Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
Itt egyrészt a katolicizmusbá fúrt fejű igényesség találkozott —■' végre hivatalosan is —-a konszolidálódva kikupálódó keresztény-nemzeti köz, véleménnyel, legalább is ennek hajlékonyabb és konzervatívabb felével. (Bethlen—Szekfű „Magyar Szemlé“-je adta Babitsnak a fordítás ötletét és adta is ki utána a könyvet.) Másrészt — és ez ma a jelentősebb — az ú. n. poéta doctus Babits így ment elébe a jelentkező népi költészetnek. Hogy a hangsúlyos-rímes középkori himnuszok közelebb állnak a különböző európai nyelvek népdalaihoz,- mint a latin ídasszikusokhoz: köztudomású. Babits maga is azzal a tudattal fordított, hogy a magyar ősi nyolcas eredeti mintáit fordítja. S végül nem mulaszthatjuk el ezt az alkalmat, hogy meg ne említsük annak a férfinak a nevét, aki kigondolta és kisarkantyúzta Babitsról az „Amor Sanctus“-t és ezzel éppen úgy, mint az 1944 májusában lelt egyéni mártírhalálával megmutatta, hogy jóval több volt annál, aminek hittük, több volt, mint az első arbiter elegantiarum a nyugati műveltség majmolói között: alkotó is volt, maradandóhoz kapcsolta a nevét — Balogh József. Hubai] Miklós HEGEDŰS GÉZA: A polgárok útja (Panthetxn). „Társadalmi osztályaink az irodalom tükrében“ a címe annak a hat kötetre tervezett antológia-sorozatnak, melynek első kötete Hegedűs Géza szerkesztésében és a József Attila Népi Kollégium gondozásában jeleni meg. Bemulatja szemelvényekben a polgárságot Kármóntól egészen napjainkig. Hegedűs Géza tanulmánya vezeti be s az egyes fejezeteket is ő látta el jegyzetekkel, Amennyire tanulságos egy ilyen gyűjtemény a társadalmi fejlődés szempontjából, ugyanannyi izgalmat rejteget irodalmunk felfedezéséhez. Antológiáink legfeljebb a kötelező klasszikus szövegeket va-' riálják, itt új részletek kapnak hangsúlyt, elsősorban nem a szép jegyében, hanem az osztályharc fejlődést jelző útján. Magyar polgárról már a tizennyolcadik század vége óta beszélhetünk s ha Simái Kristóf franciából átdolgozott „Zsugori“-ja 1791- ben otthont talált Komáromban, nemsokára követi Csokonai „Zsugori uram“-ja. hogy szinte első jelképes, tehát művészi megfogalmazásra találjon nenne a „mammont örök áldozattal tisztelő“ tőkés. A magyar polgárság szerepe nem kétséges, de t'eudálkapitaiista jellege miatt elüt külföldi társaitól. Ez az átmeneti jelleg nein hagyja el még az első ' világháború előtti években, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Molnár Ferenc idején sem. míg végül a kispolgárság is inkább a rsökevény feudálizmushoz húz. semmint a nyugattal most már lépést tarló nagypolgársághoz. Nem lelt volna' hiábavaló ezt az életformát a tartalmi elemeken túl a stíluselemekben is megmutatni, hiszen ahogy a társadalom és irodalom egymásnak konzekvensei, úgy a stiius is hű tükre az életformának. így aztán valóban irodalmi értékű idézetekből többször egyetemesebb s meggyőzőbb példát kaptunk volna; a Szomorytól vett fejezet fölösleges, a Sándor Kálmánénak legfeljebb tartalmi érdekessége van, viszont a kimaradt Komáromi Jánosnál és Takács Gyulánál jellemzőbb részleteket találunk. Á szerkesztő tudta, hogy milyen nehézségek elé állítja az újabb irodalom s ez elől a sorozat többi kötélé- sem menekedhct, talán a parasztság antológiáját kivéve. A Hegedűs Gézáéhoz hasonló eleven szerkesztői gyakorlattal és széles perspektívájú bevezetővel ellátva érdemesek lesznek a mihamarabbi megjelenésre. Koczogh Ákos LENGYEL BALÁZS: A mai magyar líra (Officina). Komoly vállalkozás, kár, hogy nem sikerült. Előszavában azzal bíztatja magát a szerző, hogy könyve „a magyar líra olyan arcképe, amely nagyjából az irodalmi köztudatot tükrözi vissza“. Ebbe a nagy általánosságba vágta bele a fejszéjét. Porhanyós könyv lett belőle. Feldolgoz húsz-huszonöt kritikust, hűsz-huszönöt költő alkalmából. Például Szerb Antalt és Révai Józsefet, megkülönböztethetetlenüi egybedarálva Ady alkalmából. Minden egyes oldala ki- • tűnő, de a száztizenhat oldal együttvéve: semmitmondó. Szeretném hinni, hogy a magyar „irodalmi köztudat“ jóval határozottabb fellépésű partneré lírai költészetünknek, mint az Lengyel Balázs művének tükrözéséből tetszenék. 438