Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

KÖNYV E K

ZELK ZOLTÁN: Kagylóban tenger

(Dante).

Könnyen rezonáló költőket rnegpönget minden suhanó hatás. (Illyés Gyula, hogy csak a legközelebbi példát hozzuk, kéthetes bulgáriai utazásáról versciklusban számolt be.) Zelk Zoltán nem ilyen. Forgatja, gömbölygeti, alakítja a verseit hetekig is, míg késznek fogadja el. Nem tőle tudom ezt, sem nem irodalmi pletykából, hanem magukból a verseiből. Öt évről ötven vers, nem bő termelés, ha csak a számát nézzük. Nem mintha az ihlete megakadt volna. Az ukrán iskolateremben, élő emberek tömegsírjában is éppúgy eszmélt a költő, mint az első szabad május elsején. A fenevad dühöngése nem némíthatta el, a szabadság sem tehette szaporábbszavúvá Zelk Zoltánt. Témája, hangulata a verseknek nagyot változott a történelmi fordulóponton, á turcsinkai pokol borzalma és az „Aranyinda“, „égre karcolt“ derűje mégis jól fér egy kötetben, mert Zelk poézise nem változott.

Megcsinálta minden versét, szépen, jól megcsinálta, akárcsak Arany János. Ezért sem csodálkozhatunk, ha itt is, amott is a „Buda halála“ inverzióira bukkanunk és az Arany-iskola kedvelt szavaira. „Miként telet, ha váltja már tavasz...“, „patakok is vigan futkosnak — mikéntha fiókamadár“. Sok ilyen jellemző sort ideírhatnánk, mégsem nézhetjük őt Arany elkésett követőjének. A muzsikás variálás viszi túl ezen az iskolán. Bevezető verse gyönyörűen játssza végig ennek az egy sornak a változatait: „verssé akarna lenni“. Rímelés és nem rímelés, összecsengő és megütköző ritmus, kikerekített és öszszevont nyelvtani forma váltakozása adja Zelk Zoltán verseinek a formai értékét.

Fínomdalú költő, Arany János tisztelője és harcos pártember. Sajnos, sokan azt hiszik még, hogy

ez önellentmondás. Akik az „igazi“ költőket egy étheribb világba szeretnék elutaztatni a „rút“ valóságból, a forradalomnak pedig csak a hombasztokat és a handabandázást engedélyeznék. A költő a saját világát tükrözted, akarva vagy akaratlan. Hiába vattázza a fülét némelyik költő, ez ellen az igazság ellen, a verseit éppenolyan jól ki lehet elemezni társadalmi szempontból, mint azokét, akik vállalják a világukat. De aki truccol az igazság ellen, az verselésében is reakciós lesz előbb-utóbb. Zelk Zoltán vállalja a pártját, a népét, az egész haladó emberiséget, ez a legerősebb biztosítéka költői továbbfejlődésének is.

Vargha Balázs

GEREBLYÉS LÁSZLÓ: Bíztató (Cserépfalvi), SOMLYÓ GYÖRGY: Láttátok-e? (Hungária), SZÜDI GYÖRGY: Sötét évek után (a Szabad Újpest kiadása), VASVÁRI ISTVÁN: Torlódó nyár (Fórum).

A költők nem hallgatnak. Az épülő ország társadalmánál! és egyéneinek problémáit fogalmazzák ők élményekként. De míg eszmék és célok lehetnek azonosak, a kifejezés módja változó. így van aztán, hogy Gereblyés László és Somlyó György könyve értelmileg, Sziidi Györgyé és Vasvári Istváné érzelmileg közelíti meg az élet lényegében hasonló kérdéseit.

Gereblyés László „Biztató“-ja egy igen határozott költői magatartást képvisel. Lírája férfias, sokszínű. Szimbólumai — ha egyáltalán elrejtőznek a jelképek szövevényei közé — mélyek és a vers gondolatritmusának szerves részét teszik. Az állásfoglalás maga pusztán is célja Gereblyés László költészetének. Nem tudna úgy verset írni, hogy ne utalna a környezetre, a lüktető valóságra, amelynek ezer szálát bogozza. Értelmi költészete nem kritizálja a tényeket, mezte-182