Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

t

Ludas Matyija, megszámlálhatatlan anekdota hőse áll ennek a darabnak a középpontjában. Szolovjev regényének, az újabb orosz irodalom egyik klasszikus remekének részleteit dolgozta fel Vitkovics, anélkül, hogy akár az igaztalanságok ellen furfanggal, mókával és csellel küzdő Naszreddin alakján, akár a színjáték elemi követelményem csorbát ejtett volna. Nagy színpadi apparátust igényel, de ha módunkban áll így megrendezni, látványos, eleven s nagyszerűen mulattató darab. (Megjelent a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság kiadásában, ára 8 forint.)

Tamási Áron: Tündöklő Jeromos. Népi játék három felvonásban. Tizenhat férfi és négy női szereppel. A darab színhelye: korcsma és szoba. 1936-ban történik, amikor a székely falu állóvízhez hasonló csendes éleiét megzavarja Jeromosnak, a falu érdekei ellen dolgozó s azt csak aljasul kihasználó politikusnak megjelenése. Politika és közösség szembekerülnek egymással, mert egyik nem a másik érdekeit szolgálja s a falu csendes élete is megbomlik, míg a politikus el nem tűnik, hogy nyomál ne jelezze egyéb a kámfor fanyar szagánál. Különösebb rendezői, színészi gyakorlat nélkül is jól szerepelhetünk vele. Játékos kedvünk pótolhatja a nagyobb gyakorlat. (Megjelent Tamási Áron: Három játék című kötetében. Révai kiadás, ára 20 forint.)

Katona József: Luca széke. Dráma három felvonásban. Tizenöt férfi, két női szereplővel. Szín: szoba és udvar. A ,,Bánk bán“ mellett méltatlanul mellőzött müve ez Katonának, pedig annak színpadi erényei ebből sem hiányoznak. Lehetetlen volna meséjét röviden összefoglalni, hiszen olyan sokrétű, mint maga az élet. Túl irodalomtörténeti értékén érdemes a felújításra s nem csak irodalmikig iskolázott közönség számára megfelelő. Sőt, éppen népünk szereti az ilyen bonyodalmas, váratlan és meglepő fordulatú történeteket. (Megjelent az Exodus kiadásában, Budapest, Vásárhelyi Pál-u. 7. Ára 5 forint.)

Kodály—Paulini: Háry János. Daljáték három felvonásban. Tizenkilenc férfi, öt női szereplővel. A „Háry“ mindmáig egyetlen „magyar“ operánk. Nem jelenti ez azt, hogy előadásához operaházi kellékekre, zenekarra, nagykultúrájú énekesekre van szükségünk. Két jó énekessel (Háry és Örzse) és kórussal is megelégedhetünk, bár vagy felerősített hanglemezről vagy kisebb zenekarral Kodály muzsikáját a zeneileg kevésbbé iskolázott közönség is szívesen hallgatja. Zenekari kótái nem könnyen hozzáférhetők. A darab maga népdalbelétek és próza váltakozása s a zenekari részek nélkül (esetleg zongorakísérettel) is nagyon jól előadható. Az elmúlt éveknek szinte forradalmi és protestáló eseménye volt, ha előadták. A valóság siratni való helyzete volt, amiért Ebelasztin lovag, a kényes idegen úr panaszkodik a darabban, mondván, hogy minek akkora hűhó egy parasztgyerekért, mármint Háryért. Valóság volt, hogy ha a „bécsi sógor“ bajba került, mindig csak a magyar segített rajta. Hogy a magyar közvitéz legtöbbször hivatottabb hadvezér volt, mint a Krucifix generálisok. Hogy a királyi udvar női szemei is szívesebben pihentek egészséges magyar legényeken, mint a felcsipkézett uracsokon, Ebelasztinokon (A Balassi juhász-táncán kívül hány hasonló esetről mesélhetnének az „udvarosok“). Hogy Háry minden segítségért csak annyit kíván: legalább a hátralévő fele" kapitulációt, a szenvedést engedje el á császár őfelsége (kérhettünk-e. kaphattunk-e egyebet?). Mesejáték? Az; nem akárki érti meg. Érezni kell, hogy a paraszti Hárynak miért van csak olyan egyszerűen bejárása a fenség palotájába, hogy miért lehet ő is olyan nagy úr, aki megajándékozza a császári gyermekeket, ha nem is többel, csak egy aranykrajcárral, hogy meg lehet az idegen szomszédság kérdését nemcsak erőszakkal és hatalommaf oldani, hanem másként is: adunk, kiegészítjük egymást: a magyar silbak felmelegíti a muszka vutkiját, a muszka silbak lehűti a magyar kulacsát. Háry, a nagy álmodó túlnőtt a mese keretein, mert a múlt magyar sorsa és szerepe jelképesült benne. Előadása nemcsak szórakoztató alkalmakon, de nemzeti ünnepeken is megfelelő. Forgalomban már csak néhány példány kapható. (Budapest, Vásárhelyi Pál-u. 12. Exodus könyves-bolt.) A rendezők figyelmébe ajánljuk Barczán Endre tanulmányát, („Hazudott-e Háry János?“) az Uj Szántás 1947 áprilisi számában.

174