Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)

1912-03-28 / 2. szám

1912. március 28

üjJmtmm

5. o dal

— Csak Mauthner-féle magvakat

vásárolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges.

A iattyugyermek halála. A napokban egy névtelen levél figyelmeztette a halmii csendőrséget, hogy Papp Sándor asztalos udvarának szemétdombja alatt egy csecsemő hullája van eltemetve. A névtelen levél azt is közölte a csendőrökkel, hogy a gyermek Papp Sándor leányáé volt. A csendőrség a levél nyomán felkutatta a szemétdombot, amelynek tövében nem is egy, hanem két csecsemő hulláját találták meg. Erre vallatni kezdték Papp Sándor két leányát, lipnát és Juliskát, akik beösmerték, hogy a két gyermek az övék volt. Nyomban születésük után megölték és eltemették a két kis hullát, hogy a világ előtt eltitkolják szégyenüket. A csendőrök a két büshös anyát beszállították a szatmári törvényszék fogházába.

— Kerti- és terraszbutorok, vasból minden színben; úgyszintén nickel alumínium és réz abroncsos konyhaedények és mindennnmü konyhafelszerelési cikkek, Horgony lemezből készült j fürdő kádak és gumi-tömlő bor leszíváshoz — úgyszintén asztaltüzhelyek csempével kirakva, valamint Luttichi vadászfegyverek és revolverek legnagyobb választékban beszerezhetők Melchner Testvérek vaskereskedésében Szatmár, Deák-tér Dr. Lehoczkv-ház. Telefon 162. szám.

ROMÍN JtiNOS

épület- és mübádogos lr. Mllílj palota.

PH Elvállal épület és műbádogos munkát vala- □ fi] mint csatornák készítését és azok festését is E3

| \

SZÍNHÁZ és ZENE.

lom

értékes ajándéktárgyat

* P. Márkus Emília Szatmáron. A budapesti „Nemzeti Színház1- legnagyobb- és legragyogóbb művésznője, a külföld előtt és utólérhetlen Márkus ma délután a budapesti gyorssal érkezett Szatmárra is azonnal a „Boszorkány“ főpróbájára hajtatott, hol Heves Béla színigazgató és társulata a legbájosabb collégát szeretettel üdvözölte. Két legkiválóbb kreatióját játsza el ez alkalommal — ma a „Boszorkány“ és holnap csütörtökön „a Ka- méliás hölgy“ címszerepében. Az előjelekből ítélve intelligens közönségünk — a vidékről is — mindkét este zsúfolásig megtölti színházunkat.

Színházi műsor:

Szerdán P. Márkus Emília vendégfelléptével: A boszorkány. (Bérletszünet b.)

Csütörtökön P. Márkus Emília második vendégjátékául: A kaméliás hölgy dráma. (Bérletszünet ez.)

Pénteken: A madarász — operette. (B. bérlet.)

Szombaton uj betanulással A suhanc — operette. (Cz. bérlet.)

Vasárnap délután Sárgacsikó — népszínmű, este: Tót leány népszínmű. (A bérlet).

Előkészületben:

„Györgyike, drága gyermek“ Szomory sensatiós vigjátéka.

Tisztelettel értesítem, hogy

Könyv- és papirkereskedésemet

május havában az ideiglenes helyiségből Deák-tér 7. szám alá (Fógel Károly ur házába, volt Halmi ház) helyezem át és ezért a raktáromon lévő árukat

Leszállított árban kiárusítom.

