Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1912-03-30 / 4. szám
L 2. oldal lIjJiaími 1912. március 30 ott, ahol több milliónyi tőkék szol-' gálják a kereskedelmi és magánéletet, ott a gyáriparra olyan kevés jusson. Igaz, hogy Szatmárnémeti panorámájához ezidőszerint kínos zenét nyekereg a panorámás verklije: a pénzpiac pangását és ha csönd van a vetési utón, egészen addig hallatszik, hogy milyen nagyokat pang a pénzpiac, de ez pillanatnyi jellegű dolog, aminek semmi befolyása sincs a gyáripar elcsenevé- szedett, elhanyagolt voltára. Vállalkozási kedv is van az emberekben, a gyáripar jövedelmezősége is bizonyos, mégis honnan van hát, hogy Szatmár-Németi panorámájából a nyolc torony mellett félannyi kémény meredezik az égnek ? Szeretetteljes idegességgel nézzük Szatmár városának rohamos fejlődését és hiszünk benne, hogy a tőkebefektetések egészséges irányítása meghozza idővel azt is, hogy a város panorámájában kétszer annyi kémény fog füstölögni, mint ahány torony unatkozik, aminek annál inkább megvan a lehetősége, mert ha a templomok nem is fogyhatnak, de a gyárak könnyen szaporodhatnak. L . . pótban van, hogy itt százával halnak meg mert nincs kórház, hogy innen a kivándorlás folyton apasztja a munkás népet, mert nincs megélhetési mód, hogy ennek a megyének van olyan kultúrától elmaradt része, a melyről csak a lapok törvénykezési rovatában szoktak megemlékezni. Segítő társat üdvözlök az Uj Szat- márban, amelyik hivatva lesz az ország északkeleti részén terjeszteni a teljesen szabad gondolatot, felrázni az elalélt embereket, megtanítani őket arra a világnézetre, a miről még olyan kevesen tudnak arrafelé s akik tudnak róla, azok kiirtására törekednek. Nagy átalakulások lesznek, uj Magyarország épül fel a régi korhadó feudális Magyarország romladozó helyén és egy uj Szatmár, egy szép nagy jövőjű, izzó életű város fejlődik az ország keletén és ennek a fejlődésnek hatalmas tényezője, ennek a szép jövőnek egyik jelenné vált része az „Uj Szatmár“. r Éjszakai riportok Konkurrencia a csillagos égbolt alatt Hogy ezt a kissé furcsa címet igazoljam, bevezetésül némi filológiával fogom untatni önt, kegyes olvasóm. A konkurrencia szót rideg, üzleti fogalomnak fogja érezni mindenki, az is, kit épp a szörnyű konkurrencia gátol benne, hogy a fogalmak disztingválásával pepecseljen. Viszont a csillagos égbolt oly mélységes poézist érzékeltet, melynek hatóerejét évezredek cinizmusa sem volt képes megkoptatni s amely ma is épp úgy löki szivén az érző embereket, akár az idők tegnapelőttjén, vagy akár az eljövendő századoknak talán prózaibb, de talán még líraibb korában. A szavak is élő valamik s igy egymás mellé fogva ugyanaz a természetrajzuk, amit két teljesen különböző tempe- ramentumu csikónál tapasztalunk, ha egy rúd mellé istrángoljuk mindakettőt —: a zabolátlan némileg szelídül jámborabb kartársa mellett, emez pedig minden bé- késsége dacára is ki-kirug a hámból. A rideg és üzleti szagu konkurrencia szó meglágyul és — nem szívesen írom, de helyesen úgy érzem —: élérzékenyül, ha a csillagos égbolttal társul, de a csillagos égbolt sem marad adósa az etcomp- nak s annyi üzleti mellékizt szív magába, amenynyit éppen megbir. De nemcsak a fogalom, hanem maga a tény is, melyet a szó takar megszelídül a csillagos égbolt alatt. A konkurrencia itt nem olyan gyilkoló, nem olyan dühödt, nem olyan piszkos, mint máskor és másutt. Hanem kedves, jóindulatú, szolid és kedélyes. íme egy megszokott eset. Mindenki ismeri, aki késő éjjelig folytatja mindennapi életét. A bérkocsi-standon, a Deák-tér délkeleti részén úgy éjféltáj’t két fiákkor táboroz. A konflislovak, melyeket a humor