Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)

1912-03-27 / 1. szám

1812. március 27 5. öítía! kellett érte küldeni. Két négylovas iga kell 9 métermázsa teherhez és a két fu­var 48 koronába kerül. Nem kell nagy számitás hozzá, hogy milyen arányban drágítja meg ez a portékát, amelyhez amúgy is nehezen tudnak hozzájutni a keserves anyagi helyzetben levő panyo- laiak. Az árvíz nyomai. Nábrádtól kezdve Keér és Semjén mellett hatalmas védtöltés választja el a veszedelmes kanyarulatban haladó Szamos folyót a községektől. Itt nem is csinált bajt az árvíz. A töltés megvédte a köz­séget, de viszont annál nagyobb erővel szorította vissza a vizet Panyola felé, ahol az alig egy méter magas apró tölté­sen könnyen tört át a pusztító jeges ár. Amint a magas töltést elhagyjuk, már mindenütt láthatni az árvíz nyomát. A szántóföldek vastag iszapréteggel vannak borítva, amelyen csak imitt-amott tud át­törni a serkedő vetés gyönge zöldje. Egyes helyeken, ahol nagy esése volt az árvíznek, nincs iszap, onnan azonban még a földben levő vetőmagvat is kimosta a víz. A mezők szélén álló akácfák oldalai­ról cafatokban letépett felső háncs mu­tatja, hogy micsoda rettenetes erővel tört ki a jeges ár a Szamosból. A legelső épület, amelyet Panyolán elérünk, a Fazekas- féle gőzmalom. Csi­nos kis falusi malom, de minden oldalán alátámasztva. Melléképületeit elhordta az ár, magát a masszív malomépületet any- nyira megrongálta, hogy alátámasztás nél­kül már rég összeroskadt volna. A mol­nártulajdonos hat hét óta javítgatja, tá- kolja a gépeit, amelyeket embermagas- ságnyira mosott, rongált és rozsdázott be a viz. A falu utcájának feneketlen sarát megkerülve a kertek alatt mentünk vé­gig. Amint a töltésről lefordultunk, hogy egy kerten át felmenjünk az utcára, hir­telen süppedni kezdett lovam alatt az iszapos föld és ha lovát féltő kísérőm se­gélykiáltásaira emberek nem szaladnak elő, akik kötelekkel, rudakkal emelnek ki lovastól együtt az iszapból, nekem ju tott volna a szomorú nevezetesség : hogy a panyolai árviz-katasztrófa egyetlen emberáldozata legyek. Koncz Imre, a község derék bírája végigvezet azután a község árvizsujtotía részein. A rettenetesen sáros szekérút mentén ügyes deszkapalló vezet minden utcán végig és gyalogszerrel száraz láb­bal lehet megtenni a körsétát. A falu dombos részén, a templom környékén semmi nyoma az árvíznek. Itt laknak — minthogy ez a falu előkelőbb fertálya, ahol drága a házhely — a mó­dos emberek. Ilyenformán az árvíz pusz­títása csak azokat a helyeket érte, ahol a falu szegényebbjei illetve teljesen sze­gény lakosai laknak. Itt aztán rettenetes képe tárul elénk a pusztulásnak és nyomorúságnak. Minél jobban távolodunk a templom környéké­nek dombjától, annál nagyobb a pusztulás. Megrokkant házak udvarán szana­szét heverő, darabokra tört bútorok, iszappal borított sövények, embermagas- ságnyira lekopasztott házfalak mutatják, hogy micsoda rettenetes ereje volt itt a víznek. A homlokukkal földön heverő, bedőlt falu házak azt a cirkuszi mutatványt jut­tatják az ember eszébe, mikor az idomító letérdepelteti az elefántot, amely homlo­kával a földet érinti. A másik ház mintha megtorpanva a közeledő veszedelemtől, leült volna a fenekére: a hátulsó falát eresztette ki a tető alól. Amelyik kibírta a veszedelmet, annak a fala-aljais olyan, mintha betörők vágtak volna rajta hatal­mas lyukakat, hogy akár talicskával is bemászhassanak. Téglakémények hevernek a sövények tövében, mint az elhajigált ócska kalapok. A legcsunyább azoknak a szegényes viskóknak a helye, a melyeket teljesen elsodort az ár. Elvitte vályogfalát, fage­rendáit, zsupfedelét és csak a puszta föld maradt meg. Ilyen a többek közt a Balog Sándor háza. Balog nemrégen jött haza Ameri­kából. Annyit kuporitott össze magának, amiből a falu végén egy kis házhelyet vehetett és házat emelhetett rá. Most egy puszta telken siratja Balog Sándor az amerikai keresetét. Hogy micsoda rettenetes erővel pusz­títhatott itt a viz, azt legjobban bizonyítja, hogy egyik házból egy hordó káposztát sodort el az ár. A hordót napok múlva fogták ki a harmadik falu határában. Karosládák, ágyak, asztalok, székek összetörve