Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1912-03-29 / 3. szám
Apponyi által levetett, egyébként színházi kelléknek beillő, molyette diszmagyarban léptek vértanuk gyanánt a honszerelem máglyájára. Kimen és Tisza meghalnak vég- elkorcsosodásban, ami hasonlatos ahoz, mikor valaki a hidegvérétől reszket. A válságos politika kénytelen volt ezt a temetést is bevárni. A magyar nép csak a Tisza István politikai holttestén át juthat el politikai szabadságához. Hogy mennyire halt meg, azt igazán nem lehet tudni ebben a pillanatban. Mi reméljük, hogy ezúttal alaposan ölte meg magát; Kiment is magával együtt. Mi reméljük, hogy ebből a vergődésből mégis csak választójog lesz a végén, amihez élénk közeledést jelentene egyelőre az is, ha átmenetileg tisztán a választójog megoldására a Lukács kombináció valósulna meg. Természetesen ez csak átmenetileg, hogy a választójog után és a választói jog által helyrekerülhessen egy igazán, közjogi kérdésekben is, gazdasági kérdésekben is magyar, polgári uralom. Az ügyek mai állása szerint erre igenis van alapos kilátás, miután Kossuthék már lejebb nem szerelhetnek, mint amennyire le- szereltek, a Justh-párttal pedig választójog nélkül lehetetlen lesz tisztába jönni. Nincs mód, nincs lehetőség más jutott, hogy az álmok döntvénytárának ama vélelme, hogy a szerda szerencsétlen nap, nem egy radikális programmal induló újság születési napjára, hanem bukásának napjára vonatkozik. Indulni lehet — uram bocsásd meg a merészségemet — akár pénteken is. a bukásra majd egy alkalmatos, szerencsésnek jelzett napot kell kikeresnünk. Naponta jönnek az érdeklődők. Min- denik másra kiváncsi. Yan-e megfelelő tőkénk? A szabadkőmivesek eiküldték-e már a százezres szubvenciókat? És főként szaporodnak-e az előfizetők ? Adunk is, nem is feletet a kérdésekre de a legutolsóra, az előfizetők szaporodására már megvan a stereotyp válaszsablonunk: Van olyan is, aki szaporodik. A cégtáblánk kiakasztásáfeoz létra kellett. Itt van a közelben jó szomszédunk a Heti Szemle, kölcsönadták a lajtorját, hogy a falra másszunk rajta. Ki hitte volna, hogy az Uj Szatmár cimti radikális napilap a Heti Szemle cimü klerikális hetilap létráján teszi meg az első lépéseket a magasba?! békés megoldásra; csak a választó- jogi kabinet által lehet megindítani a megrekedt magyar politikát. Enélkül csak apró izgalmak és nyomukban járó nagy elfásulások kínozhatják a nemzetélet kimerült idegeit. Talán lesz még a többségnek egy olyan töredéke, amelynek lesz lelkiismerete annyi, hogy ettől a gyötrelemtől megszabadítja az országot a saját osztályérdekei árán is. Mert ha csakugyan olyan nagy gavallérok az urak,fhát adjanak is valamit, mikor elmennek a jobb fenéken. Muzsikaszó Pap Zoltán ezzel a jelszóval járja most az országot és hinti szét a magyar dal poezisét. Hozzánk még nem jött talán nem is óhajtja ezt az irodalmi és művészi jelentőségű attrakciót itt bemutatni, én tehát most nem beharangozót irok a fenti cim alatt, hanem csak nehány reflexiót a mi szerény művészeti dolgainkról. Az „Uj Szatmár“ ugyanis abban a kitüntetésben részesített, hogy egy-két hasábot mindenkor föntart a részemre, ha művészetről és muzsikáról van szó. Örömmel élek a joggal, melyet e rovathoz kaptam és csak természetes, hogy az „Uj Szatmár“ radikális irányát ebben az irányban is magaménak vallom. Radikalizmus a zenében ! Hát ez egy kissé komplikált fogalom, melyet sokfélekép lehet érteni. Én semmi esetre sem értem alatta azt, hogy a Debussy vagy Strausz zenei perverzitásainak hódoljunk avagy epedve várjuk, mig megszületik a zenei „Nyugat“. Én ezt nem tartanám olyan reformnak, melyre nálunk ez a szó: radikalizmus — jól illenék. Ebben mi túl — egészségesek, becsületesek, józanok vagyunk és idegzetünk hozzá annyira — amennyire, még tűrhető állapotban van. Bennünket Salome jelenetei zenei aláfestés nélkül is mód fölött fölizgatnak és a mi füleinket mégis jobban érdeklik a harmonikus melódiák, mint művészileg elgondolt diszonanciák. Vagy — ha úgy tetszik — mi még nem vagyunk zeneileg annyira kiműveltek, kifinomultak, hogy gyönyörűségünkre szolgáljanak — a ..differenciáit“ csúnyaságok. Azt hiszem tehát, hogy ha mi a zeneművészeti irányokról beszélünk, a .radikálisságot