Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
Nevezett mozgalmunk céljára fontos őrhelyen áll, aki mindenben segítségetekre lesz. Senkinek sem szabad tudni, hogy 5 a mi vonalunkat viszi, ő maradjon illegalitásban. Mindenben legyetek segítségére, ő is mindenben rendelkezésiekre áll. A többit szóban elmondja.“ Az állam pénzéből Malira Sándor díjazta Pócspetri község szabadművelődési ügyvezetőjének, Asztalos János plébánosnak kulturális működését. A megváltozott helyzetben a pártoknak, a demokratikus szervezeteknek és a társadalomnak nagyobb figyelemmel kell a szabadművelődés felé fordulniok. Szükséges, hogy a szabadművelődés munkásai nagyobb visszhangban végezzék munkájukat, a sajtó és a rádió gyakrabban foglalkozzon a szabadművelődés kérdéseivel. Ha a szabadművelődés munkásai több elismerést és kritikát kapnak, munkájuk feltétlenül javulni fog. A munka megjavulásához azonban az elismerésen és a kritikán kívül még önkritika is szükséges, ezzel pedig mindmáig eléggé fukarkodtak az arra hivatottak. K. Nagy István például így számol be az Üj Szántás 1947 januári számában a szabadművelődési felügyelők havi országos értekezletéről: „A magyar szabadművelődés valóban elindult a szellemi felszabadulás útján, felügyelőinek ez az értekezlete valóban a művelődés, a közösségformáló szellemi élet jegyében folyt le." Kissé óvatosabb, de lényegében hasonló Karácsony Sándor önkritikája is, mint az Országos Szabadművelődési Tanács első és második esztendejének mesgyéjén a Tanács teljes ülésén tartott elnöki megnyitójából megállapítható: ,,A Szabadművelődési Tanács első éve annak rendje-módja szerint telt el és nem hiába. Nagyjából a tájékozódás sokszor tétovának látszó, de a maga valósága szerint okos és ökonomikus gesztusaival telt, de ennek nem is lelt volna szabad egyébképpen történnie." (Űj Szántás, 1947 márc.) Ettől mindenesetre elüt Rákosi Mátyás véleménye, amelyet a Művelt Nép első, múlt év július lö^én megjelent számában olvashatunk: „Ezen a■ téren a fölszabadulás utáni első két esztendőben lemaradtunk és ezt a lemaradást is most kell behoznunk." Szabadművelődésünk nagy hiányossága, hogy a felnő Itnevelés jelen viszonyunkra alkalmazható módszere nincs kidolgozva. Rámutatott erre Gombos Ferenc is az Üj Szántás ez évi februári számában: „Hogy a módszer kérdésében mennyire kevéssé ismert területen mozgunk itt, arra jellemző, hogy igazában nem ismertük fel magát a problémát sem." E nélkül pedig a szabadművelődés csak nagyon ingatag alapon folyhat, amint ezt az imént idézett cikkében Gombos is elismeri: „Addig (a módszer kimunkálásáig) kénytelenek leszünk továbbra is jó ösztöneinkre és fantáziánkra bízni magunlcat." A szabadművelődés módszerének kimunkálására elsősorban az Országos Szabadművelődési Tanács nevelési bizottsága illetékes. A Tanács főtitkárának legutóbbi beszámolójából kitűnik, hogy ez a bizottság sok mindennel foglalkozott ugyan, de a módszer kérdésével még nem. Gombos idézett felhívására Karácsony Sándor az Űj Szántás ez évi áprilisi számában a ,,Felnőttek nevelése“ című cikkében válaszol: „Ha egyszer valahol az én véleményem alapján állapítanák meg a szabadművelődés körén belül a tennivalók sürgősségi skáláját, egész bizonyosan a felnőttek nevelésének a problematikája kerülne az élre." Ez a kijelentés két okból is meglepő. A gyanútlan beavatatlan ugyanis mindeddig azt hitte, hogy a Tanács elnökének döntő szava van a szabadművelődés berkeiben a tennivalók megállapításában; másrészt meglepő az is, hogy Karácsony végre a felnőttek nevelésének a problematikájáról beszél s ezzel — tudatosan vagy elszólásból — feladja a szabadművelődés magaalkotta meghatározását, a .,maga művelődik a nép“ elméletét. Tovább haladva az önkritika vizsgálatában, az eddigiekhez képest bizonyos fordulatot jelent Gombos Ferenc „Számvetés“-e az Uj Szántás ez év áprilisi számában: „Vessük fel a kérdést a társadalmi fejlődés új határkövénél: milyen eredményt értek el a magyar művelődés előmozdítása terén az állam szervei, illetőleg a társadalom szervezetei az 476
