Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

tanulmánya (Vg 4) a szövetkezeti mozgalmaknak a kapitalizmusban és a népi demokráciában betöltött különböző szerepét bizonyítja.

Mód Aladár cikke: ,,A következő láncszem és feladataink az ideológiai színvonal megerősödése terén“ (T Sz 4—5) című cikke vázolja a MKP ideológiai nevelőmunkájának feladataik Elméleti kérdések tisztázását szolgálja Lukács György bírálata Szalai Sándor ,,A filozófiai frontról“ című cikkéről (T Sz 4—5) és Rudas Lászlónak Fogarasi Béla „Marxizmus és logika“ c. könyvéről írt bírálata (u. o.). A százéves Kommunista Kiáltváng jelentőségét méltatja Fogarasi Béla (T Sz 2), ugyanakkor Czóbel Ernő a kiáltvány keletkezésére vonatkozó, a nagyközönség előtt kevéssé ismert adatokat ismertet. A marxista elveknek egv sajátos munkaterületen való alkalmazását láthatjuk a Marcel Prenant francia akadémikus könyvéből vett részletekben: „A darvinizmus kialakulása és jelentősége“ (T Sz 1) és „Darvinizmus és marxizmus“ (T Sz 2). Pálóczi-Hórváth Gt/örgg „Freud, vagy egy illúzió eredete“ (F 1 és 2) című tanulmánya viszont a lélektan területén alkalmazza a marxista módszert. Határozottan elválasztja a pszichoanalízist magától a marxizmustól és így vizsgálja: mik á frendi világnézet társadalmi és gazdasági gyökerei? Felhasználva mind marxista, mind más írók kritikáját, arra az eredményre jut, hogy ha sikerül megtisztítani a pszichoanálizist attól, hogy lélektani megállapításait külön világnézetté általánosítsa^ a tudomány még sok hasznát láthatja a Freud és követőinek gyakorlati orvosi működéséből nyert eredményeknek. Alapvető világnézeti tévedése azonban ma még a freudizmusnak, hogy rendszerében a tudattalan határozza meg nemcsak az egyéni, de még a társadalmi letel is.

Legszebb példái számunkra a marxista elvek egy-egy tudományos területen való alkalmazásának Lukács György írásai. Irodalomtörténeti vonatkozású cikkei közül az „Ady nem alkuszik“ (F 12) Debrecenben, a költő halálának évfordulóján tartott emlckbeszéd. ,,A felszabadító“ (F 4) Maxim Gorkijról szól, ,.Á népi irodalom múltja és jelene“ (Vg 2t már címében is összekapcsolja a múltat és jelent, mint mondanivalójukban az előbbiek is. A F 1 számában Márai Sándor új regényét bírálja. A Cs'6 és 7 számi a Fővárosi Népművelési Központ Szabadiskoláján elhangzott ,.Marxista esztétika“ című két előadást közli. Különös mértékben fel kell hívjuk a figyelmet „A Magyar Kommunista Párt és a kultúra“ (F 5) című tanulmányra. ismételten hangsúlyozza ebben Lukács György g következőket; Kell, hogy a társadalmi életben beállott fordulatot fordulat kövesse érzésben, gondolkodásban, világszemléletben. Kulturális megújhodásunk magasabb színvonalon létrejövő teljesülése annak, amit 1848 legjobbjai (Petőfi, Arany) akartak, amiért azóta a legkiválóbb magyarok magányosan harcoltak. De ennek a megújhodásnak igazi alkotó ereje alulról, a dolgozó népből kell, hogy erjedjen. Az MKP szerepe ebben a történelmi fordulatban az, hogy ennek az alulról induló népi megmozdulásnak határozott célokat adjon, ne engedje azt megrekedni a pusztán spontán felbuzdulásnál. A Gs 8 száma közli ..A művészet és a tudomány igazi szabadsága“ Címmel Lukács Györgynek az MDP alakuló kongresszusán tarlóit beszédét Részletesen foglalkozik Lukács Györgyiek a polgári filozófiáról írt könyvével Németh Andor (F 4).

Népi demokráciánk művészetpolitikájáról írt legutóbb Veres Péter (F 6). — Bortngík Sándor ezt a kérdést tárgyalja: ..Irányítható-e a művér szét?“ (F 3). Cikkét a következő szavakkal zárja: ,,Á múltban igenis irányított, irányítható volt, amiből azonban nem következik, hogy a jövőben is irányítandó lenne. Sőt éppen arról van szó, hogy az irányítást, mint ahogyan a kizsákmányolást is, megszüntessük és a művész szabad életben szabadon alkothasson“. — Radocsg Dénes cikke „A legújabb művészetről“ (M 5) azt vizsgálja, vájjon az absztrakt irányzatoké-e a jövő? Meggyőződése szerint aligha. Képzőművészetünk időszerű kérdéseivel. művészek és társadalom viszonyával foglalkozik Erdei Sándor (F 6_). Aiéxils György ismerteti Vedres Márk kiállítását (F 4). — A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának zenei határozatával és a mi zenei életünkre vongtkoztathntó tanulságaival foglalkozik

442