konvenciója, girhes és zörgőbordáju virslijelölteknek szeret csúfolni, épp a zaboszsákba mélyednek s miközben a kellemes társalgók mintájára közmondásszerte híres fejükkel folytonos igent bóíingatnak csendesen kosztolnak. Gazdáik ezalatt — két szokvány-fiakkeres — nem kevesebb- békével szivükben hangosan évődnek egymással. Nem mondanak szalonvicceket, szójátékkal sem traktálják egymást: a humornak valami furcsa zsargonját növelik, olyanformát, amelyben a mező nehéz földszaga a kávéház komisz füstje s a báltermek édes verejtéke és otkolonja egyesül. Azt mondja az egyik, aki lova körül babrál, a kollegának, ki kocsija bakján ül teljes készültségben: — Te, gyere le a bakról, nézd meg hogy ülsz rajta. A kartárs visszavág: — Csókolom a kézit, nagyságos uram, kegyed csak inkább a bakratermett. Az élcelődésnek azonban végesza- kad egykettőre. A Pannóniából kijön egy alak, utána még egy s ez a két sötét sziluett szájához emeli kezét s éleseket fütytyent. Őrült hajsza keletkezik. A két ostorkezelő lerángatja a lovak nyakáról az abrak édes terhét s vadul közéje csap ugyané nyakaknak. A két jármű vágtatva két külön utón igyekszik a cél felé. Orditás, hadonászás és harsogó káromkodás. Ez itt a valódi konkurencia, az igazi struggle fór life. Az eredmény, mint mindenütt: az eró'sébb legyőzi a gyengét. Az a fiakke- res, aki előbb “ érkezett, elnyeri a megbízatást s vígan tovarobog a kuncsafttal. A másik lejebb ereszti az orrát, fordít egyet jármüvén, visszaüget a standra ?s ismét nyakába akasztván kedvenc paripájának a cuspájszos tarisznyát, csendesen elméláz egy félórácskát. Amig visszajön a kartárs. Akkor mintha soha semmi konkurrensi veszettség nem történt volna, emez is ráadja lovára az abrakos zacskót és folytatják a csendes nézeteltérést a csillagos égbolt alatt (k. i.) ELITE KAvEhAZ I I Elsőrendű szórakozó | 1 Tulajdonos : hely. BBBBaBBBBBBaaBasBB 8 I S3<üInnS> Ma és minden este 2 I SSdsOyH JÍiiScI. elsőrangú cigányzene | Szatmár, 1912. márc. 29. Már tegnapi számában szükségesnek találta az Uj Szatmár a közönséget oly irányban megnyugtatni, hogy ne tessék megijedni tartalékos és póttartalékos urak férjek családapák és családfenntartó támaszok : Ausztria-Magyarország nem mozgósít. Mem akarunk nagyképüsködni, hogy szörnyű lidércnyomástól szabadítottuk meg a közönséget, a mi megszabadító munkánk csak valamivel volt nagyobb az egyszeri csodarabbi csodatételénél. A csodatévő egyszer szörnyen megharaguvék a gyülekezetre s meghagyta az égi hatalmaknak, hogy hatvan másodperc alatt omoljon rá a plafon az egész ke- hulura. A hívek sáppadtan, reszketve könyörögtek a rabbihoz, de a tisztelendő férfiú hajhatatlan maradt. A hatvanadik másodperc veszedelmesen közeledett. A nép térdreesve kapacitálta az ősz istenest, hogy könyörüljön. A rabbi végre Engedett és im-igyen szólott: Hát meghagyom az égi hatalmaknak, hogy a plafon ne omoljon alá! S a plafon hallgatott a parancsszóra és nem omlott a megrémült hitközség fejére. Mi is kieszközöltük a felsőbb hatalmaknál, hogy a plafon maradjon ott, ahol volt; csak hogy a szegény reszketők ne reszkessenek s az aggódók nyugodtan al- hassanak. Nem lesz európai háború, nem lesz mozgósítás Ausztria-Magyarország nem egészíti ki a hadsereget s a veszedelmes plafon marad ott, ahol volt. Nehogy azonban azt gondolja bárki, Tavaszi idényre legnagyobb választék felöltőkben, átmeneti kabátokban, férfi, fiú és gyermekruhákban ' Szántó Mór és Társánál, Szatmár ? elemből Szolid szabott | f Kocsis-dolmány öltönyök és it Szolid szabott S8M árak mi • • szűrök állandóan raktáron • • mi árak mbmm / ■ Graiioiiz idill i!3H Holló Sándor órás és ékszerésznél.
