Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

detné nyelvóráit, de a hirdetéshez rendőri engedély kell, azt meg hónapokon át hiába várja. (Bélyeges ember már ő; Becsben is tudják, mennyit vétett Pesten forradalmi szellemű írásaival.) Hirdetés nélkül is akadt egy tanítványa, egy német ember, akit német helyesírásra és kereskedelmi levelezésre kellett tanítania, később francia leckéket is adott de magyarul majd félesztendő alatt senki sem akart tőle tanulni.

Hazajön, itthon megnősül, szegény árvalányt vesz el. Az istállót alakítják szobává, abban laknak, hogy lakásukat bérbeadhassák. Télen gabonát rostál, nyáron kertészkedik, ezzel keres pénzt.

1840-ben rendeli el az országgyűlés, hogy ezután a magyar legyen a hivatalos nyelv. Egyszerre nagy lesz Pesten a nyelvmester becsülete. Táncsics reggeltől-estig dolgozik; amikor nem ad nyelvleckét, tankönyveket ír. (Például négyféle magyar nyelvtant: kezdők és haladók, magyar és német anyanyelvűek számára külön-külön.) Világtörténet-könyvét a pesti cenzor nem engedélyezi, a budai cenzor engedélyezi, de annak állásába kerül a dolog.

Egy szegedi nyomdász 1843-ban felkéri, szerkesszen iparosnaptárt. A lelkes és alapos Táncsics mindenféle gyárat, műhelyet végigjár, nogy a különböző iparágak munkáját megismerje. A naptár előszavában arról ír, hogy az ország jövőjét a dolgozó emberek biztosítják, azok munkáját viszont lehetetlenné teszi a nem dolgozó, csak élvező és pazarló földbirtokos osztály kiváltságos helyzete. Persze, hogy nem jelenhetik meg ez a naptár. Az elkeseredett Táncsics most a sajtószabadságról ír könyvet, Lipcsében nyomatja ki; alig ér a könyv a pesti könyvkeresdőkhöz, elkobozzák. így is nagy hatást tesz a már elkelt néhány példány; Wesselényi kézzel íratja le a maga számára. Egyre többet ír Táncsics. ír a Dunaág-Zagyva csatornáról, a Védegyletről, a fővárosi reformról — de nem adhat ki semmit. Előkelő díenzéki politikusok támogatását keresi, hogy könyveit külföldre küldhesse nyomdába. De azok nem nagyon lelkesednek a goromba, .,túi forradalmi“ Táncsicsért, aki Ráday Gedeont, Széchenyi Istvánt is határozottan és udvariatlanul támadta, amikor elvei úgy kívánták. Elhatározza hát Táncsics, hogy maga ni egy ki külföldre és keres kiadót műveinek.

Csehországon át megy Lipcsébe, ezúttal már hajón és vasúton. (Útközben még betér Deák Ferenchez, elolvastatja vele Elnyomatandó munkáit; Deák is túl élesnek tartja azokat.) Lipcsében, majd Hamburgban talál is kiadót munkáira. Berlinen, Németalföldön át Párizsba megy. Párizsban főleg a Marx előtti, utópista-idealista szocializmus két híres alakjával, Ledru-Rollinnal és Cabel-\al akar találkozni. Csak az utóbbit találja ott, de ővele is igen kínos hangulatú társalgást folytat, mert Cabet a magyar nyelvről azt hiszi, hogy az a latin és szláv vegyüléke. Igen érzékeny pontján sebzi hát meg a magyar nyelvért rajongó Táncsicsok Ott tartózkodásának eredményeképpen alakulnak szabályszerű magyar egyletté a Párizsban lévő magyar mesterlegények. Angliába hajózik át, a londoni magyar munkásegyletben felolvassa ott írt „Magyar munkások külföldön vagy kié a haza?“ című kis munkáját. Angliában elragadja az ottani gazdasági élet fejlettsége, az emberi munka sok nagy eredménye. Hazafelé más úton jön, hogy minél többet lásson. Németország egy részén gyalog megy, megint csak az alaposabb tapasztalás kedvéért.

,,Népkönyv“-e csakhamar megérkezik a lipcsei nyomdából. Nemcsak kormánykörök háborodnak fel forradalmi hangján, hanem ellenzékinek és haladónak számító politikusok is. Kossuth nemsokára figyelmezteti Táncsicsot, hogy a kormány le akarja tartóztatni; pártfogókról is gondoskodik számára. Batthyány Kázmér horvátországi birtokán rejtőzik három hónapig, közben megír egy könyvet („Nép szava, Isten szava“). Búvóhelyének nyomára jönnek és 1847 március 4-én elfogják. Pörbefogatásüira nem talál jogcímet a kormány, de azért bebörtönözik ítélet nélkül. Egy esztendőt tölt a budai börtönben, míg a magyar szabadság nagy napján ű is szabad lesz.

210