Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
sorban a textil-, vegyész- és vasiparban, részben más iparágakban is. Ehhez a tevékenységhez kapcsolódnak a mesterképző és egyébb műszaki káderek képzését szolgáló tanfolyamok rendezése is. A mérnök szakszervezet a műszaki főiskolák szervezésében is igen komoly segítséget nyújtott és nyújt a köz ügyének. Ez év folyamán fogtak hozzá a szakszervezetek komolyabban a tudományos ismeretterjesztő munkához. Komoly segítséget nyújtanak ezen a téren az értelmiségi szakszervezetek. De bizonyosak vagyunk abban, hogy más szervek és társadalmi egyesületek Részéről is igen hatékony támogatást fogunk kapni. Gondolunk itt az Országos Szabadművelődési Tanácsra, a Természettudományi Társaságra és más társadalmi egyesületekre is, melyektől igen széleskörű munkánkban hatékony támogatást várunk és amely szerveknek és egyesületeknek a munkáját a magunk részéről hatékonyan támogatni kívánjuk. A szakszervezetek az iskolán kívüli művelődés legfontosabb szervei. A folyó tanévben nevelő munkánk eredményeit a tavalyihoz képest legalább is megkétszerezni akarjuk. A lehetőségek adva vannak. Hiszen a szakszervezeteken beiül a nevelő munkát gátló jobboldali szociáldemokrácia megbukott, maradványait energikusan felszámoljuk. A kultuszkormányzatban a helyzet szili én egészen más, mint volt 1945—46-ban. Visszaszorultak a tőkés-földesúri-klerikális reakció ügynökei. Az Iparügyi Minisztériumban sem dirigál többé a GyOSz. A munkásosztály vezetőszerepe a MDP útján, a munkásság és a vele szövetséges dolgozó parasztság hadállásai a Nemzeti Függetlenségi Front útján olyan hatalmi túlsúlyt biztosít a dolgozóknak, amely legyőz minden további akadályt. Ezek a körülmények biztosítják a' szakszervezetek számára azt a támogatást, melyre szükségünk van a nevelő munka tovább) fejlesztése számára. Ezt a támogatást meg kell kapnunk és nem fér kétsiég hozzá, hogy meg is kapjuk. Bátran állíthatjuk tehát magunk elé azt a célt, hogy az előttünk álló tanévben a szakszervezetek nevelő munkájában kétszer annyi eredményt érjünk el, mint legutóbb. Nem térek ki a cikk keretében a nevelő munkánk egyéb területeire, hanem annak tartalmáról legyen itt még néhány szó. Közismert, hogy célunk a munkásság és a többi dolgozók osztályöntudatáuiak fejlesztése, a tőkés osztályok ideológiai befolyásának leküzdése, a szocializmus eszméinek terjesztése. Ez a munka azonban nem elvont, hanem mindig konkrét, mindig kapcsolatos azokkal a gyakorlati harci feladatokkal, amelyeket a munkásosztálynak és a vele szövetséges dolgozóknak meg kell oldaniok. Ma például a munkához való új viszony, a szocialista munkaerkölcs, a munkaverseny fejlesztése, egyik központi kérdése a nemzet továbbfejlődésének. Természetes, hogy ez a kérdés áll most a szakszervezetek nevelő munkájának központjában is. Miért vetem fel éppen a munkaversennyel kapcsolatos nevelési kérdést? Amellett, hogy ennek megoldása viszi előbbre gazdasági és kulturális felemelkedésünket, nevelési szempontból különös jelentősége van. A munkaverseny nem csak azt eredményezi, hogy szaporodnak az anyagi javak, erősödik a kultúra fejlődésének gazdasági bázisa, hanem új embereket is nevel: a munka társadalmának embereit, akik megértik, hogy a közösség ügyének előhbre-vitelével kell keresni az egyén boldogulását és így a szocialista társadalom öntudatos építőivé válnak. A magyar dolgozók célja, hogy olyan társadalmat teremtsenek, melyben megszűnik embernek ember által való kizsákmányolása. Tehát küzdenek a kizsákmányolók ellen a szocializmusért. A szakszervezetek egész nevelő munkája e cél elérésének szolgálatában áll, mert így szolgálja legjobban a munkásosztály és az egész nemzet ügyéi. Nemes Dezső 501
