Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
küldött ide a nép.“ Március 17-én pedig mint egy modern donkihóle, hosszúnyelű zászlót lobogtatva, lóháton átnyargal Budára, hogy a budai polgárokat a kivívott szabadsághoz való csatlakozásra szólítsa fel. Degré Alajos, ez a francia származású fiatal író, lelkes forradalmár ,.Visszaemlékezéseim“ című könyvében így ír a nagy napról: „Istenem! pedig a helytartótanácsnak csak a kaput keltett volna bezárnia, hát el van fogva az egész forradalom, mind vezetőivel és kezdeményezőivei együtt...“ ö is harcol később mint honvédkapitány, a végén Aradon internálják. Szikra Ferenc jurátus ifjú véletlenül belepillantván Petőfi híres forradalmi versének kéziratába, ahol ez állt: „Rajta magyar...“, figyelmezteti a költőt: „Barátom, előbb talpra kell állítani a magyart, csak aztán rajta!“ S másnap már a lelkes tömeg a kijavított vers refrénjét adja szájról szájra: „Talpra magyar, hí a haza!“ Pálfi Albert a Március Tizenötödike híres szerkesztője. A márciusi napok után az ifjak az ő lapjában kísérlik meg folytatni a forradalmat. Bátran, félelem nélkül tárják fel a hibákat, nem egyszer szembeszáliván a tehetetlen, „koalíciós“, felelős kormánnyal is. „Lapjaink nyílt orgánuma leend — írják — azon ifjú pártnak, melynek első felléptére a süker a kivívott sajtószabadság... Feladatunk küzdeni azon elavult eszmék ellen, melyek a március tizenötödiki dátumnál korábbiak.“ Sükei Károly, a dadogó Sükei, aki egyszerre nem dadog, amikor Klauzál Gábort kell lehurrogni: „Klauzál Gábor szépen és okosan beszél, de most olyan időket élünk, hogy nem kell az okos emberek tanácsára hallgatni.“ És folytathatnánk a felsorolást, hiszen még nagyon sok bátor és okos márciusi fiatal tettét, szavát, bátor kiállását jegyezték fel a kortársak, elegendő tér hiányában legalább hadd írjam ide nevüket: Bulyovszky Gyula, Vahot Imre, Vidacs János, Oroszhegyi Józsa, Gál Ernő, Sebő Ántal stb., stb. És végül hadd emlékezzünk meg a sok ismeretlen közül arról az ismeretlen ifjúról is, aki március tizennegyedikén este meghozza a nagy örömhírt a Pilvaxba: Bécsben is kitört “a forradalom, Metternich megbukott, a nép barrikádokat emel... 4. Ingyen se higgyük azonban, hogy a márciusi ifjak tevékenysége a március 15-iki megmozdulással kimerült. Tulajdonképpeni jelentőségük csak ezután bontakozik ki teljes nagyságában. Március 15-től április 11-éig a Közcsendi Bizottmány az ideiglenes kormány szerepét játszotta s az ,,okos“ Nyáry Pálok és a „fékező“ Klauzál Gáborok jelenléte ellenére is Irinyi, Vasvári és Petőfi irányítása alatt állott. Többek között, amikor március 24-én megérkezik a király elutasílása az önálló magyar külügyi, hadügyi és pénzügyi minisztériumot illetően, a fiatalság Pestet újra feltüzeli, március 30. újra forradalmi kitöréstől lehet tartani. Március 31-én pedig, a pozsonyi diéta huzavonájának a láttán, a Közcsendi Bizottmány elhatározza, hogyha a dolgok továbbra is ilyen légüres térben mozognak, önmagát nyilvánítja parlamentté. Lányai Menyhért ezt jegyzi fel ezekről a napokról: „A főagitátorok: Jókai, Petőfi, Irinyi, Irányi, Vasvári a diéta feloszlatására izgatnak... Klauzál beszélt az öt embernek veszedelmes agitációjáról, az embereknek azon fenyegetőzéséről, hogy falura mennek agitálni.. Egy cseppet sem lehet csodálni, hogy elfogyott az ifjak türelme. Március 16-án a pozsonyi diétának legfőbb gondja, hogy az örökválság törvénybe iktatása fejében a nemesség kártalanítását biztosítva lássa s nagy bölcsen az újjá-születendő államra kívánja áthárítani a kártalanítás összegét. Egyedül Kossuth Lajos kezd figyelni az ifjúság mozgolódására. De egyelőre még ő is habozik, nem bír elszakadni a nemesi világtól s nem mer még nyíltan kiállni a radikáls ifjak mellett. Pedig bizony jobb lett volna rájuk hallgatni s „falura menni agitálni“, de hát ez még fenyegetésnek tűnt akkor Pozsonyban. Ettől kezdve 87
