Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

nem is igen fogja hinni, hogy igazat írok. pedig sokadmagammal tanúskodhatunk róla: láttuk ezen a filmen a patkánykölyköket, artiinl macska nevelőanyjuk mellett melegednek, láttuk az oroszlánt és a kecskét békésen együtt legelészni, a mackót, amint barátságosait nyalogatja a nőstényoroszlán pofáját, a jegesmedvét és a tigrist, amint egy hüs vízben hemperegnek ölelkezve. íme. amit nem mondott el a cikk. olL volt előttem a filmen minden írásnál meggyőzőbb módon: a vadállatokat is életkörülményeik tették vaddá és megvan a lehetősége annak, hogy a körülmények változásával természetük is változzék.

Hanem ez az valószínűleg, amiben olvasóim könnyebben megegyeznek velem, ezeknek a Hímeknek, az úgynevezett kullúrfilmeknek és híradóknak tényleg az a feladatuk, hogy clvigyenek a sejtek mikroszkopikus világától a Himálajáig (sőt, idővel mindkét irányban még tovább, az alomok világába és a világűrbe is) mindenüvé, ahová magam 'anyagi, fizikai, stb. okok miatt különben sohasem juthatnék el. Abban is megegyezünk bizonyára. hogy a jövőben, különösen a felvételek tökéletesedésével, jelentősen nőni fog'ezeknek a filmeknek a jelentősége az iskolai oktatásban éppúgy, mint á mozik esíi műsorában. De mégis csak más, gondolják, valami egészen más az úgynevezett játékfilm, a — legalább is ma még legtöbb mozilátogató számára — tulajdonképpeni film.

Lényegében a játékfilm feladata sem más, mint az előbb tárgyalt filmeké. Csak azért nem olyan világos az eset, mert a film alakulásának első évtizedeiben a filmesek még sokszor tájékozatlanságban lévén mesterségük feladatai, lehetőségei és korlátái felöl és hatása alall állva löbbszázados színházi tradícióknak, színházat próbáltak játszani a Hirnes gép lencséi előtt is. Azt hitték, hogy a film nem más, mint egyszerűen nagyobb, határtalanabb'technikai lehetőségekkel rendelkező színház: nincs a színpad szűk terébe szorítva, nagyobb tömegeket mozgathat, stb.

A szovjet filmeket figyelve győződtem meg arról, hogy a játékfilm is azon a: úton van végre, liogg abbahagyva a színház utánzását, igazán filmszerűvé váljék. A szovjet filmeknek legtöbbször nincs különleges meséjük, szlori-juk, kiagyalt és megszerkesztett szüzséiük: explikációval, bonyodalmakkal, tragikus végkifejlettel vagy hepienddel s a drámaszerkesztésnek más. hagyományos, Lalán szükségszerű elemeivel. Nem áll ez a szovjet filmekre sem valamennyire, de éppen a legjellegzetesebb és a legnagyobb sikerű filmekre jellemző. Ezek a filmek nem sztorikat, nem „témákat' filmesltettek meg, hanem emberek életét, a történelem egy-egy fejezetét. Ha a kultúrfiimek elvittek a világ térben különböző pontjaira, a természet birodalmának különböző tartományaiba — ezek a filmek viszont visszavisznek időben régi századokba vagy esetleg a tegnapelőtt, a tegnap máris múlt idejébe. Nem valamilyen drámai keretbe gyömöszölik bele a nagy uralkodók életét, hanem elmesélik — persze, egy percre, se felejtsük, képben mesélik: megmutatják — az epikus kötetlenebb szabadságával Vasöklű Bogdán és kozákjainak vagy Nagy Péternek 'életét. Nem jelképekben, hanem úgy, ahogy volt. Az étet maga is drámai feszültségekkel telt. IA színpadra nem fér fel az élet a maga valóságában, teljességében, a színpadnak szüksége van rá, hogy drámai szabályok szerint foglalja össze az életnek azt a kivonatát, absztrahtumát, amit jelképként akar az egész helyett, maga az élet helyett elénk állítani. A film dramaturgjainak is össze kell válogalniok az élet sok eseményéből az egy-egy filmre való anyagot, de ők nem szakadnak el ezzel az élettől, csupán a mozielőadás két vagy legfeljebb három órára korlátozott voltához alkalmazkodnak. A további feladatuk azután az. hogy a kiválasztott anyagot felhasználva, megfilmesítve, milyen technikai eszközökkel tudják hűséggel, a lehető legteljesebb életszerűséggel vászonra vinni az élet. még pedig a történelmi és társadalmi lét drámai mozzanatait. Nem kell persze feltétlenül a régi múltba visszamennünk anyagért. Nagyszerű filmek mutatják a közelmúlt hőseit (..Lenin októbere“, ,.Lenin 1918“). Más filmek nem a politikai történelem, hanem az irodalom („A költő ifjúsága“) vagy a tudomány („Az óceán vándora“)

627