Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)

1912-03-30 / 4. szám

L 2. oldal lIjJiaími 1912. március 30 ott, ahol több milliónyi tőkék szol-' gálják a kereskedelmi és magán­életet, ott a gyáriparra olyan kevés jusson. Igaz, hogy Szatmárnémeti pa­norámájához ezidőszerint kínos ze­nét nyekereg a panorámás verklije: a pénzpiac pangását és ha csönd van a vetési utón, egészen addig hallatszik, hogy milyen nagyokat pang a pénzpiac, de ez pillanatnyi jellegű dolog, aminek semmi befo­lyása sincs a gyáripar elcsenevé- szedett, elhanyagolt voltára. Vállalkozási kedv is van az emberekben, a gyáripar jövedelme­zősége is bizonyos, mégis honnan van hát, hogy Szatmár-Németi pa­norámájából a nyolc torony mellett félannyi kémény meredezik az égnek ? Szeretetteljes idegességgel néz­zük Szatmár városának rohamos fejlődését és hiszünk benne, hogy a tőkebefektetések egészséges irányítása meghozza idővel azt is, hogy a város panorámájában két­szer annyi kémény fog füstölögni, mint ahány torony unatkozik, ami­nek annál inkább megvan a lehe­tősége, mert ha a templomok nem is fogyhatnak, de a gyárak könnyen szaporodhatnak. L . . pótban van, hogy itt százával halnak meg mert nincs kórház, hogy innen a kiván­dorlás folyton apasztja a munkás népet, mert nincs megélhetési mód, hogy ennek a megyének van olyan kultúrától elma­radt része, a melyről csak a lapok tör­vénykezési rovatában szoktak megemlé­kezni. Segítő társat üdvözlök az Uj Szat- márban, amelyik hivatva lesz az ország északkeleti részén terjeszteni a teljesen szabad gondolatot, felrázni az elalélt em­bereket, megtanítani őket arra a világné­zetre, a miről még olyan kevesen tudnak arrafelé s akik tudnak róla, azok kiirtá­sára törekednek. Nagy átalakulások lesznek, uj Ma­gyarország épül fel a régi korhadó feu­dális Magyarország romladozó helyén és egy uj Szatmár, egy szép nagy jövőjű, izzó életű város fejlődik az ország kele­tén és ennek a fejlődésnek hatalmas té­nyezője, ennek a szép jövőnek egyik je­lenné vált része az „Uj Szatmár“. r Éjszakai riportok Konkurrencia a csillagos égbolt alatt Hogy ezt a kissé furcsa címet iga­zoljam, bevezetésül némi filológiával fo­gom untatni önt, kegyes olvasóm. A konkurrencia szót rideg, üzleti fo­galomnak fogja érezni mindenki, az is, kit épp a szörnyű konkurrencia gátol benne, hogy a fogalmak disztingválásával pepecseljen. Viszont a csillagos égbolt oly mélységes poézist érzékeltet, mely­nek hatóerejét évezredek cinizmusa sem volt képes megkoptatni s amely ma is épp úgy löki szivén az érző embereket, akár az idők tegnapelőttjén, vagy akár az eljövendő századoknak talán prózaibb, de talán még líraibb korában. A szavak is élő valamik s igy egy­más mellé fogva ugyanaz a természetraj­zuk, amit két teljesen különböző tempe- ramentumu csikónál tapasztalunk, ha egy rúd mellé istrángoljuk mindakettőt —: a zabolátlan némileg szelídül jámborabb kartársa mellett, emez pedig minden bé- késsége dacára is ki-kirug a hámból. A rideg és üzleti szagu konkurrencia szó meglágyul és — nem szívesen írom, de helyesen úgy érzem —: élérzékenyül, ha a csillagos égbolttal társul, de a csil­lagos égbolt sem marad adósa az etcomp- nak s annyi üzleti mellékizt szív magába, amenynyit éppen megbir. De nemcsak a fogalom, hanem maga a tény is, melyet a szó takar megszelídül a csillagos égbolt alatt. A konkurrencia itt nem olyan gyilkoló, nem olyan dühödt, nem olyan piszkos, mint máskor és má­sutt. Hanem kedves, jóindulatú, szolid és kedélyes. íme egy megszokott eset. Mindenki ismeri, aki késő éjjelig folytatja minden­napi életét. A bérkocsi-standon, a Deák-tér dél­keleti részén úgy éjféltáj’t két fiákkor táboroz. A konflislovak, melyeket a hu­mor