Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

is. Akik ebből a könyvből fognak tanulni, azoknak a nyelvkészségét a magyar nyelv legnagyobb mestereinek az írásai segítik fejlődni egyenes irányban.

Gergely Károlyné könyve tulajdonképpen segédkönyv, mégis szintén alapvető .jelentőségű munka. Az elmúlt iskolai évre jelent meg az általános iskolák első osztálya számára a kibontó módszert! tankönyv: 'Marci betűországban (Ujváry Lajos műve). Egyelőre csak kísérletképpen használták néhány budapesti iskolában — mindenütt igen jó eredménnyel. A '.kísérleti osztályok vezetőinek egyik legkiválóbbja adja most közre tapasztalatait, részletesen leírva, hogyan tanított ő kibontó módszerrel hogyan használta a Marei-kőnyvet s hogyan vitte előre amellett sok egyéni ötlettel a tanulást.

Előbb láttuk, a felnőttek különleges adottságai is megkívánják a kibontó módszerű tanulást. Gergelyné könyve azt bizonyítja, hogv a gyermek éppen gyermekszerőségénél fogva, megint csak a kibontó módszert igényli. Nem nehéz a magyarázat. A kibontó módszer sokkal közelebb _ van az emberi elme megszokott működési formáihoz, mint a többi eljárás; életszerűségénél fogva tehát egyaránt könnyen megtalálja benne a felnőtt a felnőttnekvalót (az értelmet, tartalmat), 'a gyermek pedig a gyermekszerüséget: a játékot. Nem a fonomimika mesterkélt, hajuknál fogva előrángatott mesketéit, hanem az osztály mindennapi életéből szervesen kibontakozó játékot. A tanító néninek, maguknak, egymásnak, a tanterem tárgyainak a „névjegyével“ ismerkednek meg először a gyerekek. Aztán az osztály életének mindennapi cselekvéseire kapnak játékos utasítást a kis szólapocskáktól. Közben sokféle, az egész osztályt egyszerre foglalkoztató, izgalomba hozó játékra adnak alkalmat ezek a lapocskák.

„Tanulás“ nélkül, az osztály életének és értelmi fejlődésének természetes folyományaképpen válnak külön a többszavas egységekből az egyes szavak, majd a szórészek (ragok, képzők, szótagok), végül a betűk. Mindeddig — a Marci-könyv alapján — csupa nagybetűs szöveget olvastak. Közben játékos rajzmozdulatokból kiindulva szóképek másolását, majd a tollbamondás utáni írását is megtanulták. A kisbetűk megjelenése már semmi külön nehézséget nem okoz; a helyesírási kérdések tárgyalása, a fogalmazás is az eddigiekhez hasonló könnyed természetességgel történhetik. A gyerekek a tanítási idő végén nem egyszer kérik a tanító nénit, hogy „ne menjünk még haza“; a nem globális módszerrel tanuló párhuzamos osztályt pedig állandóan úgy emlegetik, hogy: „az az osztály, ahol tanulnak“. Mert ők maguk csak éltek, természetesen, gyerekmódra viselkedtek — s közben éppen ezért sokkal többet és sokkal alaposabban tanultak, mint más módszerrel lehetséges lett volna.

A könyv végén néhány tanítási vázlatot közöl Gergelyné, egy tanórának a menetét pedig szószerinti részletességgel írja le. Mellékletként két tanítványának egészévi írásfejlödését ábrázoló táblákkal teszi teljessé az olvasó képét a tanév eredményeiről.

A két könyv két oldalról világítja meg a globális módszer lényegét, módszerük nem azonos minden részletkérdésben. Az eltérések oka egyrészt a felnőttek és gyermekek igényei közti természetes különbség, másrészt az, hogy a globális módszert Magyarországon eddig csak néhány helyen, különböző kezdeményezésekből kiindulva, a nagy nyilvánosságtól elzárva, szinte „illegálisan“ használták. Egységes, minden oldalról, sok tapasztalat alapján kidolgozott eljárás tehát még nem alakulhatott ki. A két könyvapró eltérései nem zavarhatják meg az őket használó tanítókat, de éppen kétfél eségükkel segítik különösen elő a kérdés megvitatását és a leggazdaságosabb, legtisztább globális eljárásmód kidolgozását. (—)

A Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 12.250/1948. sz. rendeletével elrendelte az Országos Szabadművelődési Tanács újjászervezését, a 10.640/1948. Korm. sz. rendelet pedig az iskolánkívüli nevelés többi szerveinek újjáalakítását. Ezeknek a rendeletelmek értelmében a folyóiratunk szerkesztésére vonatkozó megbízások is természetesen megszűnnek. A továbbiakról az újjáalakult Országos Tanács fog dönteni.