Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
tett és amelyek eredményeit és eredménytelenségeit az idő távolságából ő maga látja legjobban. Megpróbálja megmutatni a jövő társadalmának útját az új kulturális közszellem kialakulása felé és talán itt nem elég határozott a zenében egyenesen előre vezető irány megjelölésében: nem emeli ki oiyan határozottan Kodály, Bartók és keleteurópai követőik különbözőségét és előre mutató jelentőségét a nyugaton még működő nagy mesterekkel szemben, mint talán kívánkoznék. Álláspontja azonban itt is érthető és tiszteletreméltó: a tárgyilagosság kötelező ereje teszi fogalmazását óvatossá. Azt az eljárását, hogy a kor lelkét gyakrabban nem elsőrendű, hanem másod- és harmadrendű ■költőkből vett idézetekkel illusztrálja, tekinthetjük tudományos módszerek kérdésének. Tagadhatatlan, hogy kisebb jelentőségű Eoéták a kor átlagemberének prolémáit jobban kifejezik, mint a nagy távlatokat átívelő, klasszikus költői alkotások. Egészében a könyv örvendetes nyeresége a magyar zenetudományos irodalomnak s reméljük, hogy " lényeges segítségére lesz olvasóinak azzal, hogy bevezeti őket a modern zene hallgatásába, elviselésébe, végül élvezetébe. Ujfalussy József Mindenki tudja már, hogy a hulladékpapiros felhasználható újabb papiros gyártásához. Külföldről drága pénzen megvásárolt nyersanyagot takaríthatunk meg, ha összegyűjtjük a hulladékpapirost. Ezért fontos, hogy mindenki vegye Tudomásul: a hulladékpapiros nem szemét, tehát már a gyűjtéskor más helye van, mint a szemétnek. Háztartásainkban is a másfajta hulladéktól elkülönítve kell gyűjteni a hulladékpapirost. Legegyszerűbb módja ennek a külön papírkosár, de egy régi ruháskosár, zsák, üres láda is megfelel. Mi minden kerülhet ebbe a papírkosárba, zsákba vagy ládába, ami hulladékpapirosként összegyűjtve nyersanyagául szolgálhat új papirosnak? Kiolvasott újság, rádióműsor, reklámcédula, villamosjegy, régi iskolai füzet, levelezőlap, öreg folyóirat, élelmiszer vagy más áru csomagoló papirosa, zacskók, idejüket múlt régi tankönyvek, naptárak, ponyvaregények, kifizetett számlák, régi iratok, stb. De nem értéktelen az elhasznált púderes, hintőporos doboz, cipődoboz, fogkrémtubus, gyógyszerskatulya sem. HulladSkpapiros még a színház- vagy mozijegy is. A hulladékpapirost csak az iparengedélyen kívül vásárlási igazolvánnyal is ellátott hulladékpapiros-kereskedőnek szabad eladni. Mindenki jegyezze meg tehát jól: a hulladék nem szemét, a hulladékpapiros tehát a papírkosárba kerüljön vagy a papír gyűjtését szolgáló zsákba vagy ládába és ne mindenféle más szeméttel együtt a szemétkosárba. Színdarabpályáaturk eredménye. Az Országos Szabadművelődési Tanács folyóiratunk januári számában hirdette meg pályázatát önálló színdarab írására, illetve a szomszédnépek irodalmából való színdarab fordítására. Önálló mű 20, színdarabfordítás 6 db érkezett be a kitűzött határidőre. A fordítások közül 4 szlovák, 2 román eredetiből készült. A meglehetősen rövidre szabott határidőhöz mérten mennyiségileg meg lehetünk elégedve az eredménynyel. Sajnos minőségileg ugyanezt nem mondhatjuk el. A bírálóbizottság az önálló művek közül egyetlen darabot sem talált, amely az első vagy második díj mértékének megfelelhetett volna. Mivel a „Gátszakadás“ című darabban bizonyos írói készségek mutatkoztak, a „Kerekesné nem akar háborút“ című viszont színpadszerűségével emelkedett ki a többiek közül, a bizottság úgy döntött, hogy a 800.— Ft-os harmadik díjat fele-fele arányban osztja meg e két mű szerzője között. Az előbbi darab „Sors bona nihil aliud“ jeligével érkezett, szerzője Fink Kálmán, Eger. Az utóbbi mű jeligéje „Csapj fel, öcsém katonának“, szerzője Tóth Mihály, Sárospatak. „A legszebb március“ című darabot („Háromért“ jelige) dicséretben részesítette a bizottság, szerzője Táisz Ferenrné tanítónő, Lentiszombathely (Zala m.). A színdarab-fordítások közül egy sem ütötte meg a kívánt mértéket. A bizottság sem díjat, sem dicséretet nem ítélt meg egyiknek sem.
