Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

a dzsentriknek. Mindez a mind szélesebb kiterjedésű kapitalisztikus fejlődéssel karöltve annyira prostituálta az 1820—30 - 40-es évek tiszta liberalizmusát s az 1848—49 forradalmi vívmányait, hogy a múlt századvégi s a századeleji magyar közélet, egészben véve, a mull század clejinéi is ósdibbá züllött.' Ady a „csöndles, piszkos erjedés utálatos halál-idejének“ nevezi ezL a korszakot, amikor — isméi őt idézem — „süket, és sötét volt a magyar lélek, majd harminc évet rossz álomban szunnyadt, míg csalt, ágált, élt a politikus-had“. Ezidőbeli nemzetiségi politikánk olyan gőgösen és ostobán imperiaiiszlikus jellegű volt, hogy a nemzetiségeket messzi időre jóvátehetetlenül elkeseredett ellenségünkké lázasztotla; antiszociális politikánk pedig sok százezrivel kárhoztatta kivándorlásra a munkabíró magyar parasztot s a kapitalizmus fejlődésével egyre megnövekedettebb gyári, ipari és bányász-munkásság mind g'azdagodóbb munkaadóival szemben éhbéren tengődött, ami ellen lázadoznia „hazátlan bitangságot“ jelentett; a hon-atyák ellenben börzei és -telekspekulációikkal (ebben a Tisza-család járt elől), vasútépítési engedményekkel, a közös hadseregnek jó áron szállított zabbal-szénával s mindenrendű változatos panamákkal kiadósán kamatoztatták hazaszeretetüket. Vezércikkeiben és szociális tárgyú írásaiban Ady bőségesen kiterjeszkedett mindezekre. >

A XIX. század legvégén s a XX. század első évtizedében a história kaján iróniájából a magyar politika területén szinte új bomlasztó elemképen jelent meg Kossuth Ferenc, aki apja holtletémének ünnepélyes hazahozatala s díszes eltemettetése után mintegy szellemi örökségként igényelte és vette birtokba a Kossuth-párt vezetését. Szertelenül hiú ember volt, dilettáns festő, szobrász és versíró, hír szerint kitűnő technikus-szaktudós. Apja szónoki tehetségéből is folyékony előadói tehetséget örökölt, de egész lelkialkatában merő ellentéte volt apjának: fagyosan szenvtelen, teljesen pálosztalan egyéniség, valami túikullurált unottság' pózával és dekadensen piperköc eleganciával. Nagyúri, igényes életmódja is hamar ellenszenvessé telte (mint garzonember — ügy tudom — kilenc nagyszobás lakást bérelt a Gresham-palotában) s mikor Ferenc József mint a koalíció kereskedelmi miniszterét s a maga császári kedve szerinti Kossuthot magas érdemrenddel tüntette ki. a magyar közvélemény joggal tekintette őt a Kossuth-eszme árulójának.

Az újságíró Ady sokszor tollára vette, mindig megvetéssel, elítélőn szólva róla. A Budapesti Napló 1905 január 18-i számában így állítja szembe őt apjával ; „Kossuth Lajos fiának... egész politikai hitvallása nem egyszerű megtagadása, hanem valóságos arculcsapása Kossuth Lajos eszméinek... Kossuth Lajos az állam urává a népet akarta tenni s a népállam legdrágább kincsének a lélek korlátlan szabadságát hirdetteUgyancsak a Budapesti Napló-ban írja 1905 július 27-én Az elrablóit Kossuth-nóta c. vezércikkében: „(A magyartól) elrabolták az ö Kossuth-nótáját. Mióla a negyvennyolcas szédelgők (Kossuth Ferencet és pártját nevezi így) becsapták a magyar kis embert, nem tud az már ábrándozni öt liter bor árán se..""Nóta helyett, ha Amerikába ki nem szalad, bottal, kapanyéllel vagy éles kaszával, de ülni fog.“

Ady 1907 március 15-én meg is verselte Kossuth Ferencet ,,Köszvény-ország Márciusa“ c. versében. Kossuth Ferenc sokat nyűglődött a köszvényével. de jó hasznát is vette; ennek orvén kényesebb politikai tárgyalásokból kivonhatta magát. Ady ebben a keserűen szatirikus költeményében Kossuth Ferencet teszi meg a pusztulása felé hanyatló Magyarország szimbólumává. Egy pár sora: ..Grófok hű nvája. Köszvény-ország, Pupákok, senkik és vakok, Cj ifjaink hódítva állnak, Mária-zsollárt komyikálnak S lesik az úri abrakot... Bús Hunnia, Podegra-nemzet. Kis-Köszvény-ország, baj vagyon: Ma március van, csúzod óvjad, Húzd magadra" a takaródat. Szelek járnak víg hajnalon. Kossuth népe, Petőfi népe, Ma március van, ha tudod, Ha nem tudod, óh meg ne kérdezd, Urad, bíród, sorsod, köszvényed: Kegyelmes Franz von Kossuthot“. 1908 február 1-én egy Budapesti Napló-beli vezércikkében így bélyegzi meg Kossuth Ferencet: „Nagy baj, nagy kár: Kossuth Lajost majdnem fölfalta a fia“.

615