Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
KÉT FILM AZ EGZOTIKUS VILÁGBÓL Kél egzotikus világban játszódó filmet láttam nemrég. Az egyik angol, a másik szovjet film volt. Az angol film címe: „Habari“. Afrikában, valahol Szudán és Abesszínia határán készültek a film gyönyörű felvételei. A sivatag végtelen homoktengere, oázisok pálmafái, jellegzetes sziklás hegyek, őserdők képe pereg előttünk: végtelen távlatok mindenfelé és az afrikai nap mindent lénybe borító ragyogása. A film meséje a második világháború éveiből mutatja be egy afrikai helyőrség életét. A civilizációtól távol, titokzatos világ közepetle él három angol tiszt egy kis falu szélén, a szolgálatra oda beosztott többi katonák négerek. Az összeköttetést a biztonságot jelentő távoli hadsereggel csak a drótnélküli rádió és a néha-néha megjelenő repülőgépek biztosítják. Szerepel a filmen egy arab kereskedőnek francia anyától származó gyönyörű és titokzatos félvér leánya is, aki karavánjával időnként eltűnik:, majd megint felbukkan a sivatag útjain, egy olasz hadifogoly, akit az angolok kuktául fogadnak és egy német kém,' aki persze nem árulja el kilétét, hannem holland tudósnak adja ki magát, aki különleges ásványokat gyűjt Kelet-Afrika hegységeiben. Valójában azonban a németek és olaszok oldalán álló szomszédos bennszülött törzsekhez küldött fegyerszállítmányokat irányítja. Az afrikai titokzatosságtól és a háborús borzalmaktól végsőkig feszült légkör azután az angol helyőrség és a fegyvercsempészek közti tűzharcokban robban ki. Ez a tűzharc hol éjszaka, hol barlangok sötétjében, hol a sziklák csúcsain főijük. Egy fiatal néger katona önfeláldozóan hajtja végre az égjük ilyen ütközet során az angoloktól reábízott feladatot: megszerez egyet az ellenség fegyvereiből. Sebeibe belehal a szerencsétlen, de szép véglisztességet kap, koporsóját brit zászló borítja, katonatársai sortűzzel búcsúztatják. A rendező él a pazar lehetőséggel, hogy bemutassa a feketék ősi gjászszertartását - is. Fiatal felesége zokog a sír mellett, vájjon csak sejti-e egyáltalán, miért esett el -az ura? A további harcok során szellemes rendezői ötlettel találkozunk az égjük képben: két angol felgyújtja az erdőben a fegyvercsempészek szállítmányát, a sötétben nem látni mást, csak az egymás után szaporán robbanó töltények lűzijátékszerűen szertefutó pályáját. Végül a legizgalmasabb pisztolypárbajban sikerül megölni az álhollandust, a vele szemben álló angol maga is halálos sebet kap. Ez a percekig tartó élet-halálkiizdelem ölj' idegfeszítő, hol egyik, hol másik fél kerekedik felül, hogy mikor a kém végre belefordul a barlangi patakba, a közönség fiatalkorú és idősebb tagjainak megkönnyebbülése egyaránt hangos felkiáltásokban tör ki. Ölni, ölni, ölni: mintha ez lenne az élet alaptörvénye, ezt dokumentálja végig a film. Meg természetesen azt, hogy mennyivel felette áll a teher ember a feketének. (De azért a bennszülöttek is kétfélék: vannak az angolokkal tartó négerek, ezek a jő bennszülöttek, csudaszép subick-feketék és vannak rossz bennszülöttek, akik a nácikkal tartanak, ezekre ránézni is rossz, oly visszataszítóak.) A világ legtermészetesebb dolga, hogy ezek a bennszülöttek mindkét részről tucatszám halnak meg a fehérek ügj'éért. Az angolok kegyetlenül büntetik, fegyelmezik a négereket, bár van köztük, aki szereti, segíti a sötétbőrűekiet, a három tiszt egyike. Igaz ugyan, hogy csák egyéni bolondériája ez ennek a fiatal tisztnek, orrot is kap később feljebbvalóitól iljen kilengéseiért, különösen azért a meggyőződéséért, hogy a fehér ember bűne miatt nem szabad büntetni a bennszülötteket s vakmerő ötletéért, hogy fegyver nélkül akar az ismeretlen bennszülött törzsek közé menni, megbékíteni őket. Megdöbbentően mutatja az említett jótékonykodasnalc is hazug voltát a film folytatása, amikor ez a katona cserébe a kapott segítségért magától értetődő módon hal hősi halált a fehérekért. Ismétlem, szép temetést kap, a gyarmati rabszolgaság apotheozisa ez a fejezetle a filmnek. A másik film címe: „Az óceán vándora“. Mikluha Maklaj. a múlt 419
