Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
Ezek volnának vázlatosan a mai művészet problémái a műviész felől nézve. Hogyan alakul ez a kérdés a közönség szempontjából s a felvázolt elveknek mik a gyakorlati következtetései a szabadművelődés, elsősorban pedig falusi közönsége számára — erről majd legközelebb^ ejtünk néhány szót. Rostás Pál-A VIRÁG BIMBÓZIK MÁR í. A művészetek fejlődése szorosan összekötött a társadalom fejlődésével. A művész benne él a társadalomban, ezer személyes kapcsolat, meleg emlék és emberi törekvés fűzi korához és annak embereihez. A művész tehát lényegében kora társadalmi osztályainak igényei szerint alkot. Ezek az igények még az idők mélyéből félszínretörő művészeti hatásokat is befolyásolják, illetőleg meghatározzák, hogy melyik régi stílus, formai vagy lényegi fordulat válhat divatossá, ismét-élővé. A társadalmi osztályok azonban harcban állnak egymással. Ebben a harcban „... nem azokra a társadalmi rétegekre kell orientálódni, amelyek már nem fejlődnek, noha a jelen pillanatban övék is a túlnyomó erő, hanem azokra a rétegekre, amelyek fejlődnek, noha a jelen pillanatban a túlnyomó erő még nem is az övék“ — írja Sztálin. Meg kell vonni tehát a határvonalat hanyatló és fejlődő társadalmi osztályok között, ami a mi esetünkben azt jelenti: a hanyatló társadalmak művészetének mások a jellemvonásai, mint a fejlődő társadalmakénak. A fejlődő társadalmak — mint például a mi népi demokráciánk is — művészetének négyféle sajátsága van. Az első, hogy ez a művészet harcos és optimista. A második, hogy az új fejlődési szakaszához ért társadalom teremtette újfajta valóságot híven fejezi ki. A harmadik, hogy a legfejlettebb termelőrélegek igényeit tölti be és alakítja. Végül a negyedik, hogy formailag igyekszik mindehhez az új gazdagsághoz megfelelő új kifejezésmódot találni, anélkül azonban, hogy a tiszteletreméltó és jelentős művészi hagyományok hatását meg akarná szüntetni. A népi demokrácia útján a szocializmusba növő társadalom az élet minden terén új kérdéseket vet fel. Az újfajta társadalomban másképp viszonyulunk munkánkhoz, szórakozásunkhoz, szerelmünkhöz és a többi emberhez, mint eddig. Művészeinknek tehát az élet minden részében fölszínre vetődő új kérdéseket kell ábrázolniok és megoldaniok. S még igazabb ez megfordítva: az újfajta társadalom jelentő,s művészei éppen azok, akik megbirkóznak ezzel a feladattal. A művészetek fejlődése és a társadalmi igény változása így less egyetlen gazdag folyamattá. 2. Az új feladatok legtömörebb összefoglalása a Magyar Dolgozók Pártjának p ro gr a m nyilatkozata, amely „ ... elutasítja a „művészet a művészetért“ reakciós polgári elvét, magasszínvonalú, a valóságot, tehát a pép életét és harcait ábrázoló, az igazságot kereső, a demokratikus népi eszmék győzelmét hirdető optimista művészetet kíván. Csak ilyen művészet teljesítheti nagy feladatát, a nép, elsősorban az ifjúság nevelését.“ Ennek az optimista művészetnek gyakorlati kérdéseiről beszél Lukács György, a világhírű esztéta egyik legutóbbi nyilatkozatában. Arra a kér461
