Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-06-01 / 6. szám

gathatjuk el aggodalmunkat, ismerve könyvkiadásunk korlátáit, nem lett volna-e ökonomikusai)!) várni egy-két évet, míg egy jelentősen telje­sebb gyűjteményt bocsáthatott volna a kiadó a közönség elé. Az új Bartók-kiadványok fölötti örömünket csak az tehetné még teljesebbé, ha hamarosan — legalább a következő könyvnapra — meg­indulhatna Bartók zenemüveinek olcsó publikációja is, Victor János SONKOLY ISTVÁN: Kodály, az em­ber, a művész, a nevelő (Tanügyi könyvesbolt, Nyíregyháza). Nincsen ma hálásabb méltató írói tevékenység Kodály Zoltán szemé­lyének és életművének ismertetésé­nél. S bár már sokan méltatták — gyakran megfelelő mpdon is — a magyar irodalomban, de a kodályi életmű kimeríthetetlen gazdagsága és óriási jelentősége még nagyon sok kodály-ismertető munkát igényel és indokol. Sonkoly István — termé­keny zenei írónk — igen hasznos munkát végzett, mikor most megje­lent Kodály-ismertetését összeállí­totta. Áttekinthető • fejezetei külön­­külön foglalkoznak az életrajzzal, a zeneszerzői stílus elemeivel, az egyes zeneműcsoportokkal, a művek terje­désével, népdalgyűjtéssel, Bartók és Kodály kapcsolataival, a zeneszerzés­iskolával,1 stb. Igen hasznosan egé­szíti ki mindezt egy sorozat idézet Kodály cikkeiből és a függelék gya­nánt közölt műfaj szerint összeállított jegyzéke Kodály zeneműveinek és irodalmi műveinek. Sonkoly lelkiis­meretesen járt el, kellő szorgalom­mal nézte át a Kodályról szóló ed­digi irodalmat és azt meglehetősen jói is használta a maga eredeti mun­kájában. Természetesen a piramist átölelni lehetetlenség, a zenét meg­magyarázni méginkább az, de van egy lehetséges határ, amelyet a zenei író elérhet és ezzel jelentős szol­gálatokat „tehet. Sonkoly ismeri a Kodáiy-ismertetés rendkívüli fontos­ságát és nehézségeit, talán innen fa­kad az a dicséretes szerénysége, amely­­lyet jelzi saját munkáját. Célját úgy jel­lemzi, hogy „hidat von a műalkotás és a közönség között“. Maga mondja, hogy ez a híd nem vasbetonból van, de reméli, hogy az olvasó rajta köny­­nyen átjuthat a műalkotások alap­­gondolatáig. Ezt a reményt ebben a formájában túlzásnak tekintjük, mert Kodály van annyira abszolút zenész, hogy műveinek alapgondola­tához irodalmi eszközökkel eljutni nem lehetséges. Erre különben Sonkoly írói stílusa és kompozíció» képessége sem alkalmas, mert elő­adása gyakran bőbeszédű, másrészt mondanivalóinak fővonalából sokszor apróságokra ugrik ki és ezáltal saját mondanivalóját homályosítja el. Egy Kodály Zoltánról szóló tanulmány, amelyik 1948-ban jelent meg és mindössze 118 oldalon fért el, csak a legfontosabb általánosságok kereté­ben mozoghat. Szakember 'számára kevés és pongyola Sonkoly tudomá­nyossága, viszont szélesebb rétegek számára zavaró okoskodásnak hat. Mégis: elismeréssel, jelentős és hasz­nos voltának hitével üdvözöljük Son­koly Istvánnak, a hűséges tanívány­­nak kodály-idézetekkel bővelkedő, mindvégig lelkes méltatását és szíve­sen ajánljuk olvasóinknak. —k MOLNÁR ANTAL: Az új muzsika szellem© (Dante). Az újabb zenetudomány legkomo­lyabb és legsürgősebb feladatai közé tartozik kétségtelenül az, hogy a „modern“ összefoglaló jelzővel meg­jelölt muzsika nagyon szövevényes és kevéssé felderített rengetegében el­igazodjék és eligazítson minden ér­deklődőt. Molnár Antalt mindig az új zene kiváló ismerőjének és kitü­nően- képzett tudósának Ismertük. Eddig megjelent munkái sorában is sok komoly tanulmány segítette a modern zenében való tájékozódásun­kat. Most megjelent könyve szinté­zise kutatásai eddigi eredményeinek. Alapvető szempontja, vizsgálódásának kiindulása itt is a társadalom egé­szének élete. A XX. századi társa­dalom életfolyamatainak megmozdu­lásait, zavarait, az egész emberiség világnézeti válságát látja tükröződni a zene különböző jelenségeiben és eléggé nem becsülhető módon hívja fel a figyelmet a zene alakulásának szociálelikai tényezőire. Történeti át­tekintésében érezzük az előre tekintő kortárs higgadt kritikáját. A lehető legnagyobb objektivitással igazít el azokban a sokszor véres küzdelmek­ben, amelyeket az elmúlt évtizedek­ben átélt, amelyekben maga is veszí-384

Next

/
Thumbnails
Contents