Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
I világi tényező maradt miiül Marx, mind Darwin tudományos forradalma. Elsősorban ú. n. vallásos meggyőződésünk rekesztelle kívül jó száz esztendőn keresztül ezt a két — a szó, valódi értelmében korszakalkotó tudományos rendszert. Pedig — mint Marcel Prenant szellemes könyve idézi — Darwin félremagyaráz hatatlanul kijelenti: ..Én természettudós vagyok. ... Tényeket igyekszem felfedezni, tekintet nélkül arra. hogy mit mond erről a Teremtés könyve. Nem támadom Mózest és azt hiszem Mózes maga is megvédi magát.“ A könyv olvastán szánalmasan megsemmisülnek a darwinizmust sok évtizeden keresztül, elszigetelten már csak magyar földön mégse mm isi lő kérdések. Miért nincsen tudomásunk az „átmeneti“ alakokról? Egyszerűen azért, mert nem szereztünk róluk tudomást: A tollas hüllők, fogsorral rendelkező madarak felfedezéséről mindenki tudomást szerezhetett — ha akart. A kacsacsőrű emlősről azonban Darwin klasszi kus monográfiája nyomán akarata ellenére tájékoztattak mindenkit mé, a mi térmészetrajzkönyveink is. Ma miért nem keletkeznek új fajok’ Szintén csupán az.ért nem, mert nem vesszük tudomásul, hogy ínfűden percben fölös számban jönnek létre a „változatok“, a De Vries-féle mutációk és ezek révén a kétségkívül új fajok. Aki pedig Darwin „majomságának“ otromba szellemcskedésévcl védi Mózest, éppúgy elájulhat, mint ahogy a darwinista Huxley és Wilberforce oxfordi püspök vitája alkalmából eialélt a hallgatóság körében egy hölgy, midőn Huxley könyvünkben idézett kijelentése elhangzott: „Ha apát kellene választanom bármilyen majom és egy olyan ember közül, aki beszédével megbélyegez egy tudóst, ki az igazság" előmozdításával foglalkozott egész életén keresztül, inkább az alacsonyrendű majom fia lennék.“ A bigott előítéletek sűrűjében feltétlen alapos irtást végez ez az 194fi-ban íródott francia könyv. Ezen az eléggé nem méltányolható szolgálaton túl azonban még egy nagy nyereséget jelent számunkra a Szikra kiadónak ez az ízléses kiadványa: talán ez az első magyar nyelvű természettudományos mű. amely szinte iskolás szigorúsággal alkalmazza a dialektikus materializmus módszerét. Az előítéletektől felszabadult olvasó nagy gyönyörűséggel merülhet el Prenant könyvének dialektikájában és a társadalom anyagi fejlődésére alapuló állításaiban, íme a könyv szerkezete: A Darwin-korabeli társadalom — Darwin családja —- élete — műve: az emberréfejlődés kiválasztódás útján — Darwin nagysága — tévedései — a darwinizmus jövője. A darwinizmus marxista breviáriuma ez a könyv és szinte az a benyomása az embernek, hogy a szellemes, de egzakt összekötőszöveggel egybefűzött idézethalmaz biztosabb tájékozódást nyújt a fejlődéselmélet kérdéskomplexumában, mint a kérdés egész irodalmának az ismerete. Lássuk hát, mit tanít könyvünk, illetve a darwinizmus és a marxizmus a fejlődésre vonatkozóan"? „Darwin előtt az ember saját magát a mindenség szilárd középpontjának tartotta. A nagy biológiai forradalom, amely úgyszólván Darwin nevében csúcsosodik ki, visszavezette az embert az igazi, őL megillető helyre. Az ember eszerint nem más, mini végső terméke annak a hatásnak, melyet a napsugarak egy mozgásban lévő bolygó bizonyos kémiai elemeire gyakorolnak... Ledöntötte az embert a világmindenség közepébe képzelt trónusáról, leckét adott neki az alázatosságról is. de becsvágyának szükségességéről is azáltal, hogy megmutatta neki, végeredményben milyen alacsony származású, de ugyanakkor belésugallta azt a t gondolatot, hogy saját maga lelkes erőfeszítései révén elérheti majdan a fejlődés legmagasabb és legdícsőségesebb fokát is.“ „Az ember anyagi lény, mely anyagi eszközökkel hat az anyagi természetre, az pedig visszahat rá, úgy hogy együtt fejlődnek és történelmük szünet nélkül megújul.“ Darwin a folyamatos lassú fejlődés egyoldalú híve, elhanyagolja az ugrásszerű változásokat, vallja, hogy natura non facit saltus. „ügy látszik, ő a kis elváltozásokat is olyan-* féleképpen rakosgatta egymásra, ahogy munkájának jegyzetcéduláit és kölcsönzésből befolyó pénzét egymásra rakosgatta.“ Ebbői a szempont-635
