Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

tallan ajándékot, vitán felüli lelki nyereséget nem vihetett magával semmiképpen.

Bennem az elmúlt években végbement már sokminden egyéb közt egy nagy zenei önkritika is. Megbántam, amit mások belémneveltek gyermek-, ifjú- és férfikorom zenei alapját: az eufóniát, a harmóniát az összhangzattant, a metronóm jelzéseket és a három-, négy-, slb. negyedes, nyolcados és más mindenfélés taklusok „előjegyzéseit“, a programfüzénél, az operák és ballettek „meséit“, a dúr- és mollskálákat, mindent, mindent. És csudálatos... ahogy oda tudtam mindezt adni, vissza is kaptam azonnyomban. Úgy jártam, mint annak idején az „időmértékes“ versekkel. (Visszakaptam azokat is. mint a „tagolt vers“ egyik szintén lehetséges esetét.) Most is rendre visszakerült mind. Az eufónia, mint a kakofónia egyik lehetséges esete. A harmónia, mely a diszszonanciák közt néha-néha olyan jól esik, mint a ritkarímü Ady sorokban, mikor felbukkan egy-egy,de az aztán tökéletes. A dúr- és moll skála a pentatón, a dór, frig, lid, mikszolíd hangsorok közt előbb csak mint ion és aeol hangsor, de aztán dallamvezetésében és harmonizálásában mint hamisítatlan C-dúr és a-moll“.

Ezek — ismétlem — az én gondolalfoszlánvaim és érzésfelhőim voltak akkor, de egyik sem önálló: a Barlók-művek ébresztették valamennyit és azokat aggatta vagy röpködte körül valamennyi. Nem is hiszem, hogy valami nagyot tévedtem volna, mert a Barlók-portréból következetesen folynak ezek a megállapítások és elérzékenyülések. Hiszen valamenvnyien valósággyökerei nemcsak Bartók zenéjének, de mindenki minden elképzelhető muzsikájának. A valóságban csak kakofónia van, de azért az eufónia is lehetséges, előfordul, mint ritkább, különösebb változata a kakofóniának, és így tovább...

Bartók számára a zene volt minden. Igen, mert ő „a“ zenében élt és ez a zene egységes volt az ő világában. Önmagában, mint zene is egységes. A „lét“-ben is. Egységes és elsődleges. Ezért volt zseni önmaga és ezért hatékony .a muzsikája.

Karácsony Sándor

Méltó volna, hogy ne csak Budapesten emlékezzünk meg Bartók Béláról a Nemzetközi Zenei Verseny napjaiban, hanem országszerte. Itt közölt cikkeink felhasználhatók, felolvashatók vagy feldolgozhat ók szabadművelődési alkalmakon. Természetesen suta minden Bartók-iinnep. míg csak beszélünk róla, de muzsikája nem szólal meg. De kisebb zongoraművei, kórusai előadására biztosan vállalkozhatnak zenekedvelőink. S ahol tényleg nincs előadó muzsikus, ott énekeljünk Bartók gyűjtötte népdalokat.

527