konvenciója, girhes és zörgőbordáju virslijelölteknek szeret csúfolni, épp a za­boszsákba mélyednek s miközben a kelle­mes társalgók mintájára közmondásszerte híres fejükkel folytonos igent bóíingatnak csendesen kosztolnak. Gazdáik ezalatt — két szokvány-fiakkeres — nem kevesebb- békével szivükben hangosan évődnek egymással. Nem mondanak szalonvicceket, szójátékkal sem traktálják egymást: a humornak valami furcsa zsargonját nö­velik, olyanformát, amelyben a mező ne­héz földszaga a kávéház komisz füstje s a báltermek édes verejtéke és otkolonja egyesül. Azt mondja az egyik, aki lova körül babrál, a kollegának, ki kocsija bakján ül teljes készültségben: — Te, gyere le a bakról, nézd meg hogy ülsz rajta. A kartárs visszavág: — Csókolom a kézit, nagyságos uram, kegyed csak inkább a bakratermett. Az élcelődésnek azonban végesza- kad egykettőre. A Pannóniából kijön egy alak, utána még egy s ez a két sötét sziluett szájához emeli kezét s éleseket fütytyent. Őrült hajsza keletkezik. A két ostor­kezelő lerángatja a lovak nyakáról az abrak édes terhét s vadul közéje csap ugyané nyakaknak. A két jármű vágtatva két külön utón igyekszik a cél felé. Orditás, hadonászás és harsogó káromko­dás. Ez itt a valódi konkurencia, az igazi struggle fór life. Az eredmény, mint mindenütt: az eró'sébb legyőzi a gyengét. Az a fiakke- res, aki előbb “ érkezett, elnyeri a megbízatást s vígan tovarobog a kuncsaft­tal. A másik lejebb ereszti az orrát, for­dít egyet jármüvén, visszaüget a standra ?s ismét nyakába akasztván kedvenc pari­pájának a cuspájszos tarisznyát, csen­desen elméláz egy félórácskát. Amig visszajön a kartárs. Akkor mintha soha semmi konkurrensi veszett­ség nem történt volna, emez is ráadja lovára az abrakos zacskót és folytatják a csendes nézeteltérést a csillagos égbolt alatt (k. i.) ELITE KAvEhAZ I I Elsőrendű szórakozó | 1 Tulajdonos : hely. BBBBaBBBBBBaaBasBB 8 I S3<üInnS> Ma és minden este 2 I SSdsOyH JÍiiScI. elsőrangú cigányzene | Szatmár, 1912. márc. 29. Már tegnapi számában szükségesnek találta az Uj Szatmár a közönséget oly irányban megnyugtatni, hogy ne tessék meg­ijedni tartalékos és póttartalékos urak férjek családapák és családfenntartó támaszok : Ausztria-Magyarország nem mozgósít. Mem akarunk nagyképüsködni, hogy ször­nyű lidércnyomástól szabadítottuk meg a közönséget, a mi megszabadító munkánk csak valamivel volt nagyobb az egyszeri csodarabbi csodatételénél. A csodatévő egyszer szörnyen megharaguvék a gyü­lekezetre s meghagyta az égi hatalmak­nak, hogy hatvan másodperc alatt omoljon rá a plafon az egész ke- hulura. A hívek sáppadtan, resz­ketve könyörögtek a rabbihoz, de a tisztelendő férfiú hajhatatlan maradt. A hatvanadik másodperc veszedelmesen kö­zeledett. A nép térdreesve kapacitálta az ősz istenest, hogy könyörüljön. A rabbi végre Engedett és im-igyen szólott: Hát meg­hagyom az égi hatalmaknak, hogy a plafon ne omoljon alá! S a plafon hall­gatott a parancsszóra és nem omlott a megrémült hitközség fejére. Mi is kieszközöltük a felsőbb hatal­maknál, hogy a plafon maradjon ott, ahol volt; csak hogy a szegény reszketők ne reszkessenek s az aggódók nyugodtan al- hassanak. Nem lesz európai háború, nem lesz mozgósítás Ausztria-Magyarország nem egészíti ki a hadsereget s a veszedelmes plafon marad ott, ahol volt. Nehogy azonban azt gondolja bárki, Tavaszi idényre legnagyobb vá­laszték felöltőkben, átmeneti kabátokban, férfi, fiú és gyer­mekruhákban ' Szántó Mór és Társánál, Szatmár ? elemből Szolid szabott | f Kocsis-dolmány öltönyök és it Szolid szabott S8M árak mi • • szűrök állandóan raktáron • • mi árak mbmm / ■ Graiioiiz idill i!3H Holló Sándor órás és ékszerésznél.

Next

/
Thumbnails
Contents