Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

a tanár hátsó kabátgombjához. A tanár szabályszerűen megfordult s az osztály oly biztosan, mint a halál, kacagásban tört ki. A cselekvés ilyen szabályszerűen ismétlődő esetében imperfectumot kell alkalmazni.

A polgári szemléletre nevelés sem marad el. Ah void — mondja ebédközben a házigazdának egyetlen vendége, aki notabene meglepetésszerűen toppant be hozzájuk ebéd előtt, tehát nem az ő kedvéért készült a trakta — mon plat de prédilection: un filet de boeuf aux champignons. Je vois que tu n’as pas mauvais goüt — vágja rá amaz — cependant pour moi, je prefére un canard aux olives. Az ember mármár hajlandó azl hinni, hogy ez csak pium desiderium ez alkalommal, de nyomban rádupláz a háziasszony: Tu es servi a souhait, voilá justement la domestique qui apporté ton mets favori. A kedves meglepetések újabb indulatszókat csalnak ki az étkezőkből: Oh! Oh! c’est une surprise que tu m’as faite — lelkesedik megint csak a férj — tu sais que j’adore la créme au chocolat. Gombás marhafiié, olajbasült kacsa, csokoládékrém, szobalány: a polgári mennyország alkotóelemei segítenek gazdagítani szókincsünket az éppen elsajátítandó idegen nyelven. Elhiszem én, hogy a gazdag menü a szótanulás kedvéért került ide, de majd ha más világ kerekedik körénk, ugyanezeket a szavakat esetleg már úgy fogjuk megtanulni, hogy elolvassuk az idegennyelvű újságból a típusmenü jövő heti étlapjait (netalánlán szerényebb fogásokból összeállítva, természetesen).

A nyelvtanulást pedig tessenek csak jelképesnek venni. Úgy került ebbe a tanulmányba, mint a gyermekesre hangolódott pedagógia legtanulságosabb példája olyankor, ha felnőttekhez próbál — és még nem bír — aklimatizálódni. Sem felnőttül, sem proletárul nem tud viselkedni, hiszen évtizedeken keresztül állandóan lekucorodott a gyermekekhez, úgy építette lelkűkben a polgári világképet.

II.

Ez az utóbbi a nehezebb dió, ezt lesz bajosabb feltörni, kezdjük hát a polgári világképen. Ez a polgári világkép ugyanis felnőttek esetében gonoszabb képlet, mint a gyerekvilágban. A pusztában vándorló népnek is az öregebbjei voltak a veszedelmesebb elemei, akik még emlékeztek a fogság húsos fazekaira és vágyakoztak vissza melléjök. A pusztában született, ott felcseperedő fiatalság azt sem tudla, mi istencsodája a húsosfazék.

Lehetnek e sorok olvasói között számosán olyanok, akik túlzottnak tekintik aggodalmaimat a Burggal kezdődő és Schőnbrunnal végződő körképet illetőleg. Ezek talán nem voltak ott azon a forró operaházi estén, mikor a Bartók balletzenébe beledermedt néma közönség végre felengedett és szűnni nem akaró tapsviharba tört ki a nyomon követő másik ballet, a „Térzene“ díszletei és inszcenirozása lát-196