Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-06-01 / 6. szám

tani be, mintha ők volnának a fele­lősek a történtekért. Pl. „A romá­nok álláspontja“ c. fejezetet így kezdi Eckhart: „Nem kevésbbé vég­zetessé vált a románok állásfogla­lása a nagy átalakulás kérdésében.“ Ebből még mindig az tűnik ki, hogy a történtekért főleg mások a felelősek, a tények ellenséges csopor­tosulása az oka a bukásnak. A Tán­csicsról rajzolt képet még akkor is visszautasítjuk, ha Szabó Ervintől kölcsönzi az idevágó mondanivaló­ját. Ma már túl vagyunk a boga­ras és nevetséges Táncsics Mihály képen. A régi frázisok viszont mind megtalálhatók a könyvben: „törté­netünk legdicsőbb“, „még ezzel sem volt kioltva Haynau bosszúszomja“, „a magyar szabadság napja vér és könnytengerbe áldozott le“ s ehhez hasonló sok frázis, mindmegannyi múltbéli örökség. Ma ezen a szo­morú 48—49 képen már régen, túl­vagyunk. őszintén sajnáljuk, hogy a különben nagy szorgalommal össze­hordott anyag ilyen szerencsétlen tá­lalásban látott napvilágot. Komjáthy István DOBSA LAJOS: Az 1848. évi fran­cia forradalom (Fehér Holló). E munka első kiadása kereken száz évvel ezelőtt jelent meg, mikor a felszabaduló nemzet „vigyázó sze­mét Párisra vetve“ keresett bizta­tást a maga küzdelméhez. írója Pá­­risban szemtanúként, sőt résztvevő­ként élte át azt, amit leír. Dobsát a forradalom első hulláma — a feb­ruári — érte csak francia földön, az amelyet Marx „a szép forrada­lomnak“ nevez. A forradalom második hullámában, júniusban következett be a kiábrándító fordulat: a polgárság a munkásság ellen fordult, hogy egyedül élvezhesse azt a győzelmet, amelyet együtt vívtak ki. Dobsa ek­kor már nem volt Párisban. Fel­vethetnénk a kérdést: mennyire gaz­dagítaná munkáját, ha átesik ezen a történelmi leckén is, mint szemtanú. Könyve így legnagyobb részében ro­­mantikús szemléletű, szenvedélyes és lírai riport egy világtörténelmi vál­tozásról. „A francia szívében oly nagy, mint az isteni“ — kiált fel a huszonnégy éves író. Pedig Dobsa európai távlatú társadalmi és poli­tikai tájékozottságánál fogva nem csak romantikus forradalmár. Ami­kor Párisba érkezik a magyar már­cius 15. és a 12 pont híre, azon ütődik meg, hogy „a hírlap száma teli miniszteri kinevezésekkel, de a munkás állapota javulásáról semmi.“ Gonda Imre, aki érdekes tömör és okos bevezetővel látta el a kis mun­ka új kiadását, kiemeli, hogy Dobsa „az első magyar író, aki tudomá­nyosan képviselte a modern, városi munkás-osztály politikai szempont­jait.“ Felveti a kérdést: „Lehetséges az, hogy Dobsa Lajos azért nem vált a magyar forradalom egyik ve­zéralakjává, mert politikái szempont­jai és történetszemléletében szélesebb szemhatára túlnőtt a magyarság adottságain és lehetőségének korlá­tain?“ Véleményünk szerint igazi for­radalmár csak realista lehet, aki ép­pen népe adottságaiból és lehetősé­geiből indul ki. Bizonyára nem vé­letlen, hogy Dobsa Lajosból nem po­litikai vezéregyéniség lett, hanem drámaíró. De tegyük hozzá: Dobsa minden drámai müvénél százszorta érdekesebb ma ez a kis politikai müve, mely méltatlanul elfelejtve porosodott száz évig az ország tü­relmes könyvespolcain. Mészöly Dezső RÉVAI JÓZSEF: 48 útján (Szikra). Cikkeket, beszédeket tartalmaz ez a kötet. Külön-külön már ismerjük, de most együtt kapjuk őket kézhez. Egységbe az a gondolat fűzi eze­ket a különböző időben megjelent cikkeket és elhangzott előadásokat, amit a kötet címe jelöl: mindaz, ami a felszabadulás után a hala­dás vonalán történt Magyarorszá­gon, 48 eszméiből ihletődik, an­nak kezdeményeit folytatja, való­sítja meg és viszi végső diadalra a dolgozó osztályok megbontha­tatlan' szövetségével. Olyan világo­san értékeli ki Révai József 48 tényeit, annyira kézenfekvő min­den érvelése tétele mellett, hogy semmi kétség nem marad az olva­sóban az iránt: 1948 valóban méltó arra, hogy 1848 szellemét idézhesse. A fiatal magyar demo­krácia számtalan ténnyel bizo­nyítja, hogy valóban azt képviseli, azt folytatja, azt viszi jó véghez, amit 1848 elkezdett. Nagyon megnyugtatóan — és úgy érezzük véglegesen — rajzolja meg Révai József Petőfi Sándor alak­ját is. A rész-Pctőfi helyett egy teljes Petőfit ad, aki nem ían-372

Next

/
Thumbnails
Contents