Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
gon, az elnyomottak és gyarmatosítottak klasszikus hazájában, a „nép“ hivatalos képviselete, a pozsonyi diéta a legkisebb királyi kegy láttán vicsorgó farkascsordábót behúzoltfarkú, szelíd báránysereggé változik. Aki egyszer belekeveredett ebbe a társaságba, a jogi frázisok hálójába, az alkotmány sáncainak pókhálós gödrébe, bármennyire jószándékú ember lelt légyen is, csak vergődhetett jómaga tehetetlen. E hálóból nem volt kiút, fennakadt a szálain még maga Kossuth Lajos is. Egyedül az ifjak voltak akkor itt az ország. Ök érezték meg a közelgő nagy eseményeket. Az ő látomásaikban élt az új -Magyarország képe, és milyen tragikus, hogy az egyetlen Kossuthon kívül senki se érti a szavukat, senki se hallgat rájuk, sőt hamarosan az lesz az urak legfőbb törekvése, hogvan lehetne őket félreállítani, elhallgaltatni, kitudui a közéletből, politikából, országszervezésből. 2. ,,Ott áll majd a krónikában neved magyar ifjúság, A hon a halálórában benned lelte orvosát.“ Petőfi Sándor gyűjtötte maga köré a fiatalság legjobbjait A pesti Pilvax-kávéház a magyar forradalom e harcos fiataljainak második otthonává vált. A kávéházban gyülekeztek össze naponként ezernyolcszáznegyvennyoic koratavaszán. A j>esti polgárok között különféle rémhírek keringtek róluk, hogy az oláhot széplelkű népnek magasztalják, kihez a magyar a legháládatlanabb, a jobbágyokat fel akarják láz'ílani uraik ellen, hogy célzásokat tesznek arról, miszerint fcjitől büdösödik a hal és nem átallják a francia forradalmi példákat idézgetni. Persze a sok riasztó hír mellett volt sok, ami tetszett a polgároknak, így az egyenlőségről, a közteherviselésről, a céhek eltörléséről szállongó-keringő kósza hírek, melyeket mind az ifjak röppentenek fel a „közvélemény asztaláról“. A látszólagos nyugodt, ábrándozó hangulatból azonban hirtelen kizökkenti a párizsi februári forradalom híre az ifjakat. Ha eddig még nem adták fel a reményt, hogy esetleg valami mégis csak megszületik Pozsonyban, most egyszerre megszűnnek passzív szemlélők maradni. Magukhoz ragadják a kezdeményezés t. Március 11-én elhatározzák, hogy az alkotmányreformra vonatkozó javaslataikat, kívánságaikat rövid, velős pontokba foglalják. Március 12-én Irinyi be is mutatja a Tizenkét pontot. Elhatározzák, hogy a párizsi mintára a Rákoson nagy lakomát rendeznek és azon mutatják be és fogadtatják el a néppel követeléseiket. A pesti forrongás és mozgolódás híre eljutott Pozsonyba is. Itt azonban, az úri Magyarország e tehetetlen gyülekezete, nemhogy megörülne a kapott jóhíreknek, hanem egyenesen rosszalja az ifjak mozgalmát és megfigyelőket és csilílókat küld Pestre. Ilyen feladattal megbízva kerül Klauzál Gábor március 14-én az Ellenzéki Kör dobogójára s javasolja (időnyelés védett), hogy a Tizenkét pontra előbb szerezzenek legalább százezer aláírást. Annál nagyobb lesz a hitelei Az ifjak azonban érzik, hogy nincs itt más kiút csak a forradalom. Az első forradalmi tett lalái Vasvári javaslata, aki azzal fenyegeti meg a pozsonyi diétát, hogyha nem fogadja el a pontozatokat, akkor azokat egyenesen a király elé terjesztik. Klauzál Gáborék mérséklő szándékát keresztül húzta a becs. forradalomnak a híre s így született meg Március Tizenötödike. Kinyomalják engedély nélkül Petőfi Nemzeti dalál, a Tizenkét pontot, kiszabadítják Táncsics Mihályt és életre hívják vértelen forradalmuk direktóriumát: a Közcsendi bizottmányt. Hogy e diadalmas forradalmat milyen osztatlan lelkesedéssel üdvözölte szinte az egész magyarság, arra tanúbizonyságnak hadd idézzem a helytartótanácshoz közel álló „Pesti Hirlap“-ot. Ily költői ihletésű sorokban emlékezik meg a sajtószabadság kivívásáról: „így született meg március 15-én délelőtt 111/2 órakor a magyar sajtónak törvényes, tiszta, cenzúra által meg nem fertőztetett ágyából az első ikerszülött." Az ifjak pedig bátran folytatták a forradalmukat. Eltávolítják a császári színeket a középületekről. Megszüntetik a dohánymonopóliumot és a lottót. Elkeresztelték az utcákat és tereket. 85