Szives pártolását továbbra is kérve, maradtam kiváló tisztelettel

Huszár Aladár.

s

s

1 sorsolunk ki azok 1 <■» «<

1 között, akik kitalál- |

ják és levelezőlapon | tudatják velünk,hogy | Szatmár városának \ melyik élelmes |

női divatáru I

i

kereskedője I

| bérelte ki hirdetése | 1 :: részére e helyet :: 1

í 4

A közönség tolla

— Rovat mindenki számár. . —

Nagyon tisztelt szerkesztő ar, a mélységből írunk önhöz, a Vágóhid-utcai árvíz károsultak nevében. Percenként háromszáz szótagos sebességgel Írjuk e levelet különben nem tudná nk befejezni a panaszunkat, mert ez a zöld tó, ez a piszkos tó a tavaszi esőzétől folyton árad s még e gyorsaság mellett is megtörténhet, hogy:' mire e sorok kinyomtatódnak a várva-várt Uj Szatmár hasábjain, mi mindnyájan a Vágóhid-utca lakói belefutunk ebbe a csúnya lápba, mely az utcánkban terpeszkedik.

Szerkesztő urat alássan meghívjuk: látogasson el erre mifelénk. Ladikról gondoskodunk. A gyermekeink — kis kezdő tengerészek — egyebet se csinálnak, igaz: egyelőre papírból. Turista lelkű lények, kóbor természetűek gyakran merészkednek erre és azt mondják: ez az utca Velence. Kicsi, de piszkos kiadásban. Mond- hatnónk: dióhéjban, de ez nem volna igaz csak annyiban, hogy az utca közepén büzlő grand kanálisban kis dióhéjak játszók a gondola lírai szerepét és elnyűtt parablék ágaskodnak ki, mint büszke vitorlák. Bizisten nem tréfálunk: az utcánkat viz borítja, a viz közepén egy rohadt kordé Árpád-korabeli, népvándorlási ereklyévé avanzsálódott már, az esőernyőt bizonyára egy ujabbkori kutató tűzte ki a mocsár ormára. Van még a vízben két züllött öntözőkanna, különféle mezőgazdasági géprészek, több felszínre vetett najád-kosztüm, sok értéktelen kőzettani és természetrajzi adalék és két szerelmes egymást ölelő lónak a csontváza mered ki a lápból, ezt nem lehet nézni meghatottság nélkül.

Szerkesztő ur, mink hozzá szoktunk nagyon a szikviz élvezetéhez, mert ebben a pompás (pompás funebres) városban nincs közönséges, jó ivóvíz; hát rászoktunk a szikvizre és tessék szerkesztő ur: a szódás kocsi nem jön mifelénk, kerül benünket, mintha bélpoklosok volnánk. Azért nem jön, mert mem akar beleíulni ebbe a sárga lébe.

De, szerkesztő ur kérem más bajok is vannak. A lakásaink iiresek.’Nem kíván bennük lakni senki, mert nyirkosak ettől az úgynevezett álló víznek az alattomos szivárgásától. Mi annyi adót: állami, községi, pót, jövedelmi, ut és más előnevii adót fizetünk, hogy télen is izzadunk tőle és mégse csapolják le ezt az undorító vizet és nem kövezik ki ezt az utcát. Miért? Miért? Miért

Talán azért, mert, ha lecsapolnák: még kövezetei találnának ezalatt a malá- riás mocsár alatt.

Panaszunk közléséért fogadja tekintetes szerkesztő ur hálánkat és maradunk az Uj Szatmári lelkesen köszöntve.

Több Vágóhid-utcai lakos.

Közgazdaság.

Teremtsünk gyári ipart, volt az általánoshangulat, amikor Amerika leszorította terményeink árát, de gyárak helyett megszületett a védvám és ennek nyomán az élelmiszerek drágasága. És jobb sorshoz érdemes buzgalommal tódult a magyar fiatalság a technikára és a mikor kezükbe került a mérnöki diploma, akkor három- Degyedrészének a külföldön kellett megélhetést keresni, mert itthon a gyári vállalat még mindég a jövő zenéje maradt.

Ez a jövő zenéje oka annak is, hogy munkás népünk télen nem kap itthon keresetet, rajokban vándorol ki Amerikába, a kivándorlók nagyrésze az úgynevezett törpe birtokosok vagy ezek gyermekei köréből kerül mert oly csekély a földjük, hogy nincs min osztozkodjanak, magyar-