Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
közlekedhessünk. Ausztria gyarmata maradtunk akkor is, csak kissé modernebb formában. Feudális társadalmunk nem is tudott az új rend igényei szerint átalakulni. Közhivatalnok lett a gentryből, részvénytársasági igazgatósági tag vagy elnök az arisztokratából, de az ország tele lett sikkasztással és panamával. Nem mintha a magyarság gazemberebb volna más népeknél, hanem mert nemességünk belerögződött a feudális gondolkodásba. Ahogy a középkori zászlósurak gazdálkodásában természetszerűleg keveredett a magán- és állami vagyon, úgy bántak most is magánvagyonként az állam vagy a cég pénzével. (Mikszáth érzékeltette legvilágosabban ezt a tragikus anakronizmust az ,,Űj Zrinyiász“-ban.) A volt jobbágyok megint csak nem illeszkedhettek bele a kapitalista szabadverseny rendjébe. Alig engedett a társadalmi korlátok merevsége, politikailag és szellemileg is elnyomás és elhagyatottság maradt a sorsuk — nem sokat modernizálhatták tehát a gazdálkodásukat. Jórészük pedig (akiknek azelőtt nem volt jobbágytdlkük, csak a földesúr majorságaiban zsellérkedtek) nem kapott földet és gazdasági cselédként továbbra is ki volt szolgáltatva a nagybirtokosoknak. Feudális maradt a magyar falu és tanya élete; még 1947-ben (1) is akadt olyan falu, ahol 48 előtti szakkifejezéssel „füstpénzének nevezték az egykori földesúr utódainak fizetett ház- és telekbért. Kicsi iparos- és kereskedőrétegünk se tudott átalakulni, feudális stílusú kisüzemeik hamar elsorvadtak a nyugati nagytőke versenyével szemben. Számra gyorsan növekvő polgárságunk tehát nemcsak hogy idegenből töltődött fel, hanem még eredetében sem volt sok köze régi polgárságunkhoz. * A kapitalizmus korszaka végefelé közeledik Nyugaton. Mindenütt & szocializmus felé alakul a világ, lassabban vagy hirtelcnebbül. 1848 gigantikus, de sikertelen kísérlete nem arra való, hogy részben még máig is eléretlen céljait tűzzük csak magunk elé. Többre van már ma szükség. De ma is 48 adja meg a biztatást, hogy támadhat a magyar népben igény az élet kívánságainak megfelelő, gyökeres átalakulásra és lehel benne annyi merészség, hogy szakítson a megszokott, szinte már kényelmes, de fejlődésképtelen életmóddal. És arra is 48 figyelmeztet, hogy az élet csak a maga egészében (gazdasági, társadalmi és szellemi síkon egyaránt) és csak az egész nép bekapcsolásával, a belső szükségletekre és igényekre épülve alakulhat át. Kövendi Dénes 77
