Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
A BÁBJÁTÉKOSOK EGYESÜLETE A bábjátékot Magyarországon nem számíthatjuk teljességében népi hagyományaink közé. ” Talán egyedül az a formája eredeti, amelyet egy-egy vidéken Tiriri-játék néven még játszanak betlehemezéskor. Elég kezdetleges formája ez a bábjátszásnak s a bábjáték mai formáival is gyenge az összefüggése. Vásárokon ugyan a gyerekeknek sokhelyütt kedves szórakozása a bábjáték már évszázadok óta. De ez nem népi hagyományunk, ha csak azzá nem lett közben. Külföldiek, csehek, olaszok, németek járták a vásárokat, hogy bemutassák tudásukat s tőlük lesték el azután a mi vásári művészeink is a bábjáték fortélyait. A művészi bábjáték kialakításának tudatos kísérlete több ízben fölbukkant már, de elhalt újból, mert fejlődéséhez hiányzott a minden művészet terebélyesedéséhez szükséges szabad légkör. A fölszabadulás előtti bábjátszás a nácizmus ocsmányságait akarta a gyerekekbe lopni, a bábozás jólbevált pedagógiai módszerével. Azonban — mint annyiszor, amikor a művészetet embertelen, haladásellenes célokra akarják fölhasználni — a bábozás megszűnt a rossz kezekben művészet lenni, színvonaltalan, sekély kíséri.iecskévé lett. A fölszabadulás után nehezen indult útjának ismét. Leginkább az Úttörő Mozgalom és a demokratikus pártok siettek segítségére. Aztán lassan nekifejlődött, de mindaddig rapszódikus kísérletezések területe maradt, amig 1948 januárjában a Magyar Művelődési Szövetség keretében meg nem alakult a Maggar Bábjátékosok Egyesülete. A bábjátékos egyesület munkája nyomán kultúránknak ez az elhanyagolt része is virágzásnak indult, ha lassan s bizonytalan léptekkel' is. Megindult a „Bábjátékkultúra.", a bábozók folyóirata, a kommunista falu-Í'árók, MNDSz és MINSz szervezetek kezdtek neki a bábozásnak. Egyre omolyabb formában folyt a munka. Különösen akkor figyeltek föl rá, amikor az MNDSz egg levitézlett budapesti mulató helyén megnyitotta „Mesebarlang“ művészi bábszínházát, melynek előadásait rengeteg gyerek és felnőtt látogatta. Hogy milyen sok embert érdeklő és érintő kultúra a bábozásé, azt nagyon jól bizonyítja néhány kommentár nélküli számadat. Az 1946—47. évadban 1600 bábjátékos előadás és 5 tanfolyam folyt 222 előadó részvételével. Az 1947—48. évadban már 36.000 bábjátékos előadást, 11 tanfolyamot, és 1 előadássorozatot tartottak, összesen 54.552 tanórával és 1527 előadóval. A most meginduló 1948—49-es évadban a tervek szerint december 1-ig 144.000 bábjátékos előadást, 30 tanfolyamot és 6 előadássorozatot rendez az Egyesület, összesen 217.944 tanórával és 8.162 előadóval. Bábjátékkultúránk tehát soha nem látott fejlődésnek indulhat. Helyes ez több szempontból is. Technikailag aránylag könnyen megoldható művészi játék, bábjátékra még a legszegényebb falvaknak is telik, a bábozás művészete pedig nem lebecsülhető. A maga eszközeivel a komoly", „nagy" színház mondandóját is ki tudja fejezni, sőt: rtéha mlég sokkal alkalmasabb arra, hogy egyes emberi gyengeségeket, típur sokat, helyzeteket a maga módján megelevenítsen. Gondoljunk csak a pantomim, az emberek némajátékának kifejező erejére, amelynek groleszkségében sok a bábjátékéhoz rokon vonás van. A Magyar Bábjátékosok Egyesülete további munkája biztosíték arranézve, hogy a bábjátszás nagy lehetőségei nem maradnak kihasználatlanul. De jó lenne, ha ebben az Egyesület segítségére sietnének mindazok, akiknek kultúránk szívügyük, hogy a maga területén mindenki segítsen ennek a méltatlanul elhanyagolt művészetnek a kivirágoztatásában. Varjú Bálint 511
