Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

minden nép úgy újulhat meg zeneileg, ha... (és ez Bartóknak egyik legéletképesebb tétele) mindent megint elölről kezd. Példát is adott erre, valóságos „iskolás“ könyvet. A Mikrokozmosz I. füzete a lehető legkönnyebb, a VI. a lehető legkomplikáltabb muzsikát szolgáltatja, a közbülső többi négy füzet pedig lépcsőzetesen vezet egyiktől a másikig.

De hiszen ez faji misztika — kiálthatna itt fel valaki s látszólag jogosan. Pedig a pedagógus Bartók nevelőhatása a homlokegyenest ellenkező irányba muta't es vezet. A sovinizmusra hajlamos magyarokat erősen lehűLi. Megmutatja, hogy a magyarok hűtlenekké váltak saját dallamaikhoz, a szlovákok és románok a tőlük tanult nóták nagy részét hív ebben és teljesebben őrizték meg nálnknál. Azt is megmutatja, hogy „magyar“ nóta voltaképpen nincs is, hanem csak keleteurópai nóta van, az ú. n. 3000 esztendős „cseremisz“ nóták sem finnugor eredetűek, hanem török közvetítéssel kerültek a finnugor népekhez, lehet, hogy Kínából. A szlovák román, ruszin, bolgár dalok mindenesetre ugyanannak a tőnek másmás hajtásai. Afrikai elvégzett kutatásai még összébb törték, amerikai szándékolt tanulmányútja minden valószínűség szerint egészen összetörte volna sovinizmusunkat, azt a végeredményt sejtetve, hogy az izomeirikus négysoros kvintelő (vagy szekundáló) pentatonikus parasztdal hazája még Ázsiánál is téresebb, átöleli az egész földgolyót. Azaz: egyetemes emberi nófastilns. Primitívebb mint a jelenlegi európai alapformák, valószínűleg a fejlődésnek régebbi állomása ennél. Eltérő életmódoknak, termelési viszonyoknak egymástól •elütő függvényei. Bartóknak ez a tanítása nevelési szempontból kettős tanulságú. A kiszáradt európai zene mint forrásból (merítheti az újonnan felfedezett bő ér áldott, üdítő vizét — ez az egyik. A másik nemkevésbbé ösztökélő: Ha azt akarjuk, hogy a jövőben százezrek, sőt milliók közös kincsévé váljon a zene, az alapból kell kiindulnia, 'mert az alap mindenkié: mindenki érti és mindenki beszéli (itt úgy értendő, hogy dalolja, muzsikálja, járja). Nem valami misztikus babonából történik ez, hanem nagyon is praktikus meggondolásból. Mostanában, a mát megelőzőleg, nem mentünk le az alapokig s ez a iennhéjázás azt eredményezte, hogy a zeneileg úgy-ahogy-műveltek is félműveltek vagy álműveltek maradtak a mi közösségünkben.

VI.

Második számú különösen nevelő erejű tanítása az Bartóknak, hogy ne féljünk visszamenni az alapokra. Ne tartsunk attól, hogy valami ős-barbár-primitív fokra züllünk magunk és zülleszlünk magunkkal másokat. Hiszen a parasztdalok sokkal több, gazdagabb és nagyvonalúbb lehetőséget nyújtanak a legmagasabbrendű zenére, mint a nálunk eddig szokásos zenének azok a sablonjai, amelyekkel eddig éltünk s amelyeket különben is halálosan únunk már. A példatárat,

524