Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
a másik kocsmába járt. Az ilyeneket csak hozzájuk tartozó valaki szervezheti be előadásra vagy tanfolyamokra. 13. Ha így megalakult a tanács, akkor felvázolhatjuk a tanács feladatait is. A tanács elsőrendű feladata nem is népünk művelése, hanem megvigaszlalása. Népünk az évszázados elnyomatás következtében halálosan elkeseredett és elszokott attól, hogy saját maga intézze sorsát. Nehezen akarja elhinni, hogy eljött az idő, amikor emberien élhet, amikor valóban kezébe veheti sorsának irányítását. A vigasztalás tehát azt jelenti, hogy a felöl kell megnyugtatni egész népünket, hogy 1945 tavaszán véget ért a német-római gazdasági es szellemi gyarmatosítás, itt az ideje, hogy szabad és független életet éljünk és kialakítsuk saját kultúránkat, meg van a lehetősége ennek s szükségünk van mindenki közreműködésére. 14. Feladatunkat akkor látjuk világosan, ha megrajzoljuk a község vagy város kulturális helyzetképét, más szóval pontosan feltérképezzük a községet és megjelöljük, hogy a község különböző rétegeinek, különböző tájain lakóknak milyen mezőgazdasági, ipari, szövetkezeti, egészségügyi, irodalmi, művészeti, természettudományos, világnézeti előadásokra, tanfolyamokra, szemináriumokra van szüksége. Hol tartanak a különböző rétegek művelődés szempontjából, mit szeretnek és mit nem szeretnek, milyen témával kapcsolatban volna szükség megyei vagy pesti előadóra stb. E helyzetképet juttassuk el minél hamarabb a megyei tanácshoz, a megyei tanácsok pedig egy összesítő képet küldjenek fel az Országos Tanácshoz. E helyzetjelentések alapján indulhat meg igazán a kulturális tervgazdálkodás. E helyzetképek alapján látjuk majd csak világosan, hogy az ország különböző tájainak lakossága milyen szempontból elmaradott, hol folyik egyoldalú képzés vagy hol folyik olyan munka, amelyet példának állíthatunk más megyék és tájak lakossága elé. 15. Az igények megállapításánál legyünk óvatosak, mert mint ahogy a csecsemő nem tudja pontosan megmondani, hogy mit kíván, ugyanúgy a kultúrától mesterségesen visszatartott népünk sem tudja minden esetben világosan megfogalmazni, hogy mik a valóságos igényei. Lehet például, hogy sok esetben cigánymuzsikát és műdalt fognak kérni, pedig tudjuk már, hogy ez halált jelent népünk számára, zenei hallásunk megjavulását csak az igazi népdaloktól várhatjuk. A népnek nem cigányzenére, hanem hallásának megjavítására van szüksége és ugyanígy van ez a kultúra minden területén. Tehát az álszükségletek mögött vegyük észre a valóságos szükségleteket. 16. Ha ismerjük népünk igényeit, programot kell készítenünk az igények kielégítésére. Készítsen minden tanács egy egyéves programot, e program megalkotásában és végrehajtásában az egész község vegyen részt, tehát minden párt. minden egyház, minden egvesület, mert hi szén ez a program az egész község iskolánkívüli művelődési programja. (Gondoljunk itt még a hivatásos színészek előadásaira is. Az Országos Tanács és a szabadművelődési főosztály tárgyalásokat folytatott a művészeti főosztállyal és a Színész Szakszervezettel. E tárgyalások eredményeképpen a vidéki színigazgatók fel fogják keresni a szabadművelődési tanácsokat és ügyvezetőket és velük fogják megbeszélni őszi és téli programjukat. Készüljön fel minden tanács erre a munkára és ne a színészeket szidja ezután, hogyha nem olyan darabokat-játszanak, mint amilyeneket a tanács és a község szeretne. Itt megint a valóságos igényeket igyekszünk kielégíteni. Valóságos igény szerint pedig népünk örök értékekre vágyik.) 17. Az évi programon belül minden tanács készítse el havi programját, sőt a következő havit is, mert hiszen egy program megvalósításához mindig kell 3—4 hét előkészület. Havonta tesz a Tanács javaslatot az ügyvezetőnek a társadalmi egyesületek pénzügyi támogatására is. 18. A program elkészítése után következik annak közhírré tétele. A tanács programjáról értesítse hivatalosan is a pártok, egyházak, szakszervezetek, egyesületek hivatalos képviselőit, továbbá plakátokon 222
