Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

A SZABADMŰVELŐDÉS EGYSÉGES FRONTJA

Lapunk teljes képet akar adni az országban folyó mindenfajta ískolánkívüli művelődési munkáról. Júniusi számunk a szakminisztériumok felnőttnevelésérőt számolt be, ez alkalommal a demokratikus tömegszervek és a kultúra különböző területein működő szakszövetségek munkáját ismertetjük, Hiányzik még az ifjúsági mozgalmak és a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló társaságok (Magyar-Szovjet. Magyar-Román, Magyar-Lengyel, stb.) ismertetése. Ezeket nemcsak helyszűke miatt hagytuk későbbre, hanem azért is, mert speciális problémákat jelentenek s ezekre külön, erősebben szeretnénk ráirányítani az egész ország figyelmét. (A szomszéd népekkel való ismerkedés régóta egyik fontos pontja programunknak; már múlt évi decemberi közgyűlésünk több javaslatában is szerepel; tavasszal az együttműködés részleteit is megtárgyaltuk az érdekelt egyesületekkel s ezekre vonatkozólag kimerítő javaslatot tettünk a kultuszminisztérium szabadművelődési főosztályának, ennek alapján folynak is már az előkészületek, hogy még az ősz folyamán megrendeztük országszerte a ,.Jó szomszédság hónap“-ját. Ezzel egyidőben közöljük az illető társaságok beszámolóit is.)

Demokratikus kultúrpolitikánk feladatai a háború után

Az alább következő cikkek nemcsak színes körképet adnak, hanem demokratikus öntudatunkban is megerősítenek. Azt tanúsítják, hogy az 1945-ben megindult politikai forradalom az élet minden területére kiterjedt, a kultúra területére is s a fasiszta korszak és háború utáni nehézségek ellenére is bámulatos eredményeket hozott. Ezeket az eredményeket szeretnénk kiemelni, az eredményekből szükségszerűen következő féladatolcat felsorolni. Előbb azonban az eddigi fejlődés menetét próbáljuk felvázolni.

Kapitalista társadalomban a műveltséget is igyekeznek monopolizálni a vagyonos osztályok. Minden kapitalista országban így van ez, de nálunk a szokottnál is nagyobb mértékben volt így, hiszen a magyar dolgozókból élő tőkések és földesurak nemcsak ösztályérdekből .Í>utították a dolgozó milliókat“, hanem idegen, főként osztrák, német nemzeti érdekből. 1945 tavasza itt olyan parasztságot talált, amely a XVIL század óta nem vett részt az emberi fejlődésben. (A XVII. század a kapitalizmus és a német befolyás erősödésének a kora, ettől kezdve a magyarság egyeteme — kiemelkedő kivételek természetesen mindig voltaic — kimaradt az európai szellemi áramlatokból. Akadt ugyan például néhány aufkláristánk, de a felvilágosodás sohasem lett nálunk tömegmozgalommá; ennek következtében máig sem rendeződéit megnyugtató módon az egyház és állam viszonya s ezért volt olyan súlyos probléma az iskolák államosítása is, holott Európaszerte régesrégen túl vannak már ezen a kérdésen. Ugyanígy maradtak minden korból megoldatlan problémáink.) Munkásságunk szervezett tömege a szervezetleneknek szakmai és ideológiai ismeretek dolgában messze felette volt. sőt minden más társadalmi osztálynak is, de a legműveltebbek is alig kóstolhattak bele az egyetemes emberi kultúrába (se pénzük, se tanítójuk nem igen lehetett hozzá). Nagyobb részük különben is — a többiekhez való viszonylagos haladó volta mellett — reformista volt. tehát hiányzott belőle a forradalmi lendület. Többszáz évvel elmaradt parasztság, a földalatti élet miatt aránylag szükhorizontú munkásság és szellemileg teljesen megmérgezett értelmiség: ez volt az ország kulturális képe 1945- ben s csak azért nem maradt ilyen, mert volt egy kis forradalmár csapat, munkásokból, parasztokból, és értelmiségiekből verbuválódott vegyesen s ez a kis csapat felismerve a helyzetet, a Függetlenségi Front pártjainak támogatásával a szellemi javak szocializálását tűzte zászlajára. A szellemi javak sürgős szétosztását ugyanis politikai és gazdasági-485