Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
gathatjuk el aggodalmunkat, ismerve könyvkiadásunk korlátáit, nem lett volna-e ökonomikusai)!) várni egy-két évet, míg egy jelentősen teljesebb gyűjteményt bocsáthatott volna a kiadó a közönség elé. Az új Bartók-kiadványok fölötti örömünket csak az tehetné még teljesebbé, ha hamarosan — legalább a következő könyvnapra — megindulhatna Bartók zenemüveinek olcsó publikációja is, Victor János SONKOLY ISTVÁN: Kodály, az ember, a művész, a nevelő (Tanügyi könyvesbolt, Nyíregyháza). Nincsen ma hálásabb méltató írói tevékenység Kodály Zoltán személyének és életművének ismertetésénél. S bár már sokan méltatták — gyakran megfelelő mpdon is — a magyar irodalomban, de a kodályi életmű kimeríthetetlen gazdagsága és óriási jelentősége még nagyon sok kodály-ismertető munkát igényel és indokol. Sonkoly István — termékeny zenei írónk — igen hasznos munkát végzett, mikor most megjelent Kodály-ismertetését összeállította. Áttekinthető • fejezetei különkülön foglalkoznak az életrajzzal, a zeneszerzői stílus elemeivel, az egyes zeneműcsoportokkal, a művek terjedésével, népdalgyűjtéssel, Bartók és Kodály kapcsolataival, a zeneszerzésiskolával,1 stb. Igen hasznosan egészíti ki mindezt egy sorozat idézet Kodály cikkeiből és a függelék gyanánt közölt műfaj szerint összeállított jegyzéke Kodály zeneműveinek és irodalmi műveinek. Sonkoly lelkiismeretesen járt el, kellő szorgalommal nézte át a Kodályról szóló eddigi irodalmat és azt meglehetősen jói is használta a maga eredeti munkájában. Természetesen a piramist átölelni lehetetlenség, a zenét megmagyarázni méginkább az, de van egy lehetséges határ, amelyet a zenei író elérhet és ezzel jelentős szolgálatokat „tehet. Sonkoly ismeri a Kodáiy-ismertetés rendkívüli fontosságát és nehézségeit, talán innen fakad az a dicséretes szerénysége, amelylyet jelzi saját munkáját. Célját úgy jellemzi, hogy „hidat von a műalkotás és a közönség között“. Maga mondja, hogy ez a híd nem vasbetonból van, de reméli, hogy az olvasó rajta könynyen átjuthat a műalkotások alapgondolatáig. Ezt a reményt ebben a formájában túlzásnak tekintjük, mert Kodály van annyira abszolút zenész, hogy műveinek alapgondolatához irodalmi eszközökkel eljutni nem lehetséges. Erre különben Sonkoly írói stílusa és kompozíció» képessége sem alkalmas, mert előadása gyakran bőbeszédű, másrészt mondanivalóinak fővonalából sokszor apróságokra ugrik ki és ezáltal saját mondanivalóját homályosítja el. Egy Kodály Zoltánról szóló tanulmány, amelyik 1948-ban jelent meg és mindössze 118 oldalon fért el, csak a legfontosabb általánosságok keretében mozoghat. Szakember 'számára kevés és pongyola Sonkoly tudományossága, viszont szélesebb rétegek számára zavaró okoskodásnak hat. Mégis: elismeréssel, jelentős és hasznos voltának hitével üdvözöljük Sonkoly Istvánnak, a hűséges taníványnak kodály-idézetekkel bővelkedő, mindvégig lelkes méltatását és szívesen ajánljuk olvasóinknak. —k MOLNÁR ANTAL: Az új muzsika szellem© (Dante). Az újabb zenetudomány legkomolyabb és legsürgősebb feladatai közé tartozik kétségtelenül az, hogy a „modern“ összefoglaló jelzővel megjelölt muzsika nagyon szövevényes és kevéssé felderített rengetegében eligazodjék és eligazítson minden érdeklődőt. Molnár Antalt mindig az új zene kiváló ismerőjének és kitünően- képzett tudósának Ismertük. Eddig megjelent munkái sorában is sok komoly tanulmány segítette a modern zenében való tájékozódásunkat. Most megjelent könyve szintézise kutatásai eddigi eredményeinek. Alapvető szempontja, vizsgálódásának kiindulása itt is a társadalom egészének élete. A XX. századi társadalom életfolyamatainak megmozdulásait, zavarait, az egész emberiség világnézeti válságát látja tükröződni a zene különböző jelenségeiben és eléggé nem becsülhető módon hívja fel a figyelmet a zene alakulásának szociálelikai tényezőire. Történeti áttekintésében érezzük az előre tekintő kortárs higgadt kritikáját. A lehető legnagyobb objektivitással igazít el azokban a sokszor véres küzdelmekben, amelyeket az elmúlt évtizedekben átélt, amelyekben maga is veszí-384