Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
TÁRCAKÖZI ÉRTEKEZLET SZAKOKTATÁSI FELADATAINKRÓL Egyre nyilvánvalóbb, hogy a szabadművelődés nem egy szakminisztérium szűkebb beiügye és részletproblémája, hanem egyetemes nagy nemzeti feladat, amely kisebb-nagyobb felületen minden' kormányzati tényező feladatkörével érintkezik. Szükséges volt tehát, hogy az egyes szakminisztériumok az őket érdeklő szabadművelődési természetű feladatokat ne elszigetelten, hanem együttműködve végezzék. Ez a felismerés gyűjtötte össze április 15-én délelőtt az Országos Szabadművelődési Tanácsban a Földművelésügyi, Iparügyi, Kereskedelem- és Szövetkezetügyi, Honvédelmi és Népjóléti Minisztérium kiküldötteit, államtitkárokat és osztályvezetőket. Az értekezleten Karácsony Sándor elnökölt. Ortutay Gyula kultuszminiszter nyitotta meg a megbeszélést, megmutatva a jelenlévőknek azt az elvi alapot, amely szükségessé és lehetővé teszi az együttműködést. Kovács Máté államtitkár pedig az együttműködés megvalósulásának gyakorlati feltételeit ismertette. iGombos Ferenc, a szabadművelődési főosztály vezetője ismertette azután részletesen a szabadművelődési munkának azokat az ágait, amelyekben a közös terv elkészítése majd konkretizálódik. A jelenlévők egybehangzóan valamennyien szükségesnek tartották a legszorosabb tervszerű együttműködést és készséggel ajánlották fel tárcájuk részvételét, támogatását. Az értekezlet elhatározta, hogy a jelenlévő, minisztériumok egy-egy, illetve a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi, valamint a Földművelésügyi Minisztérium két-két kiküldöttjének részvételével állandó tárcaközi bizottságot szervez. Ez a bizottság egyeztesse össze az egyes tárcák szabadművelődési vonatkozású terveit, ilyen fajta költségvetési problémáit. Feladata lesz megszervezni a szabadművelődés tárcaközi hírszolgálatát is és kidolgozni azokat az általános és szakmai művelődési igényeket egyaránt kielégítő tanfolyam típusokat, amelyek mindenütt alkalmazhatók lennének majd a helyi igényekhez. Végül foglalkozott az értekezlet az analfabétizmus felszámolásának sürgető feladatával is. Ha az értekezlet jelentőségét akarjuk felmérni, a szabadművelődési munka nyilvánvaló fejlődésének újabb fontos állomását kell látnunk benne. A " szabadművelődés gondolata egyre inkább tért hódít. Kétségtelen jele ennek az, hogy az egyes tárcák elismerve az egységes és közösen megbeszélt terv szükséges" voltát, önkéntesen bízzák rá a saját szakkörük iskolánkívüli művelődési problémáinak kivitelezését, szakismereteik iskolánkívüli hallgatósághoz való továbbítását a szabadművelődés kiépült és egyre jobban fungáló szervezetére. Ezzel egyrészt a szakismeretek közlésének módja lesz elvszerűbb és nevelőibb, másrészt a szabadművelődési keretek gazdagodnak nagyon sok értékes szakanyaggal. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez az értekezlet egyik legszebb példája az általunk hangoztatott elvnek, hogy építő munka csak alulról jeljelé folyhat. Mostanáig bebizonyosodott, hogy vidéken a művelődési igény egységesen, szaktagoltság nélkül jelentkezik. Ez az egységes igény teremtette meg az országban már eddig is sok helyen a különböző szakminisztériumok és a társadalom helyi szerveinek együttműködését. Ez a gyakorlat tette végül lehetővé, hogy most a központi irányítás eddig szétágazó szervei is egymásra találjanak az alakuló tárcaközi bizottságban. 231