Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
vezet, mely legerősebb eggyé olvasztó lánca az emberi kebelnek, őszinte bizalom ön irányában, melyet a szegény, ügyefogyott s tanács nélkül szűkölködő s többnyire igazságtalanul elnyomott pórnép irányában kimutatott jó indulata s irántoki szíves hajlama.“ A vrászlói zsellérek íredig ezt írják Táncsicshoz küldött folyamodványukban: „...teljes és tiszta felvilágosítás hiányában lévén, nincs fejünket máshová hajtani, minthogy kendnek tiszteletünkre méltó kedves polgártársunknak terjesszük fel panaszunkat.. Hogy milyen nevelő hatása volt a „Munkások Ujságá“-nak a népre, azt a felsőbányái Sinka János július 6-án kelt levele bizonyítja. Levelében írja: azt az ajánlatot tette odahaza papjuknak, hogy vasárnap délutánonként magyarázná meg a „Munkások Ujságá“-ban közölt cikkeket. A pap az ajánlatot elutasította. Arra hivatkozott, hogy ő csak a katekizmust magyarázhatja s ezt az előírást megszegnie nem szabad. Amit Sinka János erre felel, az Táncsics Mihály nagy igazságát is tartalmazza: .számot fogtok isten és a nemzetnek adni, ha a nép értetlenségben nem fogja kellő lelkesedéssel védeni az azt elnyomók ellen a szabadságot, de még akkor járjátok meg, ha maga a nép lesz számoltató.. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar nép apját látta Táncsics Mihályban. Egy július 6-án kelt szodáui levél így is_ fejezi ezt ki, fogalmazván egyúttal mindnyájuk véleményét: ,,Jó apánk! kérjük szépen, adjon kend tanácsot nekünk minél előbb, mitévők legyünké nehogy ellenszegülés vétkével vádoltassunk." Az urak kicsit kótyagosnak tartották Táncsicsok félműveltnek, okvetetlenkedőnek, néplázitónak, vállveregetve koniázlak vele, és ahol tudtak gáncsot vetettek törekvéseinek. Olyan tehertétel volt ő a „forradalmi“ kormány számára, akitől mielőbb szerettek volna szabadulni. Pedig Táncsics csak a valóság alázatos szolgája volt és a forradalmárok azon fajtájából való, aki nem kottából tanulta a demokráciát. Megmaradt végig a valóság talaján. Egy pillanaLra sem vesztette szeme elől azt a népet, amelynek érdekében márciusban világszerte elindultak útjukra a forradalmak. Komjáthy István EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk: Atilla ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk. Kend bizony elporladt, De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal, Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk. Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. Mi más rendre vágyunk: Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. Kendet azért mégis Áldjuk mint egy szentet, Istenünk: az Eszme, Haló porában is Áldja-verje kendet ADY EKüRE 217 Kendet ostorozták, Kutya se becsülte. Mert kend senki se volt, Mindenkiért hevült, Paraszt-anya szülte. Kendnek sok fájdalmát Szívesen fájlaljuk, S e fájó országban Kendnek ős szerepét Szívesen vállaljuk.
