is kapta meg még a csendőrség által Klein nevében küldött táviratot, hanem azért jött be, mert az Uj Szatmárban olvasta az ügyéről szóló tudósítást s itt utánna akart nézni, hogy mi van a dologával, külömben se jött volna be a Klein nevében feladatott táviratra, mert ő Kleinnal nem áll [semmiféle összeköttetésben. Tagadja, hogy Klein az ő megbízásából tárgyalt volna Milliánnal és Hersch- kovicscsal, ő azért jelentette be ezeket tanúnként Kösztenbaum elleni perében, mert Klein Antal azt mondta neki, hogy ő hallotta ezektől — Miliántól és Hersch- kovitstól — hogy ők tudnak Kösztenbaum kezességvállalásáról. A csendőrség ennek folytán — mivel Kollár János ellen ezideig semmiféle bizonyíték nincs — őt szabadon bocsáj- totta. Az eljárást azonban még nem szüntették meg ellene. A mai megyegyűlés Az Uj Szatmár kiküldött tudósitójának jelentése. Nagykároly, április 18. Hetekig tartó nagy izgalom, a törvényhatósági bizottság tagjainak minden oldalról való erős kapacitálása, sürgönyi idézések zaja előzte meg a vármegye törvényha tóságának mai gyűlését, amelyen tárgyalás alá kerül Nagykároly város képviselőtestületének az a határozata, amelylyel 600 ezer korona kölcsön felvételét határozták el a pénzügyigazgatóság épületének céljaira. A határozat most a megyegyülés elé került jóváhagyás, vagy megsemmisítés végett. A törvényhatóságnak azon tagjai, akik Szatmáron szeretnék látni a pénzügyigazgatóságot, azzal érveltek a megsemmisítés mellett, hogy Nagykároly város polgárságára ez a 600 ezer korona olyan magas pótadó kivetésével járna, amely nem áll arányban a pénzügyigazgatóság ottmaradásának anyagi előnyeivel. A nagykárolyiak viszont azzal házalják végig a törvényhatóság tagjait, hogy a határozat megsemmisítése esetén végképpen elesnének ennek a lehetőségétől, hogy a pénzügyigazgatóság ott maradjon. A nagykárolyi képviselőtestület határozatának jóváhagyása mögött tehát a pénzügyigazgatóság elhelyezése körül kikerekedett óriási hatalma, hacsak egyik döntő ütközete folyt le. Nagyon megnehezítette a szatmáriak helyzetét az a körülmény, hogy amig Nagykároly hívei teljes számban felvoul- tak, addig a Szatmár környékén lakó megyebizottsági tagok nagy része a járhatatlan rossz utak miatt nem tudott bemenni a gyűlésre. Nagy izgalom, ideges vitatkozás előzte meg a gyűlés megnyitását. Pont fél 11 óra volt, mikor az elnöklő főispán a gyűlést megnyitotta. A tárgysorozat első pontja ez a határozat volt. Kerekes Zsigmond első vármegyei aljegyző a bizottsági tagoknak zajos lármája közben ösmerteti az állandó választmány javaslatát. Jóváhagyásra ajánlja Nagykároly képviselő testületének határozatát. Óriási éljenzés, hatalmas abcug kiséri a javaslatot, amelyhez elsőnek Böszörményi Sándor szólal fel. Az állandó választmány javaslatát elvetendő- nek, Nagykároly határozatát megsemmisítendőnek tartja, mert egy 600 ezer koronás kölcsön úgy megnöveszti Nagykároly pótadóját, hogy azt a pénzügyigazgatóság ott maradása nem tudja ellensúlyozni. A vármegye törvényhatóságának kötelessége megakadályozni azt, hogy Nagykároly polgársága ennyire megter- heltessék. Dr. Róth Ferenc, a szatmári kir. törvényszék elnöke állott fel ezután szólásra. A nagykárolyiak zugó tapsai között pártolja az állandó válaszmány javaslatát, Nagykároly képviselőtestületének határozatát. Polemizál Böszörményi Sándorral, miközben összetűzés támad Böszörményi Sándor és a törvényszéki elnök között, annak dr. Róth Ferenc azzal vet véget, hogy kijelenti Böszörményi személyét nem akarta érinteni, csupán érveivel polemizált. Dr. Róth Ferenc beszéde közben már benyújtottak két ivet az elnöklő főisp^phoz a további vita beszüntetése és a névszerinti szavazás elrendelése iránt. A főispán ennek folytán a felszólalásra jelentkező dr. Falussy Árpádnak már nem adta meg az engedélyt a felszólalásra, hanem elrendelte a névszerinti szavazást, amelynek során 45 szavazatot adtak le az állandó választmány javaslata illetve Nagykároly képviselőtestületének határozata ellen és 156 szavazatot mellette. A megyebizottsági tagok a névsor- olvasásnál lelkesen éljenezték meg a nekik tetsző szavazatokat. Nagykárolyban természetesen óriási örömmel fogadták a megye törvényhatóságának határozatát, amely azonban még a miniszter elbírálása alá is kerül. A miniszternek pedig módjában és jogában van még megszabadítani a szegény nagykárolyiakat az őket fenyegető pótadótól akár ennek a határozatnak a megváltoztatásával, akár azzal, hogy a pénzügyigazgatóság :részére felajánlott épületet nem veszi igénybe, hanem áthozza a hivatalt Szatmárra. Modern ruhafestés pj-JjjLegszebb ruhatisztitás bármily divatszinre 1 ® ICÄJRmJCI I dl vegyileg száraz nton. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886
