Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

A nótázás, dalolás már sokfelé szépen megy. Csak az a nagy baj, hogy mindenütt s mindig ugyanazt a három-négy népdalt fujják-nyúzzák. így azután meg is unják. Pedig a rengeteg szép magyar népdalból minden alkalomra válogathatunk bőven, újat, változatosat. Fontos volna, hogy minden község ifjúsága ismerje elsősorban a maga vidékének népdalait.

Azután itt vannak a szomszédaink népdalai. Sokszor szavalják már ma József Attila versét:

Dunának, Oltnak equ a hanqja ...

(A Dunánál)

Honnan tudhatja ezt József Attila? Honnan? Hát innen például, a Bartók gyűjtötte román népdalból:

Isten verje az anyjukat, de jól megy az uraknak,

Köztünk szegény jobbágyok közt nadrágban sétálgatnak.

Nehezen megy talán eleinte egy-egy idegen nyelvű nótát megtanulni, de megéri a figyelmet és fáradságot, olyan szépek. De sokat mond ez a tót népdal is: 1

1. Jancsi ökrét kihajtja, Két ökrét az ugarra.

2. Prisli k nemű hájnici, Dolno-zemeki zbojnici.

3. Da] lo suhaj halinu,

Da] si nám pást jerinu.

4. Je si halinu nedám,

Je sa s vami pojednám.

5. Ak sa oni jednali,

Prem Janicku zabili.

6. Lezi Janik zabity, Rozmajrinom prikrity.

2. Odajönnek a zsiványok, Alföldi nagy betyárok.

3. Halinádat add ide, Sarudat is add ide.

4. Halinámat nem adom, Veletek megalkuszom.

5. Alkut meg se kötötték, Jancsit agyonütötték.

6. Fekszik Jancsi meghalva, Rozmarinnal takarva.

Eddig legfeljebb a drótostót Jankót emlegettük, Pesten kifundált olcsó nótákban, színművecskékben (de rettenetesen szégyellem, de nagyon bánom), ezt a rozmaringgal takartat nem ismertük, íme egy szerb népdal:

560