hevernek az udvarokon és hogy teljes legyen a pusztulás hangulata: az udvarokat nagy foltokban lepik el a fekete varjak. Szükséglakások az iskolákban. A fedél nélkül maradt emberek, a derékban kettéroppant vagy teljesen el- i pusztult házak lakossága nagyobbrészt a szomszédoknál, rokonoknál húzódik meg. Faluhelyen nem igen vannak kényelmes lakások, ritka ember az, akinek két szo­bája van s igy egy-egy házban 2—3 csa­lád kuporog apró gyermekeivel, asszonya­ival, embereivel. Akiknek sehol sem jutott menedék, azok az iskolában húzódnak meg. Sáfár Erzsébet tanítónő lakásában egy özvegyasszony kapott szállást csa­ládjával. A konyhában egy másik család van bekvártélyozva. A tanteremben a pa­dok egymásra rakva, a falak mentén ágyak vannak elhelyezve, tűzhely beál­lítva, itt több család lakik együtt egy csomó apró gyerekkel. Ezek közül egy­némelyüknek még ágyat és ágyneműt is kölcsön kellett adni, mert mindenüket el­vitte a viz. A kár. Ilyenek az állapotok Panyolán, amint rövid pár óra alatt meg lehetett állapí­tani. De meg van állapítva sokkal beszé­desebben is. Hihetetlenül, égbekiáltóan nagy a kár, amelyet a nábrádi kör jegy­zője, Tóth György és Panyola bírája Koncz Imre alapos szakértői becslés alapján állítottak össze. Kevés hijján fél millió korona a panyolaiak kára és ez a kár nagyobb­részt szegény embereket sújtott. Alig húsz vagyonos ember van olyan, akinek megrongálódott a háza, a kár jelentékeny része szegény emberekre esik. Jékey Sándor fehérgyarmati főszolga­bíró készséggel bocsátotta rendelkezé­semre a messzeterjedő pontossággal ösz- szeállitott kárbecslést, amelynek végső összegei a következők: épületekben 353890 korona ingóságokban 24620 „ terményben 76869- „ lábas jószágban 2844 „ összesen 458223 korona kárt okozott az árvíz. Ha ehhez hozzávetjük, hogy az 1593 lelket számláló községben 260 ház volt s ezekből 70 teljesen össze­dőlt, 172 pedig melléképületeivel együtt megrongálódott és lakhatatlanná vált, fo­galmat alkothatunk róla, hogy mekkora nyomorba döntötte február hónapnak há­rom gyászos emlékű napja a panyolaiakat. Legnagyobb a kár természetesen épületekben. De talán még ennél a tekin­télyes összeget kitevő kárnál is jobban sújtja a népet az a pusztítás, amelyet ter­ményekben okozott a viz azáltal, hogy a takarékos, józanéletü nép hombárjaiban, kamráiban levő kenyérre valót és vető­magot elvitte, a szántóföldekről pedig kimosta a már elvetett magot. Tavaszi szántásról, vetésről szó sem lehet a ha­tárban, mert a puha iszapra lehetetlen ekével és jószággal rámenni. Jelentékeny összeggel szerepel ebben a tételben az a nagymennyiségű takarmány is, amelyet szintén elhordott az árvíz. A takarmány hiány folytán a lakos­ság kénytelen volt jószágait is eladni. Valóságos nagyvásári napok voltak az árvíz után Panyolán. A szomszédos köz­ségek lakói, a vásári kufárok potom áron szedték össze a jószágot, amit a panyolaiak kénytelenek voltak a helyi piac lenyomott áraiban elpotyázni, mert nem maradt takarmányuk. Dr. Sárváry Béla miniszteri titkár, a szatmármegye népsegitési kirendeltség vezetője táviratilag ajánlotta fel ugyan az ingyen takarmányt, de a panyolaiak ezt sem vehették igénybe, mert a rette­netes ut miatt nem tudták a faluba be­szállítani. Elképzelni sem lehet nyomorultabb helyzetet, mint aminőbe ez a szerencsét­len község került: még azt a kis segítsé­get, amihez hozzájuthatott volna, sem vehette igénybe, mert nincs útja, amelyen beszállíthatná. Ugyanez az esete az építkezéshez szükséges anyagokkal is. Egy gerendát, egy szál deszkát nem tud bevinni most a falujába, mig csak a nyár porossá, járha­tóvá nem teszi majd az útját. Akkor pe­dig a legdrágább idejét: a nyári munka­időt kell erre fordítania, amikor mezei munkával egy elenyészően csekély részét pótolni tudná annak a mérhetetlen kárnak, amit a Szamos okozott. A gavallér állam. Elszalasztom a kiváló alkalmat, hogy hatásos frázisokkal vezessem be a tudó­nyitja a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert arany­éremmel kitüntetett fekál kompeszt trágya, melyet olcsón árus.t az :: Első Szatmári Műtrágyagyár :: ===== Iroda : AERCSÉXYI-TSCA 21. szám ===== T

Next

/
Thumbnails
Contents