Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
pitütta (így pl. Halász Imre és Szabó Ervin], hogy 1848 49-ben az elméletinaivságúnak, „utópistának“ vagy lelkiismeretlen szeleburdinak nézeti Petőfi sokkal reálisabban látta a jelen feladatait és a jövő útirányát, mint a nála egy generációval idősebb, a magyar nemesi osztály légkörében nevelkedett Kossuth Lajos, akiben nem forronghattak olyan szabadon és frissen a kor új eszméi. A jogász Kossuth a középiiemesség. a „populus Werbőcziánus“ közreműködésével, vagy ahogy ő maga mondta: a nemesség és a nép „érdek-egyesülése“ alapján akarta a halasztást nem tűrő (de tőle, bizony, gyakran félretologatott) reformokat megvalósítani. Kossuth nem látta be, hogy egy önmagát túlélt társadalmi osztály sohase lehet egy feltörekvő új szociális berendezkedés őszinte, előmozdítója és — végrehajtója (ahogy ezt, sajnos, ma is bőségesen tapasztalhatjuk). A ..magyar nemes“, mint társadalmi osztály — valóban az volt és olyan volt. akinek s aminek Petőfi látta. Az ú. n. márciusi pesti magyar ifjúság s a Kossuth közötti kontroverziában Kossuth volt a téves tájékozottságéi és nem a márciusi ifjúság, melynek Petőfi volt a lelke és gyűjtőneve. A későbbi emigráns Kossuth sokban föléje emelkedett az - 1848/49-es Kossuthnak, de ez utóbbival szemben Petőfi nem volt egészen felületes ítélkezésű. mikor őt is „táblabírónak" nézte, 'egy elmúlt kor elmaradt emberének. Ady 1910 tavaszán megjelent, Petőfi forradalmi verseit időrendben közlő „A forradalmár Petőfi“ c. könyvének előszavában s a pár hónappal később írt, előbb említett „Petőfi nem alkuszik“ c. tanulmányában Petőfiben látja a magyar szabadságharc legértőbb. legliislórialbb lelkű alakját. E két művének több kisebb részletét idézem itt. Az idézetekben éles vonásokban domborodik ki Petőfi monumentális lcorisága és tragikus ellielyezkedetlensége. I. „Magyarország a XIX. sz. közepének váratlan csodagyermeke.. Petőfi Sándor pedig a XIX. század közepének váratlan csodagyermeke Magyarországon... a két csodagyermeket egymás karjába hajtotta az hlők akkori merész, hősies férfiassága: Petőfi és Magyarország egyek voltak akkor, egy csoda gyermekei. Akkor: mikor egy bizonytalan eredetű nemzet fogta magát s nagy bizakodó magyarsággal be akarta iktatni a szegény balsorsú magyarságot a jobbfajta népek anyakönyvébe.“ ..(Petőfi) nemcsak Magyarországnak, de egész korszakának szociális lelkiismerete volt. . . mindig szembenállt a tekintélyekkel, melyek ma Magyarországon tekintély-voltukat Petőfivel akarják igazolni. Kossuth, Klapka, Mészáros, Vörösmarty és a minores, sokan-sokan panaszkodhatnának, ha életre ébrednének, a gaz Petőfi ellen.“ „Ha (Petőfit) gazemberek és ostobák bele nem kergetik a háborúba, ahol elveszett, bizonyosan Párisba kerül, konspirál III. Napoleon ellen, gyönyörű dolgokat ír s talán a Commune alatt éri a halál.“ ,,Hirdetjük és valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle 1849 óta élnek, de a mienk, mindnyájunké, akik Magyarországon a változás, a megújulás, a forradalom áhííozói és harcosai vagyunk.“ II. „Az 1848-as félmunka keservesen megbosszulta magát... Ha akkor egészen megcsináljuk azt, amit akkor harmadrészben csináltak s amiből azóta is vissza-visszacsipegettek, nem itt tartanánk. Bizonyos dolgokat, históriaion nagyokat csak egyetlen egyszer, csak egyetlen egy időben lehet megcsinálni. Iía Kossuth akkor nem kívánt volna kedves barátságban maradni a Habsburgokkal, a kortárs Csák Mátékkal, a cifraruhás nagy papokkal, ma nem itt tartanánk, bizony. Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petőfi Sándor, az a zenebonás népköltő tízmillió embernél tisztábban látóit, jobban látott.“ „Petőfihez küldték (a Batthyány miniszterelnök titkárát) 'Kuthy Lajost rábeszélni, hogy most már sok volt a forradalomból s jó volna, ha Petőfi csillapító verseket ír a nép számára. Rettenetes elgondolni, hogy ezt a fiatalembert alig ismerte valamicskét is valaki azok közül, akikkel élt. Ám igaz, hogy ő sem ismerte se országát, se kortársait, se egekig magasztalt drágaiátos népét.“ 617