másutt kell keresnünk. Hogy a tisztelt olvasó megértsen, előbb a fogalmakat kell tisztáznunk. Mert irányról, stílusról csak ott lehet szó, ahol az alap-dolgokat már tudjuk. Nálunk — ugy-e bár — még csak ott kezdődik a zene és ennek komoly kultusza, hogy mindenik szülő kiváló súlyt helyez a gyermeke zenei oktatására, s legtöbb intelligens család szobájában ott áll a zongora és a gyermek a zeneiskolába jár. Az iskolában elsajátítja az elemeket, szabályszerűen megtanulja a hangszere kezelését, megismeri nagyjából a zenei irodalmat, az Írókat, a régi és uj szerzőket és amikor már ott tart, hogy valamelyest interpetálni tud és föltéve, ha tehetséges, a tanár azt mondja, hogy a növendék immár hangversenyezhet, sőt megérett az akadémiai „kiművelésre“. Közben családi körben is a vendégek szórakoztatására, nem egyszer jótékony egyletek concertjén játszik is és ha csakugyan olyan tehetséges, főként a fővárosba, ahol ezer jeles növendékből egy : komponista vagy dirigens, százból kettő: kitűnő hegedűs vagy zongorista lesz, a többi közepes vagy jelentéktelen muzsikus marad. No most már azt kérdem, hogy azt az egy-két igazán congeniális muzsikust kivéve, mit ért el a család, a társadalom azzal, hogy fölnevelt, horribilis áldozatok árán kiképeztetett egy ifjút, aki tud Mozartot vagy Grieget játszani, tudja ki volt Beethoven és Liszt és ha fölutazik Budapestre, akkor nem megy a Steinhardt mulatóba kuplékat hallgatni, hanem Wagnert az Operába ? Azt kérdem, ez is kis tájékozódottág a klasszikus és immár mindinkább bemohosodó zenei stúdiumokban megérte-e azt a fáradtságot, azt a vért és pénzt, melybe ez került? Azt kérdem, érdemes-e az uj generáció leikébe bevésni azt a — bár egyoldalú — kozmopolitaságot, mely föltétlenül belopózik az ifjú leikébe, ha egyébre sem tanítják, minthogy a zene : az Kreutzer, Chopin vagy Mendelssohn? Lehet-e nekünk magyaroknak, olyan irányú gyermeknevelést rendszeresíteni, hogy az a gyermek leikébe szívja Petőfi és Arany költészetét, de amikor egy magyar dal csendülését hallja, fölényes mosollyal gondoljon a nagy „kilencedik“ szinfoniára és mondja magában : hát zene ez ? A tanáromnak van igaza: magyar zene egyáltalában nincs ! Nos hát: azt tartanám a mi zenei kultúránk irányában radikálisnak, ha ezt a nemzetietlenhitet, ezt a magyar kis hitii- séget is megszüntetni törekednének. Ha a magyar zenét, a magyar népdalt kivennék a cigány kezéből. Ha stílust adnánk a mi nótáinknak, melyeknek elbűvölő szépségét éreznie kell, akinek szive van. Mert a mi dalainknak gyökere a szív, az érzés és mi lehet nagyobbszerü, föisége- sebb művészet, mint ezt kifejezésre hozni! Ha pedig azt hinné valaki, hogy a Zichy Géza gróf aktuális — trilógiájának a lapokban „elhelyezett“ sikere buzdít engem erre a föllobbanásra; az nagyon tévedne, mert tudatában vagyok annak, hogy ez a nehéz magyar vállalkozás nem sikerült és ami sikert az ambiciózus főur mégis elért: az éppen nem a magyar zene poezisénak és művészi igazolásának javára szolgált, hanem csak a gróf ur klasszikus zenei műveltségének dokumentálására. Ámde irhát még magyar ember olyan magyar zenét, amely ép oly világ-, hires lehet, mint aminő világhírű drámai mű Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért és más magyar költő munkája. Ha a magyar prózának a nagy, müveit világban ilyen imponáló sikere lehetett a magyar zeneköltészet modern ..ördöge“ előtt is Meghajtják majd a lobogót! Ehhez azonban legelső sorban is a magyar társadalom erős akarata, céltudatos és buzdító munkája szükséges. Ebből merít erőt a tehetség, mely a kiválasztottakban' szunyagodozik. Követeljük a magyar zenét társaságban és hangversenyeken, követeljük az iskoláktól, hogy foglalkoztassák vele gyermekeinket és ha gyönyörködni akarunk művészetükben, akkor ne csak álmos szonátákat kívánjunk, hanem magyar dalokat is! Havas Miklós clr. In ifíü a vére, Is liMisl borotválkozik, mert nála kívánatra a legújabban tökéletesitett RASOLLAL is szőrteienitik. Kft5! mm Kiül, Oirdsib-Dtca 2. Modern ruhafestés Háilláimr PSctl LeSszebb ruhatisztitás bármily divatszinre i i»d| í CS.i vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételftizlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886 r
